Isten éltesse a felébredt, fényes tudatú és tiszta érzelmű, a világot tiszta gondolkodásra és cselekvésre inspiráló Nőket, akiknek a kezében van a III. évezred sorsa!

Ő Mátyás, az utolsóként az apostolok sorába "ugró", azaz Júdás megüresedett, 12. helyére, azaz a „rossz helyébe ugró jó” apostol, „az úr ajándéka”, ki szakrális év, a Zodiákus kör 12., utolsó stációjának, a Halak havának a naptári vértanú szentje, akiről a mondást is úgy tartja, hogy:  „a kizökkent időt a helyére ugrasztja"...

 

Angyal útja, Hadak útja, Seregek útja, Ég útja – mind ugyanarra az égi jelenségre utalnak: a Mönnyég milliárdnyi csillagából egyetlen, ezüstösen derengő fénysávvá összeálló Tejútra. Ez az Ég országútja, az Éjjeli kegyelet útja, az égbolt Fehér árka, az égi országút, Isten barázdája, Jézuskának útja – egy kozmikus csillagösvény, amelyhez ősidők óta hiedelmek, mondák, népdalok és népmesék kapcsolódnak. A Tejút nem pusztán csillagászati jelenség, hanem világértelmező kép: olyan égi rend és irány, amelyet már a költő Zrínyi Miklós a Szigeti veszedelemben, Arany János a Toldiban, valamint Szenczi Molnár Albert és Pápai Páriz Ferenc világértelmező munkáiban is „megénekelt”. A Hadak útja a székelység egyik legismertebb égi legendája lett, amely a trianoni országvesztés után közvetlen ihletőjévé vált a 105 éves Székely himnusz szövegvilágának is.

A thébai holló „mennyei” kenyerén élő remete szent Pált, a „minden remeték Fejedelmét és Mesterét”, a Magyar Pálos Rend névadóját ünnepli a keresztény világ.

A most 105 éves Székely himnusz kezdő sora – valójában nem kérdez, hanem vallomást tesz: benne van a bizonytalanság, az elindulás kényszere, de az a mély, kimondatlan remény is, hogy a magyar történelem útvesztőiben mindig volt, s mindig van irány, amely nem pusztán évezredes földi, hanem időtlen erkölcsi és lelki rend szerint vezet. Egy küldetését felismerő nemzet ugyanis akkor sem veszít irányt, ha idelenn megfosztják mindattól, ami földi érték: Égre emelt tekintetével visszanyeri azt az Isten felől.

Január 6-án, a napkeletről jött titokzatos látogatókra: „Magoi apo anatolon”-ra, azaz „a kelet mágusaira”, Jézus titokzatos látogatóira, a "Három Királyokra", az első, s legismertebb káldeusi asztrológusokra, s ezzel az asztrológia világnapjára emlékezik a keresztény világ.

Nincs még egy olyan titokzatos név, amelyhez, annyi szeretet, annyi hála, s annyi fohász szólt volna, mint Jézus szent nevéhez. De nincs még egy olyan személy, akinek nevében annyi könnycseppel, vérrel járó bűnt követett volna el a gőgös, Isten világától eltávolodott ember...

Verses csízió-ének, a 2026-ban, 555. éves Regiomontanus-féle Csízió előtt tisztelegve...

 

Szent István apostoli király koronázásának 1025. évfordulója előtt tisztelegve 

A "Porta Luminis" nem egy hely, hanem egy szellemi–asztrális állapot, az Ég és a Föld rendjének egybeesése, az a pont, ahol a világ egésze átvilágosul. "Ő" maga a "Fény kapuja"...