Az Oroszlán csillagjegy naptári havában, az uralkodás királyi minőségének Oroszlán csillagképében, a királyi színbe öltözött aranyló Anyatermészet ölelő karjaiban, hazánk a – történelemből is oly jól ismert – „koronás” napjaiban, az Isteni renddel együttműködve, emelt fővel kell ünnepelnünk!

Hitükkel erősítve, szellemiségükkel józanítva, testükkel védve állították meg ma 567 évvel ezelőtt Hunyadi János és Szilágyi Mihály hős magyarjai, s Kapisztrán János keresztesei Nándorfehérvárnál - Európa akkori falainál - a keresztény világot fenyegető rontást.

480 éve halt meg a lengyel csillagász, kinek korszakalkotó nagy műve, a Kis kommentár nemcsak lerakta a Nap központú világkép alapjait, de kifordította a saját tengelyéből az előtte másfélezer éven át uralkodó, Földközpontú világképet, s az abból eredő emberi gondolkodást...

Értjük-e a nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy a Teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát a méhébe fogadja, s az arra "rendelt időben" világra hozza? S Mária országában, érjük-e e hatalmas erővel való „együttmüködés” lehetőségét?

 

 

„Mennyire kegyes hozzád a derült ég...és micsoda fényes Jupiterrel ragyog az éter! - írja Alessandro Cortési humanista Mátyás "az Ég akarata szerinti születéséről", ki - Bonfíni szavait idézve - „Magyarország reménye, a világ gyönyörűsége, a haza védnöke, Pannonia üdve!”

Szerelmetes küzdelmek, szerelmetes gyermekekért, a szerelmetes hazáért, bátor férfiak oldalán...

 
A negyvenes szám misztikus, biblikus szám. Miért? Mert a 40 szimbolikus szám: a földi (4) átalakulás (0) az átváltozás, a tisztulás szimbóluma. Ennyi időt tölt Jézus a pusztában, ennyi idő telik el a tisztulás böjti időszakában, s ennyi idő "kell" Mária "tisztultának" Jézus születésétől, a "világosságba borulás" ünnepéig...

565 éve, hogy beszédes csillagzat alatt, 1458. január 24-én választották királlyá Hunyadi Mátyást, a „fenségnek időtlen jelképét”...

Miközben ötszáz éve - a mások vérén, verejtékén gazdagodó földrajzi hódításokkal anyagi értelemben tágult ki a világ a nyugati ember számára, addig a világ aranyló szegletében, a lélek, a lelkiismeret számára, az Isten és ember személyes viszonyrendszerében tágult ki a világ az erdélyi ember számára.

...Milyen jó volna így elmélyülni, lelkünket felemelve, szellemünket felébresztve, az ember saját templomába térni. Ott csendesen megpihenni,
s máriás lelkülettel Jézust átölelni...