Luca napja, évköri küszöb, amikor a szem már keveset lát, de a belső látás megtanul figyelni.Luca napján nem a tettek hangosak, hanem a jelek. Aki ilyenkor visszahúzódva figyel, nem a sötétségtől fél, hanem a közelgő világosságra készül. Tizenkét sötétlő napon át...

Telihold idején a Nap a Rastaban fényterében a Draco fejének, a Sárkány csillagkép éber szemének csillogásában ragyog. Amikor a Telihold Napja a Sárkány szemébe „lép”, az idő minősége is a Sárkány szemével néz: tekintetévé válik: szigorúan, könyörtelen élességgel néz rá a világra. Nem tűri a ferdeséget, nem engedi a mellébeszélést. Amit látni kell, azt most nem lehet tovább leplezni. 

A rejtett béke mandalája állt össze az égen 2025. november 20-án kora reggel. Ez az „isterium finis” pillanata: „a dolgok isteni befejezése, a latin hagyományban az a záróaktus, ahol a sors lezárja mindazt, amit az ember már nem tud. Amikor valami régóta rothadó, elhallgatott, elmaszatolt világállapot kimúlik, hogy helyet adjon annak, amit az Eget irányító Szellem már régen megírt... Mert az Égiek velünk vannak, ám vajon mi Ővelük?

Olvasós Boldogasszony napján, Magyarok Nagyasszonya ünnepén a Földközeli Telihold tisztító, tükröt tartó és a békét szorgalmazó égi pillanatában, amikor az Ég és Föld közti távolság „megrövidül”, s az égi és földi szféra közelebb kerül egymáshoz, az Ég lehajol a Földhöz. Az isteni közelebb jön az emberihez... Ezért ha most a belső iránytűt követjük, új egyensúly születik...

Felelősség vagy rendrakás – az Őszi Nap-éjegyenlőség előestéjén, (a második) Szűz Újhold és részleges Napfogyatkozás beavatásán (2025. szeptember 21.)

2025. szeptember 19. - a Vénusz okkultáció asztrológiai hermeneutikája: Amikor a Vénusz és a Hold összeér, a királyi csillag szívében újjászületik a szeretet méltósága. Lesz ki érti, s érzi majd lényének, létének, fényének lényegét, mások pedig most is csak elmennek mellette, mert nem értik saját létük lényegét...

A teljesség pillanata mindig csenddel érkezik. Szeptember 7-én a Föld árnyéka elnyeli a Telihold fényét: vörösre halkul az égi tükör, s a lélek úgy érzi, mintha 82 percen át a világ visszatartaná a lélegzetét. Naplemente után a vöröslő Hold eltűnik a szemünk elől... Ez a Szűz–Halak Zodiákus tengelyen születő teljes Holdfogyatkozás. Világi árnyék, amely kitakarja a lelkiismeret „hangját”...

Rend a gondolatainkban, ima a szavaink mögött, és alázat a munkánkban. Ha e „belső kolostorok” újra felépülnek, akkor nemcsak túléljük a Vízöntő korba való átlépés szétziláló sodrát, hanem meg is szenteljük azt. A Bakban kiteljesedő Telihold fényében, a rend és a világi struktúrák, társadalmi szerveződések szimbolikus jegyében – mintha maga Benedek emelné fel az ujját: figyelemmel és kozmikus renddel kell felépíteni az új világot!

Hogy állsz a hiteddel? -szegezi nekünk a kérdést, s szegezi a fölöttünk egyesülő, két Fővilágosítónak, a Nap és a Hold együttállásból fakadó Újholdnak is az élet egyik legfontosabb kérdését a „Magyarok csillaga”, a Jupiter...

Az öröm gyertyájának fényében a múlandósággal szembeni örök múlhatatlanság „kettős”-allegóriája... (Advent Allegóriája 3. Rész)