Ősidők óta létezik egy sötét erőtér, amely ellentétes a Fénnyel. Vigyázz, magyar, és gondolkodj! Amíg nem késő, vedd észre, és gondolkodj, mert nem a másik magyar az ellenfeled! Ne hagyd, hogy a mindig az önmaga hasznát leső, nevető harmadik, ez az ősidők óta létező erőtér most is ugyanazt tegye: széttörje és elvegye az életedet: a múltadat, a történelmedet, a vagyonodat, a hitedet, az identitásodat, a gondolataidat, a biztonságodat, hogy végül embert emberrel, férfit a nővel, anyát a gyermekével, magyart a magyarral szembeállítva megossza a nemzetedet! Vigyázz, magyar, és gondolkodj! Amíg nem késő, vedd észre, hogy nem a másik magyar az ellenséged! A nevető harmadik az... akinek mindig Mohács kell! – írtam 2026. április 12-ét megelőző, sorsválasztó napokban.

S a magyar nemzet Mohács 500. évében újra nem gondolkodott... Újra elbukott...

A keresztény időszámítás egyik legmélyebb és legkevésbé értett sajátossága, hogy legnagyobb ünnepe, a húsvét nem kötődik egyetlen rögzített naphoz: időpontját minden évben kiszámítják. Évről évre elmozdul a naptárban, mégis egy változatlan rend szerint tér vissza. Ez a rend nem emberi önkény eredménye, hanem a Nap és a Hold járásának összehangolásából fakad — abból a felismerésből, hogy a szent idő nem a naptárban születik, hanem a kozmosz rendjében.

Nagycsütörtök Teliholdja idén különös erővel világít rá az utolsó vacsora átváltoztató titkára: az „én akarom” álláspontjával szemben a „legyen meg a te akaratod” örök archéjára. A Kos Nap és a Mérleg Telihold szembenállása nem pusztán égi kép, hanem magyar szellemi látlelet: önérvényesítés vagy önátadás, egyéni akarat vagy szent rend két merőben más világa feszül egymásnak. Ám az égi jel most is ugyanarra tanít: csak az az akarat emelkedik föl, amely nem önmagát, hanem a nagyobb rendet szolgálja.

Március 20-án amikor az Életadó Nap átlépi az égi egyenlítő vonalát, nem csupán a csillagászati tavasz kezdete érkezik el, hanem megnyílik az évkör egyik legszentebb kapuja: a tavaszi nap-éj egyenlőség, a Kikelet kezdete, az asztrális újév hajnalhasadása. Ezt az égi, s földi pillanatot – az asztrális hermeneutika szerint – az „esztendő reggelének”, "hajnalhasadásnak" nevezzük. Mert itt nem egyszerűen egyik évszak váltja a másikat, hanem a teremtett világ rendje mutatkozik meg újra látható módon: az Ég törvényei beleszólnak a Föld életébe, a néphagyományba, s a keresztény ünnepkör mély időrendjébe, a keresztény kalendáriumi hagyományba.

Március idusán, nemzeti ünnepünk alkalmából, „a haza érdekeinek előmozdításában
és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenység elismeréseként” vehettem át
a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJÉT „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól
és szakrális jelképeiről publikált műveim elismeréseként”. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM AZ ÉRTŐ OLVASÓKNAK, hogy szeretettel kísérik, és figyelmükkel támogatják ezt a közel három évtizedes szellemi munkát!

Isten éltesse a felébredt, fényes tudatú és tiszta érzelmű, a világot tiszta gondolkodásra és cselekvésre inspiráló Nőket, akiknek a kezében van a III. évezred sorsa!