„Rendelt” idő... – március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

„Rendelt” idő... – március 25. Gyümölcsoltó Boldogasszony napja

Értjük-e egyáltalán Mária emberi nagyságát? A nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy a tavaszi Nap-éj egyenlőséget követően a Teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát, az Atyával egylényegű Fiú képmását a méhébe fogadja, s az arra "rendelt" időre, éppen 9 hónap múlva, téli Napfordulót követve, a Fény évköri születésére, Karácsonyra világra hozza? S Mária országában, érjük-e hatalmas erővel való „együttmüködés” lehetőségét, a most kiáramló cselekvő erő potenciálját?

A keresztény kozmológia hagyománya szerint, a március 20-i, tavaszi Nap-éj egyenlőséget követően - amikor a Nap erők megtermékenyítő, életadó, életet nemző Fénye - átveszi az Anyaföld évköri sötétsége feletti hatalmát - a Nagy Anyatermészet működésrendjével analógiában a kereszténység „édesanyja”, Szűz Mária is áldott méhébe fogadja a Fény gyermekét, Isten Fiát. 

Ez a március 25-i Szeplőtelen fogantatás, magyarul a „gyümölcsoltás”, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszony napja.

Ha racionálisan számolunk, nyilvánvalóvá válik, hogy e tavaszi „fogantatás” kozmikus fordulópontjától, éppen kilenc hónap telik el Jézus földi születésnapjáig. 

Kilenc áldott hónap, amely a keresztény ember világába hozza az évkör egy „másik” kiemelt fordulatán, az egykori Napisten születésnapjaként tisztelt, téli napfordulón megszülető Fény-fiút, a Világ Világosságát: a Kereszténység Jézusát.

Kilenc várva várt hónap, hogy az arra méltó, szellemében, lelkében, testében makulátlanul tiszta Mária, a Téli Napfordulat harmadnapján, Karácsonykor, Istenszülő Anyaként életet adjon a Teremtő Fény Fiának, az Atyával egylényegű gyermek Jézusnak. 

A Fényhozónak… az Igazság Napjának…

Értjük-e egyáltalán ezt a női csodát? 

Értjük-e egyáltalán Mária emberi nagyságát? 

Értjük-e az általa közvetített, nemes emberi minőséget, amely képes arra, hogy az Atyával egylényegű erőt, a teremtés hatalmas energiáját, az Atya akaratát, az Atyával egylényegű Fiú képmását a méhébe fogadja? 

S értjük-e az évkör járásával együttműködő kozmikus analógiát?

A kozmikus hagyomány és a keresztény naptár mély egylényegűségét?

S értjük-e Mária országának nemzeteként ebben a nemes, nőies minőségben rejlő hatalmas potenciált?

A kétplusú földi létben, az aktív forró, tüzes minőség irányába elbillent, háborgó világban, e szelíd erő, elfogadást, megváltást, megoldást hordozó lehetőséget?

S érjük-e, a körülöttünk és bennünk is mozduló erővel való „együttmüködés” hatalmas lehetőségét?

Értjük-e a világi létbe most (be)áramló, szelíd, rendíthetetlen, a békesség irányába ható cselekvő erő potenciálját?

Azt a tettrekész erőt, amely a kevesek hasznát szolgáló háborgás ellenében, az én akaratát, a szűkebb és tágabb emberi közösség javára fordítja...

Amely az ego öncélúságának marsikus erejét, egészen más mederbe terelve, lecsendesítse, hűsítse, hűtse az forrongó kedélyeket... 

Azaz értjük-e valójában a történelmi lehetőséget, amely a megváltó, az életet megváltoztató "magot", 9 hónapon át oltalmazva, féltő gonddal táplálva, növelve, termőre fordítja, s az arra „rendelt" időben majd Napvilágra hozza? 

S ha Jézus az Igazság Napja, a Világ Világossága, az emberi lét fölvilágosítója, a földi létezés sötét mindennapjainak a bevilágítója, akkor bizony Márián, s az ő „gyermekein” keresztül vezet el az út Jézus Igazságához!

Mert ahogyan azt a régiek még tudták - s e kozmológikus tudásból és spirituális bölcseletből született népmeséink is elmondják - a Tejút-Világfán felkapaszkodva jut el a lélek az Öröklét Birodalmába.

Vagyis mit mond nekünk a jelenkor sötét árnyai közepette, a sötétben tapogatózó emberiség számára a „Gyümölcsoltás” fényes pillanata?  

Hogy itt, a földi világban Mária, és "gyermekeinek" a békés lelkületén, önzetlenségén, sokat bíró akaraterején, igazságán, bátorságán, bölcs gondolkodásán, megfontolt cselekedetén, kiapaszthatatlan hitén és szent meggyőződésén keresztül vezet el az út a mindenkori sötétségből az Öröklét Fényéhez!

Erre a fenséges női minőségre, erre a szelíd, ám határozott erőre van ma is oly nagy szüksége e kétarcúra teremtett, kételyek közt gyötrődő, kétségbeesett, két vállra fektetett emberi világnak!

S ennek a határozott erőnek, nemes gondolkodásnak, lelkiismeretes cselekvésnek a felismerésére van oly nagy szüksége a Teremtő által e női minőséghez rendelt magyar nemzetnek, Boldogasszony országának is, különösen most, a tavaszi Nap-éj egyenlőség által „indult” asztrológiai újév, elkövetkezendő egy évében: a Mars tüzes, forrongó, lázongó, heves égiszével (sajnos tökéletesen) analógiában álló, háborgó világban!

Ébredjetek!