Újhold, új király  - 565 éve választották királynak Mátyást, az igazságost...

Újhold, új király  - Isten és a nép óhaja szerint...  

565 éve választották királynak Mátyást, az igazságost

565 éve, hogy beszédes csillagzat alatt, 1458. január 24-én, királlyá választották Hunyadi Mátyást, a „fenségnek időtlen jelképét”...

Az égig érő szakrális történelem Mátyást, az igazságost, az utolsó szakrális magyar királyként, a néplélek pedig a legigazságosabb magyar uralkodóként őrizte meg az emlékezetében.

Bár Európa-szerte híres humanista udvari kultúráját, európai léptékkel mérve is egyedülálló könyvtárát, fényűző reneszánsz alkotásait, s jólétben kiteljesedő országát a dúvad történelem összezúzta, s majdhogynem meg is semmisítette, mégis kiirthatatlan maradt népmeséink álruhás igazságosztójaként, históriás énekek rettenthetetlen hőseként, s Antonio Bonfini humanista tollvonásai által a középkor legerényesebb európai uralkodójaként.

Mert amint már életében is nevezték, a „győzhetetlen király” személye feledhetetlen.

Amint azt késői ellenfele, a kalapos királyként emlegetett II. József is bevallotta: „a magyarok szívében még mindig Mátyás országa él, ezért nem kell az övé”...

S bár Mátyás teljes műve, a gazdag, erős, erkölcsös „mintaország” a hazaárulóknak és a külhoni irigyeknek köszönhetően egycsapásra összeomlott, ám egy valami máig él a magyar lélekben, mert felülmúlta a korát: Mátyás, az ember...

Mátyás király udvari életrajzírója, Antonio Bonfini mester ekképpen írta le az 565 évvel ezelőtti, királyválasztó országgyűlésen történteket:

„Összejött tehát Pest külvárosában, a Rákos mezején, miként szokás, az országgyűlés. Először Szilágyi Mihály érkezett a királyválasztásra számos sereggel és jeles főúri, nemesi renddel. Ősi szokás szerint ugyanis mind fegyveresen gyűltek ide a magyar főpapok, nemesek, a hivatalviselő rendek, a városok követei, hogy megválasszák az új királyt. (…) Az ellenpárti főurak viszont Budán gyülekeztek, s szerfelett megrémültek Szilágyi Mihály hadierejétől, szándékától meg bátorságától. Lelkiismeretük is furdalta őket: László gróf megöletésének nemcsak részeseit, de okozóit is látták bennük.

Félelmüket az is növelte, hogy a Duna hirtelen befagyott; a veszedelmes ellenféltől ez sem védi őket. Látták, hogy ellenfeleik felülmúlják őket számban, fegyverben, lovakban és lelkesedésben – miként azt sikerük is mutatja. Sőt a Corvinus-pártból töméntelen sokaság ment át a Dunán Budára, hogy akár erővel is kényszerítsék a Budán levőket az országgyűlésen megjelenni”...

Másnapra halasztván a döntést, elmúlt a pártoskodás, az egyenetlenség. A lázongás is elült ezalatt, s a főpapok, mindkét féllel tárgyalva, létrehozták a megegyezést... titkos tanácsban egy értelemmel mindnyájan Mátyást kiáltották ki királynak. De a néptömeg és a pesti gyerekek már napokkal előbb kiáltozták ezt az utcán, tereken. Hallották ezt ellenségei is, és úgy döntöttek, nem szabad ellenszegülni Isten és a nép szavának.

Elnémítani pedig nem tudták a gyermekeket és a népet. Nagy csoda számba ment az is, hogy gyűlésükön a főpapok, főurak, nemesek és követek még ki sem kiáltották Mátyást királlyá, a pesti főegyházban, bizonyára isteni intésre, a papi testület nagy örvendezéssel és buzgó énekléssel adott érte hálát a legjobb és legnagyobb Jézusnak, szentséges szülőanyjának és mind a hazai szenteknek. Midőn aztán nyilvánosan kihirdették, egész Magyarország örvendezésre, ünneplőre fordult. Falvakban és városokban, fiatalok és öregek nyíltan adták jelét örömüknek; királyaikat soha még így nem ünnepelték. Trombitával, dobbal, síppal, tánccal és énekszóval vigadoztak, s napokon át kiáltozták örvendezve: Éljen Mátyás király! Éljen Corvinus János ivadéka! Ő szabadít meg minket az idegenek kegyetlen uralmától!”

