„Az ég akarata szerint” – 580 éve született Mátyás, Magyarország tündöklő csillaga
„Az ég akarata szerint...” – 580 éve született Hunyadi Mátyás, Magyarország tündöklő csillaga
„Mennyire kegyes hozzád a derült ég! Milyen sugarakkal tekint rád a Bak, milyen fénnyel néz a Mars, és micsoda Jupiterrel ragyog a fényes éter! - írja Allesandro Cortesi, aki egyike azoknak a humanista költőknek, akik himnikus dicsőítő verselésükkel utaltak a reneszánsz nagy király, Mátyás az „Ég akarata szerinti”, 1443. február 23-i születésnapjára. Mátyás - ki történetírója, Bonfini szavait idézve „Magyarország reménye, a világ gyönyörűsége, a haza védnöke, Pannonia üdve!” - dicsőségekkel teli életében, nagyívű jellemét tükröző uralkodásában, sőt még az őt előre óva intő halála napjának meghatározásában is rendkívül nagy szerepet játszott az égbolt „beszédes” ismeretéből táplálkozó humanista filozófia, s az „Ég akaratát” elbeszélő asztrológia.
„Nézd meg milyen volt a kerek égbolt mindkét részben abban az időpontban, amikor Mátyás megszületett!”- szólt a dicsőítő epigramma, azok számára, akik betekinthettek Mátyás messze földről híres budai könyvtárába, a Biblioteca Corviniana-ba - az Itálián kívül elsőként alapított humanista könyvtárba, amely a méretét tekintve, a Vatikáni könyvtáron túl, a második legreprezentatívabb volt Európában - és az azt körülvevő fényűző termekbe, amely egyikének a mennyezetére Mátyás, az „Ég akarata szerinti”, születési csillagzatát, az 1443. február 23-i égbolt rajzolatát festették.
Hiszen az Égitestek tudománya, különösen is jelentős szerepet játszott az antikvitásból merítő humanista gondolkodás késő középkori, reneszánsz Európájában. A pápai, királyi főúri, papi udvarok kézről-kézre adták a kor legjobb asztrológusait, s ez Mátyás híres humanista udvarában sem volt másként. Sőt, a reneszánsz nagy király maga is élen járt az Égbolt tudományának a tanulmányozásában. Ahogyan Antonio Bonfini, Mátyás humanista történetírója mondja: a király „az égitestek kifaggatása nélkül semmibe sem kezdett...”
A „Tudományok királynőjeként” aposztrofált asztrológia, ugyanis ebben a korban nem vált még külön sem a csillagászattól, a matematikától, az orvoslástól, sem a bölcselettől. Mert míg az asztronómia, a csillagászat az égitestek helyzetével és mozgásával, addig az asztrológia azok hatásával foglalkozott. Vagyis ugyanannak a diszciplinának - az égitestek tudományának -, nem egymás ellenében működő, hanem egymást kiegészítő aspektusai voltak, segítve ezzel királyokat, hercegeket, grófokat, no meg pápákat is a „szent helyen, szent időben, szent csillagzat alatt, szent cselekedetet” végrehajtandó, hathatós munkálkodásra...
Nem véletlenül írta híres Padovai Orationak a szózatában Johannes Regiomontanus - a kepleri heliocentrikus világkép előfutára, Mátyásnak és kortársának, III. Frigyes német-római császárnak az udvari asztrológusa, korának leghíresebb csillagásza -, „az isteni asztrológiáról”, hogy: „Te vagy a halhatatlan Isten leghűségesebb hírnöke, aki titkainak feltárását lehetővé teszed...”
Az égboltot jól ismerő tanítómester...
Mátyás az égbolt ismerete iránti érdeklődése, asztrológiai elköteleződése, tanítómesterétől, Vitéz Jánostól származott. Ki szorgalma, tehetsége, s a haza iránti hűsége okán, korábban Zsigmond, Albert, majd I. Ulászló kancellárjaként, Hunyadi János titkáraként, később váradi püspökként, s végül esztergomi érsekként tevékenykedve központi alakja volt a humanista gondolkodás magyarországi terjesztésének. Unokafivérével, a költő Janus Pannonius-szal egyetemben, mindketten az „almamaterből”, az Észak-Itáliai Padovai egyetemről hozták magukkal a kora középkor megkövült gondolkodását felváltó, a korabeli társadalmi problémákra új választ adó, az ember és Isten kapcsolatát újragondoló, az antik neo-platonista bölcseleti áramlatot krisztianizálva újraidéző, a humanista gondolkodással együtt lélegző asztrológiát, amelynek maga is kitűnő művelője volt.
