Csízió - Wieber Orsolya blogja

A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

Vérző seb a Földbolygó gyökércsakráján, a Szentföldön, s a béke magyar küldetése Földanya szívcsakráján, a Kárpát-hazában...Ma, amikor a bolygó gyökércsakrája – az ősi Szentföld – vérzik, nem lehet közömbösen ünnepelni. Ahol egy térség ég a gyűlölet, a bosszú, a megtorlás, s az önvédelem tüzében, ott a test szenved. És ha a test egyetlen része is beteg, azt megérzi az egész szervezet.Az emberiség is csak akkor gyógyulhat, ha a szívében béke van!

Csak az az igazság győz, amely hiteles, s csak az a hit marad, amely tudással és felelősséggel párosul... Minden mást, csalóka önámítást „bőséges (Jupiter), szigorral (Szaturnusz)” számol majd el a Teremtő! Mert Magyarország küldetéses csillagzatában, a Tejúton felragyogó Telihold fényében, a hit és hitelesség, valamint a hiteltelenség és hiszékenység harca zajlik valójában.

A lóháton kivívott pünkösdi király-választás máig élő néphagyománya, s a rövidke királyság múlandó hatalmának szokása a régmúltból ered. A győztes király „koronája” a ló patkónyoma által emelkedett ki a porból, hatalma pedig – mint a pünkösdi rózsa szépsége – éppoly múlandó...

A parajdi sóbánya könnyfakasztó figyelmeztetése Pünkösd napjaiban, Trianon évfordulóján, a nemzeti összetartozás ünnepének csillagzata alatt... - De vajon értjük-e a baj mögött álló égi jeleket, s a szimbólumokat?

A „Szűzanya, a keresztények segítője”, máriás ünnepnapjának fényében az „Idő kérlelhetetlen Ura”, az elszámoltatás planétája, a Szaturnusz elhagyja az önámítás, a spirituális zavarkeltés és a hamis illúziók világát, a Halak zodiákusát, és a tüzes Kos tettrekész mezejére lép. Ez a jegyváltás nem pusztán kozmikus esemény, hanem az idő, a tett, az elszámolás szimbolikus pillanata a nemzeti sorskérdés színpadán, ahol most nem lehet mellékszereplőként meghúzódni...

Szent Ágoston égre rajzolt bölcsessége XIV. Leo pápa beiktatási ceremóniájának május 18-i csillagzatában…

A megszokottól eltérő módon, jóval személyesebb hangvételt ütök meg az alábbi írásban, mert tollamat az Ég jeleinek, s Magyarország beavató csillagzatának ismerete mellett, a felfelé ívelő jövőbe vetett rendíthetetlen hit, ugyanakkor nemzetféltés, és mély megdöbbenés vezeti… A felettünk ható, május 12-i - Fagyosszentek napi - Telihold valóban megrázkódtató hideget hozott - nemcsak világi értelemben, hanem a nemzet lelkületében is…

Ők azok, akiknek az emléke évezredes természeti tapasztalatban gyökerezik, s akik a nevét ma is félve suttogják a kertészek, a szőlőművesek, s a jó gazdák. No meg mindazok, kik érzik még az idő körforgásának élő ritmusát...

A kereszténység új pápát választott. A név, amely e napon elhangzott: Leó. A tizennegyedik. Az új egyházfő, tudatosan XIII. Leó örökségére utalva, vállalta fel ezt a nevet – mintha ezzel kívánná megerősíteni az idő szent fonalát, amely a történelem látomásos pápájától, napjaink világkorszakindító küszöbéhez ér...