Március 20-án amikor az Életadó Nap átlépi az égi egyenlítő vonalát, nem csupán a csillagászati tavasz kezdete érkezik el, hanem megnyílik az évkör egyik legszentebb kapuja: a tavaszi nap-éj egyenlőség, a Kikelet kezdete, az asztrális újév hajnalhasadása. Ezt az égi, s földi pillanatot – az asztrális hermeneutika szerint – az „esztendő reggelének”, "hajnalhasadásnak" nevezzük. Mert itt nem egyszerűen egyik évszak váltja a másikat, hanem a teremtett világ rendje mutatkozik meg újra látható módon: az Ég törvényei beleszólnak a Föld életébe, a néphagyományba, s a keresztény ünnepkör mély időrendjébe, a keresztény kalendáriumi hagyományba.

Nem a történelem ismétli önmagát, hanem az égi jelek járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, s rendre hasonló elvetemült, álszent, életellenes ideológiákat teremtenek itt, a földi létben.

Illés neve napja a nyárközép „lángoló” tengelyén jelenik meg, mint aki a Nap hanyatló pályájával ellentétes irányba, felfelé, az Ég felé emelkedik – a Fény útját követi, amikor az évkör már a sötétedés felé hajlik. Napisteni szimbólumokat hordozó próféta, ki bibliai története szerint nem alászáll, hanem felemelkedik – tűzben, dicsőségben, tüzes lovakkal, "napkerekű" égi szekéren...

A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

„Jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról” - mondja az írás, hiszen a keresztény kozmológia szerint, Keresztelő Szent János a befelé forduló, sötétedő időszak szimbolikus megjelenítője, ki a Világosságot, az Igazság Napját, azaz Jézus eljövetelét hivatott hirdetni a keresztény hagyományban... 

2024. Gyümölcsoltó Boldogasszony napján a kilenc várva várt, Fényt foganó, növelő, majd világraszülő kilenc hónapot, Boldogasszony méhének világot szelidítő erejét, egy beavató Telihold támogatja. Ám Mária országában, vajon érjük-e hatalmas erővel való „együttmüködés” lehetőségét?

Értjük-e a nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy a Teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát a méhébe fogadja, s az arra "rendelt időben" világra hozza? S Mária országában, érjük-e e hatalmas erővel való „együttmüködés” lehetőségét?