A Hunyadi-házhoz hű királyi tanítómester, már nagyváradi éveiben, püspöki korában, Hans Dorn és Georg Peuerbach neves csillagászok és műszerkészítő mesterek is által kitűnően felszerelt csillagdát és a hozzá szervesen kötődő híres humanista könyvtárat működtetett, majd Esztergomi érseksége idején pedig az érseki palotában egészen különleges obszervatóriumot hozott létre, s híres studiolójában több asztrális témájú freskó, s a zodiákus színes ábrázolása díszítette a mennyezetet. A humanizmusegyszerre elegáns, s könnyed életszemléte, amelynek célja, - amint azt elégia nagymestere, Janus Pannonius is mondja - „a műveltség áldásait feltárva finommá tenni az életet", itáliai mértékkel mérve is jelentős központjává emelte Mátyás király budai udvarát.
Mátyás 1458. január 24-i trónra lépését követő - a Szent Korona Habsburg fogságból való kiváltásának ügye utáni - egyik első intézkedése volt, hogy miután javarészt köznemesi származású humanista értelmiségre támaszkodva kiépíttette a kancelláriáját, berendezze humanista udvarát, hogy ott a kor legműveltebb embereivel, filozófusokkal, orvosokkal, csillagászokkal, s asztrológusokkal vegye körbe magát.
Vitéz János, esztergomi érsek tudására és humanista meggyőződésére Mátyás mindvégig bizton támaszkodhatott, így a kor legjelentősebb tudósait hívta Európa-szerte híres, reneszánsz udvarába. Nem is kérették magukat az égbolt bölcselői, hanem mind Vitéz János, mind Mátyás hívására egymásnak adták a kilincset Budán, Visegrádon, Esztergomba, s Pozsonyban egyaránt. Vitéz János ugyanis már nagyváradi évei alatt levelezésben állt korának legnagyobb tudósaival, az akkor világhírű egyetemeken, Krakkóban, Bécsben, Padovában, Bolognában, s Firenzében tanító humanistákkal.
Mátyás „csíziója”...
A krakkói egyetemen tanító Marcin Król, a bécsi egyetem tanára Georg Peuerbach után - kinek fő műve, a Tabula Waradienses, azaz a Vitéz Jánosnak ajánlott Váradi tábla volt, mely saját korának egyik alapműve volt -, hosszú éveket töltött Magyarországon Johannes Königsberg, azaz humanista nevén Regiomontanus korának legismertebb asztrológusa.
Johannes Königsberg, azaz magyar nevén, Királyhegyi János, Mátyás hívása előtt III. Frigyes német-római császár udvari asztrológusaként tevékenykedett, kiről Bonfini azt írta, hogy kettejük - azaz a német-római császár és a magyar király - egyetlen közös tulajdonsága, az asztrológia iránti elkötelezett vonzalom voltak...
Regiomontanust a Mátyás által 1467. július 20-án alapított, s II. Pál pápa engedélyével Academia Istropolitana névre keresztelt pozsonyi egyetemre hívta meg Vitéz János, ahol a középkori hét szabad művészet legmagasabb fokának, a quadrivium tantárgyainak (számtan, mértan, csillagászat és zeneelmélet) a tanítása mellett, a tudományos kutatás volt a feladata. Mátyás ugyanis, olyan pontos csillagászati táblák elkészítésével bízta meg, melyet évszázadokig használtak csillagászok, asztrológusok, tengerészek, s orvosok egyaránt. Regiomontanus többek között a magyar király udvarában eltöltött munkáságával nemcsak űttörő szerepet játszott a Julianus naptár reformjában, hanem a Földközpontú világképet váltó, későbbi Napközpontú világképet a köztudatba emelő, úgynevezett „kopernikuszi fordulat” dedikálójának, Nicolaus Kopernikusz tudományos nézeteinek is az „ötletadója” volt egyben.
Kevésbé köztudott, hogy az asztrológia-asztronómia korabeli nagymestere, az egyik fontos csillagászati fogalomnak, az úgynevezett délkörnek az elhelyezését is Budára tette, ezzel olyan origóként tekintve az úgynevezett Budai-délkörre, amely számítási adatként szolgált Kolombusz Kristófnak 1492-ben, Amerika felfedezéséhez. De Mátyás fényűző udvarában írta meg az 1474-ben, Nürnbergben kiadott legpopulárisabb művét, a Csíziót is, amely népszerűségét illetően a Biblia olvasottságával és közkedveltségével vetekedett az elmúlt évszázadok folyamán.
Őt váltotta a királyi udvarban, a szintén lengyel származású, a természettudományokat és csillagászatot Padovában tanuló, Ilkus Márton plébános is, korának másik igen jelentős asztrológusa, II. Pál pápa vatikáni csillagásza, a Krakkói egyetem professzora, ki Janus Pannonius hívására a szintén a Pozsonyi egyetem miatt érkezett a Magyar királyságba. Ő volt az a csillagász, aki az udvartartás legszűkebb köréhez tartozott, s nemcsak klasszikus értelemben vett udvari asztrológusa volt a humanista nagy királynak, de orvos-gyógyítója is volt Mátyásnak, akinek sem személye, sem személyes tanácsa nélkül a király „nem mozdult...”
