„Ma olybá tűnik, hogy hiábavaló a fáradságotok! Akinek van szeme a látásra és füle a hallásra, az – még a nehéz órákban is – látja a szakrálisat a földi felett!
A nép kiáltott Barabbást, nem a nemzet!
Bár mindkettő hatalmas próbatétel előtt áll – mi ezt tudjuk, ők még nem tudják –, ám a Jóisten felrója a Mennyei kapufélfára: ki áll a gyűlölet, s ki a Szeretet oldalán!” – írtam az ominózus nap másnapján a mohácsi csatatérről útnak induló székely-magyar országkerülő lovas zarándok barátainknak –, kik a Feltámadás vasárnapján, a Kossuth-nóta intelmeit megidézve, irdatlan lelki és fizikai erőbefektetéssel harmadszor is nekiindultak, hogy engesztelődésül megkerüljék a Kárpát-hazát.

Az „inverz valóság”, magyarul megfordított valóságérzékelés kifejezés különös pontossággal ragadja meg azt a jelenséget, amelynek szem- és fültanúi vagyunk manapság. Ez az a téves illúzióval átitatott szemlélet, amikor az ember még csak nem is a valóságot látja torzultan, hanem egy torzult valóságot él meg igazságként. április 12-e csillagzatának egyik kulcskérdése éppen ennek ellenpontja: a valóság helyes érzékelése, a tisztánlátás képessége.

Nem a történelem ismétli önmagát, hanem az égi jelek járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, s rendre hasonló elvetemült, álszent, életellenes ideológiákat teremtenek itt, a földi létben.

A március 3-i Telihold ezért nem egyéni hangulatjelenség, hanem egy közösségi sors-jel. A Hold (nép-lélek) rendigényt, tisztázást kér, a Nap a hitet és „nagy meséket” „hamis próféciákat állítja a sorskapuba. A néplélek planétaszimbólumának elsötétülése nem eltűnés, hanem árnyékfázis: megmutatja míly könnyű eltévedni, de azt is hogy most könnyebb a tévedésből kijózanodni is, ha az ember a káosz közepette rendet talál. S e rend kulcsa: a Magyarok csillaga. Vagyis ma, a fény rendje megszakad egy pillanatra, azért hogy az ember rendje helyreálljék...

 

Február 14-én az egész emberiség számára történelmi léptékű üzenetet hordozó, felelősségvállalásra hívó Szaturnusz – a sors bolygója – jegyet vált. Ám nem akárhol a naptári évben, hanem Magyarország beavató csillagzatának szakrális utat és kollektív történelmi sorsirányt, a nemzet hivatását jelző karmapontján: Nagyboldogasszony ünnepének tükörtartó évköri tengelyében. Ez nem pusztán asztrológiai esemény, hanem határidő a történelemben.

Gondolatok a Neptun másfél évtizedet átölelő, valamint egy bő másfél évszázadot elindító, korszakalkotó, s társadalommozgató jegyváltásáról...

A „Turul fészkében”, az Aquila–Sas csillagzat - azaz Jupiter madarának a - „szárnyai alatt” születő Újhold szárnyakat ad! De csak annak, aki elbírja az erkölcsi magasság súlyát. Ez az az erkölcsi felelősség, az amely szembeszegül, hogy hamis igazságok nevében ne sodorjanak pusztításba egyént, nemzetet, országot, s világot! Egy elvadult, háborgással teli időszakban, 2026 első Újholdjának a kulcspontjában az igazság, a hit, az erkölcs planétája, a „Magyarok csillaga” világfékező erőként áll. De vajon mi magyar nemzet meghalljuk-e a Turul fészkében születő új erők „szárnycsapásainak” erkölcsi suhogását? Vajon meghallja-e a világ a magyarság, Magyarország, a világot óvni akaró erkölcsi mondandóját?



A „Turul fészkében”, az Aquila–Sas csillagzat - azaz Jupiter madarának a - „szárnyai alatt” születő Újhold szárnyakat ad! De csak annak, aki elbírja az erkölcsi magasság súlyát. Ez az az erkölcsi felelősség, amely szembeszegül, hogy hamis igazságok nevében ne sodorjanak pusztításba egyént, nemzetet, országot, s világot! Egy elvadult, háborgással teli időszakban, 2026 első Újholdjának a kulcspontjában, hazánk bevatató csillagzatában, az igazság, a hit, az erkölcs planétája, a „Magyarok csillaga” világfékező erőként áll.

 

A Vénusz jegyváltása kapcsán elénk táruló béke kérdésköre nem egy légüres térben - hanem a III. világháború eszement kiprovokálásának közepette - vetül ránk. Vénusz jegyváltása Magyarország csillagzatára vetítve, az ország Szolár képletének IC pontján nem más, mint egyenes, őszinte, a magyarság jövőbeli útját befolyásoló erkölcsi kérdés! Aki mást állít, az elvesztette az erkölcsi tisztánlátás alapvető képességét.

Mi történik, ha az év kezdetét, az Idő rendjét félreolvassák – vagy szándékosan félremagyarázzák? 2026 kapuja nem a Merkúr zajában, hanem Mária csillagának, a Vénusznak csendes, mégis kérlelhetetlen rendjében nyílik meg – éppen egy békétlen világ küszöbén. Időrend, amit ha félremagyaráznak, annak következménye van: ahogyan az Időt értjük, úgy formálódik a történelmünk is!

Mire való a naptár? – hogy az emberiség ősi vágyát: a megfoghatatlan, s a rakoncátlanul változékony időt rendbe szedje, s annak – életre serkentő, s elmúlásra figyelmeztető jeleit – naptári rendszerbe szerkesztve „bekeretezze”, ezzel pedig nemcsak korlátot, de egyben fogódzót is adjon a mindenkor elkerülhetetlen változásnak.