Az 1458. január 24- i Újhold napján történt királyválasztás égi jelei beszédesek! Az értő szem számára elárulják, s tökéletesen az égboltra rajzolták: hogy 565 évvel ezelőtt, Újhold napján, ahogyan a népi mondás is tartja, új királyt választ az ország...

Azonban azt a történelemkönyvekből jól tudjuk, s az Égi jelek is az égboltra rajzolták, hogy a hirtelen befagyott Duna jegén, (Uránusz-Neptun trigon) Isten és ember közös szavára és óhajára választott ifjú királyra, s magára a királyválasztás koronázással való megpecsételésére, rögös út vár... (Bak Merkúr- Mérleg Neptun)

Mert Magyarországon nem elég valakit királlyá választani, azt csakis a Szent Koronával való megkoronázással lehet hivatalossá tenni, még egy olyan különös történelmi helyzeteben is, mint az ifjú Mátyás királlyáválasztásának esetében, ahol valójában, se korona, se ifjú király...

Hiszen ekkor, a foglyul ejtett Mátyás még Prágában van, a Szent Korona pedig Kottanner Jánosné hírhedt koronalopása miatt, 1440-től a német-római császárnál van rabságban.  Frigyesnél, ki ezzel igyekezett politikai befolyást szerezni Magyarország felett, s aki csak hosszas tárgyalások után, 1463-ban mutatott hajlandóságot arra, hogy teljesíthetetlennek vélt feltételeket szabva visszaadja a koronát jogos tulajdonosának, Magyarországnak és választott királyának, Mátyásnak.

A királyválasztó országgyűlés csillagzata, asztrológiai képlete jól mutatja a dolgok hivatalos „ügyintézését”, hiszen „a hatalomba kerülést” képviselő Bak Merkúr feszítő kvadrát fényszögben áll az eseményeket „elködösítő”, bizonytalanságban tartó, Mérleg Neptunnal...

S amint maga a mondás is tartja: „Új Hold , Új Király” , azaz mindig Újholdkor érdemes újdonsült tervekbe fogni, mert ilyenkor a Hold növő ereje segíti, az új tervek megvalósulását. Ez esetben sem sem történt másként...

Vízöntő havának jeges szelében ( Vízöntő levegős jegyében állt a Nap) a Duna hirtelen fagyott be, ( Uránusz-szextil Neptun) s az Újholdra összehívott, királyválasztó gyűlésen teljes haderővel vonult ki Szilágyi Mihály, hogy amint Bonfini is írja a „veszedelmes ellenfél” ha kell, erővel győzze meg (Mars-Újhold együttállás) a Hunyadi párt ellenlábasait az „új” király, az alig 15 éves, mégis rátermett ifjú , (Nyilas Vénusz-Szaturnusz együttállás) Mátyás személyéről. (A Mars, amely az erő, a had, a fegyver bolygóanalógiája áll együtt a királyválasztó országgyűlés Újholdjával, azaz az „újat indító” Nap Hold együttállással)

Az Újhold-Mars erőteljes együtt állása, azaz a tettrekészség, a tetterősség, a tudatosság és az akarat együttes hatásának az analógiája, azonban a távolabbi jövőben is megmutatkozott.  Hiszen amint a történelemkönyvekből tudjuk „nagyobb és kényesebb baja támadt a fiatal királynak saját nagybátyjával, Szilágyi Mihállyal, akinek első sorban köszönhette királlyá történt megválasztását. A fiatal, tetterős Mátyás mindjárt uralomra jutásának első percében kifejezésre juttatta, hogy ő a saját feje és esze szerint akar uralkodni...” 

De azt is jól tudjuk, hogy Mátyás „viharvert időkben, igen nehéz bel- és külpolitikai időszakban lépett trónra. Erről a képlet Mérleg Neptunja mellett a történelemkönyv így mesél:

 „Magyarországon mind kül-, mind belpolitikai tekintetben meglehetősen nehéz viszonyok állottak fenn. Északon Kázmér lengyel király, aki neje révén szintén számot tartott a magyar koronára, mellőzése miatt irigy szemmel és rosszindulattal nézte a fiatal uralkodó otthoni elhelyezkedését és a felvidéken még mindig garázdálkodó és vele szoros összeköttetésben álló cseh rablófőnökök révén igyekezett minél több borsot a nálánál szerencsésebb rivális orra alá törni. Nyugaton a másik mellőzött trónkövetelő, Frigyes német császár agyarkodott a nézete szerint alacsony származása miatt nem is a trónra való Hunyadi Mátyásra, akinek a már 18 év óta nála volt szent koronát semmi szín alatt sem volt hajlandó kiszolgáltatni. Délen nemcsak a magyarság, hanem az egész kereszténység legveszedelmesebb ellensége, a török leselkedett és várta a kedvező pillanatot, hogy régi tervét, Magyarország megszállását valóra váltsa. Végül kelet felől is oly államok, Oláhország és Moldva környezték az országot, amelyekben az eddigi tapasztalatok szerint inkább ellenséget, mint barátot lehetett látni.”