Ilkus Márton legnagyobb érdeme az volt, hogy nagyon pontos prognózist tudott felállítani a király számára, s ha kellett, tudományos vitába is szállt másokkal, így Jan Sterczével, a szintén lengyel asztrológussal többek között, az 1463-as, és 1467-es napfogyatkozás hatásaival kapcsolatban. Az előrejelzések megvitatásáról szóló vita például az 1468-as országgyűlésen, a király és a nemes urak előtt zajlott. A nyilvános vitában a híres 1468. szeptember 22-i üstökös hatása okán Mátyás, Podjebrád György ellen viselt katonai vállalkozásának a kérdéseit is feszegették. Végül Ilkus Márton, Mátyás kedves jövendőmondója, az érthető, s tisztán nyomon követhető érveivel felül is kerekedett, megerősítve ezzel saját udvari-asztrológusi pozícióját. A Krakkói egyetem egyik kódexében máig őrzik Mátyás, Beatrix, Corvin János, Thurzó János és Thurzó György részére készített asztrológiai előrejelzéseit. Csillagászati műszereit Mátyás, a Krakkói egyetemnek ajándékozta.
„Rex et astrologus”...
Azaz, „Király és asztrológus” - így nevezte Janus Pannonius ferrarai és padovai egyetemi barátja, a szellemi sokoldalúságáról híres Galeotto Marzio Mátyást, akiről azt állította: „olyan tökélyre fejlesztette ezt a jártasságát”, hogy amint írja: „teljes biztonsággal megjósolta akár derűs, vagy esős időjárást, akár a termés állapotát, akár a kiválasztandó kedvező órát, akár az emberek születési körülményeit...”Hiszen amint írja: ”örömét lelte benne, hogy szellemével a magasban szárnyalva megtanulja milyen gazdag az istenek háza, (az Ég), milyen rangos helyre tart igényt magas köreiben az Oroszlán, illetve a Szűz, mikor kapcsolódik szép rendben a Merkúrhoz, a nehéz Szaturnuszhoz, és a jótékony Jupiterhez, mit hoz a jó Vénusz, az öröm egyetlen szépséges istennője, s mit a siető Hold, mi jót hoz ránk a Nap baráti bolygóként, s mi rosszat ellenségesként, milyen szerencsétlenséggel fenyeget a Mars, amikor hadat visel, s kegyetlenül háborút indít, mindez ott van a bölcs Corvinus kitűnő elméjében, így a közelgő jövőből semmi sem marad előtte rejtve”- szól a dicsőitő szózat a „tréfálkozó” Marziotól Mátyás asztrológiai világnézete iránti elköteleződéséről.
A humanista nagy király asztrológia iránti rajongása csak erősödött 1476-ban, Aragóniai Beatrixszal kötött házasságával, amely nemcsak a kor szokásainak megfelelően dinasztikus kapcsolatok diplomáciai szövetsége volt, hanem a szerelmi elköteleződésen túl, szellemi közösség is volt egyben. Beatrix, a Nápolyi királyság Európa-szerte híres szépségű és műveltségű arisztokratájaként nemcsak humanista mesterek mellett nevelkedett, de maga is mélyen vallotta, s gyakorolta az Ég bölcseletének tudományát, közös nevezőre találva ebben Mátyással.
Ezért mondhatni Mátyás udvarában nem a véletlenre bízták egy-egy esemény bekövetkeztét, hanem az asztrológia különféle ágaiban, az úgynevezett Judiciális asztrológia, tehát az asztrológiai előrejelzés tudományában, az ország sorsát érintő kérdéseket feltérképező mundán-asztrológiában, de a személyre szabott individuális asztrológiai nativitásban, azaz a születésihoroszkópok felállításábancsakúgy, mint a katarkhé-, azaz a helyes időpont választás, azaz a „szent idő, megválasztásának asztrológiái tudományában” is mindketten kikérték udvari asztrológusaik véleményét.
Nem véletlen hát, hogy a később szanaszét hordott, közel háromezer darabot számláló, antik és középkori asztrológiai és csillagászati művek másolatát is tartalmazó egykori Corvina-könyvtár kódexeitől, az 1468-as üstökös-elemzésen át, Mátyás, Beatrix, Corvin János nativitásain túl, az ország sorsát érintő nagy események horoszkópjáig bezárólag megannyi, a magyar reneszánsz nagy korszakának asztrológiai tanulmányát őrzi számos európai könyvtár, a vatikáni múzeumtól kezdve, a krakkói- és bécsi levéltáron át.
De hasonlóképpen jutott mostohasorsa, a nagy király fenséges reneszánsz udvarának a megannyi asztrológiai témájú különleges mennyezet freskója, melyek csillagképeikkel félgömbszerűen „borulva” a megfigyelőre hirdették, hogy Mátyás születése, királlyá koronázása, s uralkodása is „az Ég akarata szerint történt”...
