Itt az idő egy mélyen ható pillanatra megállni az aranyló búzatáblák mellett, és köszönetet mondani az Életet mozgásban tartó, éltető, teremtői elvnek! Mert a most aratott búza, csakúgy, mint a most "aratott" emberi cselekedet, a jövő reménységét szolgálja!

A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

A lóháton kivívott pünkösdi király-választás máig élő néphagyománya, s a rövidke királyság múlandó hatalmának szokása a régmúltból ered. A győztes király „koronája” a ló patkónyoma által emelkedett ki a porból, hatalma pedig – mint a pünkösdi rózsa szépsége – éppoly múlandó...

Ők azok, akiknek az emléke évezredes természeti tapasztalatban gyökerezik, s akik a nevét ma is félve suttogják a kertészek, a szőlőművesek, s a jó gazdák. No meg mindazok, kik érzik még az idő körforgásának élő ritmusát...

Szent György az önfeláldozó, hős karaktere, a nemes emberi értékrend megtestesítője, akinek tettrekész erejére rég volt oly nagy szüksége - a jelenkor „halálos lehelletű sárkányával” vívott harcában - a világnak, mint manapság...

Nincs is jobb alkalom a fejünk felett ható, Virágvasárnap hajnalán pontosodó Telihold lelkiismereti tükrébe, még egyszer - a nagypénteki kereszthalál és a húsvéthétfői feltámadás előtt - jó mélyen belenézni, valós önmagunkkal szembesülni, mielőtt a feltámadás, a magasabb minőségben való újjászületés misztikus pillanatához érnénk...

Ébresztő ember, s ébresztő magyar, mert bár pengeélen táncol még a békevágy, mégis rég volt oly nagy esélye a béke megteremtésének, s Magyarország béke iránti erőfeszítéseinek, mint manapság! A 2025-ös, tavaszi nap-éj egyenlőséggel induló asztrológiai újév ugyanis, a Béke királynőjének, Szűzanya csillagának a planéta-oltalma alatt áll. Hiszen mától indul a Vénusz év!

 

 

A „megszokottnál” is különösebb éke, fénye, "égi dallama" van a február 2-i, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának! Vegyük észre, hogy létezik a hétköznapok világi síkja fölött, egy fényes szellemi, ékes Isteni valóság, amelyet a világi síkon, e sorsfordító korban, elképesztő erővel támad az ál-profétikus, ál-messianisztikus erő...

Az öröm gyertyájának fényében a múlandósággal szembeni örök múlhatatlanság „kettős”-allegóriája... (Advent Allegóriája 3. Rész)

 

 

A „kettős természetű” Luca-naphoz fűződő megannyi keresztény és kozmikus szimbólum, mágikus hagyomány és népi „játék” okát most is csak a magos égre emelő tekintetünkkel érthetjük meg igazán! Mert a sötétségnek, csakúgy mint a fénynek, hatalmas teremtő ereje van! Kérdés, mit növelünk, s Szent Karácsony éjjelére, mit hozunk világra belőle?