Valami történt a kollektív tudattal... - érzékeljük mindannyian, s döbbenten nézzük, mi történik a „magyar világunkban”. Számtalan olvasói levelet kaptam az elmúlt napokban-hetekben a Csízió értő Olvasótáborától, akik mindannyian keresik a tömeges meghasonlás okát, s az arra adandó választ, annak ellenére is – idézem – ha „...az igaz szó megmelengeti a lelket még akkor is, ha fájdalmas valóságot tár fel...”

Az élet valójában nagyon egyszerű (volna), csak a megannyi hazugság, önzőségből születő ármány, beteges gyűlöletkeltés és haszonleső hátsó szándék teszi azt oly bonyolulttá... Ám a világ-, s nemzetrontó erők – bárhogy álcázzák is éppen aktuális arcukat, bárhogy nevezik is éppen magukat – minden egyes cselekedetükért egyszer felelni fognak. Ez az isteni elszámoltatás ok-okozati – vagy ahogyan Pál apostol mondja: „vetés-aratás” – törvénye... – jutott eszembe e gondolat a május 8-i, Szent Mihály jelenete ünnepnapja másnapján, május 9-én... Mert ahogyan Szent Mihály legendája is mondja: a nyíl visszarepül rájuk...

Valóban a valóságot látod – vagy azt, amit láttatnak veled? (A Plútó–Oculus (tisztánlátás) és a Merkúr–Mira (sodródás) feszültsége Magyarország csillagzatában)

Első figyelmeztetés Hazánk sorstengelyén szkítatérítő Fülöp és Világ győzelmes Királynője, május 1-i ünnepnapján...

 

Fülöp evangélista névünnepének előestéjén, Magyarország csillagzatának beavató pontján – végre sort kerítek arra, hogy a „hírvivő”, „közvetítő” planéta, a Merkúr kapcsán beszéljek a 2026-os Merkúr-évről, Gábriel Hírvivő arkangyal hiányáról, a modern kommunikációs eszközöket szimbolizáló Uránusz korszakos jegyváltásáról, s a sorsdöntő 2026-os választás történelmi tömegpszichózisáról, amelynek okát bizonyára a jövendő történelemkönyveiben sokan boncolgatják még...

Ősidők óta létezik egy sötét erőtér, amely ellentétes a Fénnyel. Vigyázz, magyar, és gondolkodj! Amíg nem késő, vedd észre, és gondolkodj, mert nem a másik magyar az ellenfeled! Ne hagyd, hogy a mindig önmaga hasznát leső, nevető harmadik, ez az ősidők óta létező erőtér most is ugyanazt tegye: széttörje és elvegye az életedet: a múltadat, a történelmedet, a vagyonodat, a hitedet, az identitásodat, a gondolataidat, a biztonságodat, hogy végül embert emberrel, férfit a nővel, anyát a gyermekével, magyart a magyarral szembeállítva megossza a nemzetedet! Vigyázz, magyar, és gondolkodj! Amíg nem késő, vedd észre, hogy nem a másik magyar az ellenséged! A nevető harmadik... akinek mindig Mohács kell!

A keresztény időszámítás egyik legmélyebb és legkevésbé értett sajátossága, hogy legnagyobb ünnepe, a húsvét nem kötődik egyetlen rögzített naphoz: időpontját minden évben kiszámítják. Évről évre elmozdul a naptárban, mégis egy változatlan rend szerint tér vissza. Ez a rend nem emberi önkény eredménye, hanem a Nap és a Hold járásának összehangolásából fakad — abból a felismerésből, hogy a szent idő nem a naptárban születik, hanem a kozmosz rendjében.

Nagycsütörtök Teliholdja idén különös erővel világít rá az utolsó vacsora átváltoztató titkára: az „én akarom” álláspontjával szemben a „legyen meg a te akaratod” örök archéjára. A Kos Nap és a Mérleg Telihold szembenállása nem pusztán égi kép, hanem magyar szellemi látlelet: önérvényesítés vagy önátadás, egyéni akarat vagy szent rend két merőben más világa feszül egymásnak. Ám az égi jel most is ugyanarra tanít: csak az az akarat emelkedik föl, amely nem önmagát, hanem a nagyobb rendet szolgálja.

Nem a történelem ismétli önmagát, hanem az égi jelek járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, s rendre hasonló elvetemült, álszent, életellenes ideológiákat teremtenek itt, a földi létben.

Március idusán, nemzeti ünnepünk alkalmából, „a haza érdekeinek előmozdításában
és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenység elismeréseként” vehettem át
a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJÉT „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól
és szakrális jelképeiről publikált műveim elismeréseként”. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM AZ ÉRTŐ OLVASÓKNAK, hogy szeretettel kísérik, és figyelmükkel támogatják ezt a közel három évtizedes szellemi munkát!