S amint a történelemkönyvekből azt is tudjuk:

„január 24-én az egyházi és világi országnagyok a budai várban tanácskozásra gyűltek egybe a választási feltételek megállapítása végett. Miután ez a tanácskozás igen hosszú ideig tartott, a türelmetlen köznemesség és a katonaság a Rákos mezejéről a hirtelenül keményre fagyott Duna jegére vonult, hogy ott késedelem nélkül megtudhassa a főurak határozatát.

Ámde a tanácskozás még ezután is órákig folyt, ami azt az aggodalmat ébresztette a Duna jegén ácsorgó tömegben, hogy talán a magválasztandó király személye iránt nagy küzdelem folyik a tanácskozók soraiban. Ezért az izgalom a tömegben, mely a csikorgó hidegben már unni kezdte a hosszas várakozást, mind magasabb fokra hágott s végül mind sűrűbben, mind erőteljesebben hangzottak fel a Mátyást, mint Magyarország királyát éltető felkiáltások. Ennek hatása alatt a főurak is siettek a még vitás pontok megállapításával s aztán nagy örömmel hirdették ki a köznemesség színe előtt, hogy az egyházi és világi főurak egyértelműleg Hunyadi Mátyást ajánlják királynak. Erre a nép és katonaság szűnni nem akaró „Éljen Mátyás király!“ kiáltással válaszolt s így a főrendek javaslatát a nemzeti akarat lelkes megnyilatkozása emelte az ország határozatává....”

Az eseményeknek különlegeséget „adó” , úgynevezett transzcendentális bolygók, így a kvadrát Neptun, azonban a Plútóval, való segítő fényszöge, Mátyás sorsszerű kiválasztottságára hívják fel a figyelmünket.  III. Callixtus pápa, - aki már Hunyadi János kortársaként is megtapasztalta a transzecendentális erők magyar vitézségben és hősiességben megnyilvánuló erejét - Mátyáshoz intézett szavai bizonyítják e kiválasztottságot. 

A mély szellemi analógiákat még értő pápa tudta, hogy a magyar történelem tele van az emberi hitetlenségen túl létező, magasabb rendű igazságért vívott küzdelmek ihletett pillanataival és személyeivel. Olyanokkal, mint a Nándorfehérvári diadal, amelynek hőseiért máig szól a déli harangszó, s amelynek "természetfeletti" dicsőségére üli meg máig augusztus 6-án Jézus transzfigurációjának az ünnepét a keresztény világ.

III. Callixtus pápa - aki már a saját korában, a saját szemével látta, miképpen érvényesül a kereszténynek mondott Európában már akkor is, „a keresztes eszmét fölülíró államérdek” - ekképpen ír a képletben a transzcendens bolygók által jelzett, „kiválasztott” ifjú király, Mátyás személyéről:

„Épp amikor a török zsarnok újabb fenyegető készülődése és a keresztény fejedelmek vészteljes nembánomsága lelkünket a legnagyobb aggodalommal töltötték el, virradt fel az a szerencsés nap, amelyen megtudtuk magyar királlyá történt megválasztásodat. Az e fölött érzett örömünk és megelégedésünk tolmácsolására a nyelv úgyszólván képtelen… Fenségedben ugyanis Isten küldöttjét üdvözöljük, (Oroszlán Plútó Szextil- Mérleg Neptun, és Oroszlán Jupiter-Uránusz együttállás ), aki azért emeltetett ifjú korában a trónra (Nyilas Vénusz- Szaturnusz együttállás), hogy országában a belső viszályokat leküzdve, egész erejét a mohamedánok kiirtására fordíthassa… Atyádnak, Krisztus győzhetetlen athlétájának, örök dicsőséggel környezett emlékezetét fölidézve, azt a meggyőződést tápláljuk, hogy…Te az ő dicsőségét nemcsak eléred, hanem felül is múlod…“