Március 20-án amikor az Életadó Nap átlépi az égi egyenlítő vonalát, nem csupán a csillagászati tavasz kezdete érkezik el, hanem megnyílik az évkör egyik legszentebb kapuja: a tavaszi nap-éj egyenlőség, a Kikelet kezdete, az asztrális újév hajnalhasadása. Ezt az égi, s földi pillanatot – az asztrális hermeneutika szerint – az „esztendő reggelének”, "hajnalhasadásnak" nevezzük. Mert itt nem egyszerűen egyik évszak váltja a másikat, hanem a teremtett világ rendje mutatkozik meg újra látható módon: az Ég törvényei beleszólnak a Föld életébe, a néphagyományba, s a keresztény ünnepkör mély időrendjébe, a keresztény kalendáriumi hagyományba.

Viharos sebeséggel "kavarog" a betegség, a tömeges invázió, a zavarkeltés és a politikai haszonszerzés. A fejünk felett ható bolygóerők nincsenek összhangban az emberiség által keltett erőtérrel, s ez világi káoszt jelez. De, nézzünk fel az égre, miről is szól ez a körülöttünk és bennünk kavargó “vihar”?

Halak égisze alatt olyan kozmikus erők, s olyan idők járnak, amelyekben folyik a lelkek halászata… Nem mindegy, hogy “kinek” a hálójába úszunk bele…

Óriási felelősséget ruházott ránk a Teremtő azzal, hogy a nálunknál kevesebb lételemmel megáldott teremtmények – az ásványok-, növények-, és állatok - világát megóvjuk! Hogy vigyázzunk mindarra, ami az Édenből megmaradt! Sérüléseik kristálytiszta tükörképei emberi világunk és a Négy Elem diszharmonikus kapcsolatának...