Amikor április huszonnegyedikén a természet végleg leveti téli álmát, a magyar kalendárium egyik legősibb és legfontosabb szakrális ünnepéhez, Szent György napjához érkezünk. Ő nem csupán a tavasz hírnöke, hanem a keresztény lovageszmény megtestesítője is, akinek alakjában misztikus módon olvad össze a magyar nép ősi táltosvilága és a nemesi virtus büszkesége. György kultusza az évszázadok viharaiban vált teljessé: az Anjou-királyok dicső lovagrendjeitől a falusi porták rontáselhárító mágiájáig mindenhol ott találjuk mély szimbólumrendszert, melyben a törhetetlen hit és a katonai fegyelem mellett elválaszthatatlanul jelen van hűséges társunk is a ló...

Szent György az önfeláldozó, hős karaktere, a nemes emberi értékrend megtestesítője, akinek tettrekész erejére rég volt oly nagy szüksége - a jelenkor „halálos lehelletű sárkányával” vívott harcában - a világnak, mint manapság...

Bárcsak felismerné a magyar ember, hogy a "sárkány" valójában az egyes emberen „belül” lakozik: irigység, önhittség, téves önismeret képében, amelynek a leküzdése az egyetlen út a személyes emelkedéshez, mely a nemzet felemelkedését szolgálja! Telihold ereje segít saját "sárkányunk" meghaladására.