A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

„Jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról” - mondja az írás, hiszen a keresztény kozmológia szerint, Keresztelő Szent János a befelé forduló, sötétedő időszak szimbolikus megjelenítője, ki a Világosságot, az Igazság Napját, azaz Jézus eljövetelét hivatott hirdetni a keresztény hagyományban... 

Virágos Szent János segedelmével bőség, bódogság, azaz boldogság, s termékenység árad az év most induló, sötétbe forduló időszakára... 

A Nyári Napfordulótól a Téli Napfordulóig a hanyatló Nap félévébe lépünk át. A Létezés Anyaföldre vetülő Fény-természete okán, a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány szerint, így válik János, a Nap előtt, azaz Jézus előtt járó, „hanyatló Nap”, azaz a Hold szimbólumává.

Az élővilág - még ha olykor az ember természetellenes cselekedeteivel meg is zavarja azt - tökéletesen igazodik a teremtett világ törvényeihez, a földi létnek életet adó Nap keringési ritmusához, a Kozmosz szabályaihoz. Erről a szelíd rendről mesél Virágos Szent János, azaz Keresztelő János napja...