Hogyan válik egyetlen nappá az, ami a kozmosz rendje, a keresztény liturgia titka és a magyar néphagyomány élő tapasztalata? Március 25-e nem egyszerű dátum az évkörben, hanem egy olyan szakrális csomópont, ahol az ég, a föld és az emberi lélek ugyanarra az igazságra mutat: az élet befogadásának misztériumára.

Az ünnep - most is -, üzen. Az égbolt felettünk ragyogó, asztrális jelei, a teremtés törvényszerűségének szakrális jelei, az évkör naptári jelei és ünnepei, s Magyarország csillagzatának, bevatató jelei most is - mint mindig – egy és ugyanazt üzenik! Hazánk küldetéses sorsfeladata éppen az Angyali Üdvözlet, s a Szeplőtelen Fogantatásnak, azaz a magyar hagyomány szerinti Gyümölcsoltó Boldogasszonynak az ünnepnapján áll!

 

Értjük-e a nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy a Teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát a méhébe fogadja, s az arra "rendelt időben" világra hozza? S Mária országában, érjük-e e hatalmas erővel való „együttmüködés” lehetőségét?