Csízió - Wieber Orsolya blogja

Rend a gondolatainkban, ima a szavaink mögött, és alázat a munkánkban. Ha e „belső kolostorok” újra felépülnek, akkor nemcsak túléljük a Vízöntő korba való átlépés szétziláló sodrát, hanem meg is szenteljük azt. A Bakban kiteljesedő Telihold fényében, a rend és a világi struktúrák, társadalmi szerveződések szimbolikus jegyében – mintha maga Benedek emelné fel az ujját: figyelemmel és kozmikus renddel kell felépíteni az új világot!

Itt az idő egy mélyen ható pillanatra megállni az aranyló búzatáblák mellett, és köszönetet mondani az Életet mozgásban tartó, éltető, teremtői elvnek! Mert a most aratott búza, csakúgy, mint a most "aratott" emberi cselekedet, a jövő reménységét szolgálja!

A szakrális évet négyrét osztó, arra keresztet rajzoló napfordulók nem csupán csillagászati határok, hanem a kozmikus idő, s az emberi élet ritmikus szívverései, s egyben a keresztény naptár piros betűs napjai. Olyan szent pillanatok, amikor a világosság és a sötétség tánca fordulóponthoz ér, s amelynek természetes ritmusa előtt az emberiség ősidők óta meghajol, mert harmadnapra - rendre - valami szent „történik” a keresztény naptárban...

Vérző seb a Földbolygó gyökércsakráján, a Szentföldön, s a béke magyar küldetése Földanya szívcsakráján, a Kárpát-hazában...Ma, amikor a bolygó gyökércsakrája – az ősi Szentföld – vérzik, nem lehet közömbösen ünnepelni. Ahol egy térség ég a gyűlölet, a bosszú, a megtorlás, s az önvédelem tüzében, ott a test szenved. És ha a test egyetlen része is beteg, azt megérzi az egész szervezet.Az emberiség is csak akkor gyógyulhat, ha a szívében béke van!

Csak az az igazság győz, amely hiteles, s csak az a hit marad, amely tudással és felelősséggel párosul... Minden mást, csalóka önámítást „bőséges (Jupiter), szigorral (Szaturnusz)” számol majd el a Teremtő! Mert Magyarország küldetéses csillagzatában, a Tejúton felragyogó Telihold fényében, a hit és hitelesség, valamint a hiteltelenség és hiszékenység harca zajlik valójában.

A lóháton kivívott pünkösdi király-választás máig élő néphagyománya, s a rövidke királyság múlandó hatalmának szokása a régmúltból ered. A győztes király „koronája” a ló patkónyoma által emelkedett ki a porból, hatalma pedig – mint a pünkösdi rózsa szépsége – éppoly múlandó...

A parajdi sóbánya könnyfakasztó figyelmeztetése Pünkösd napjaiban, Trianon évfordulóján, a nemzeti összetartozás ünnepének csillagzata alatt... - De vajon értjük-e a baj mögött álló égi jeleket, s a szimbólumokat?

A „Szűzanya, a keresztények segítője”, máriás ünnepnapjának fényében az „Idő kérlelhetetlen Ura”, az elszámoltatás planétája, a Szaturnusz elhagyja az önámítás, a spirituális zavarkeltés és a hamis illúziók világát, a Halak zodiákusát, és a tüzes Kos tettrekész mezejére lép. Ez a jegyváltás nem pusztán kozmikus esemény, hanem az idő, a tett, az elszámolás szimbolikus pillanata a nemzeti sorskérdés színpadán, ahol most nem lehet mellékszereplőként meghúzódni...

Szent Ágoston égre rajzolt bölcsessége XIV. Leo pápa beiktatási ceremóniájának május 18-i csillagzatában…

A megszokottól eltérő módon, jóval személyesebb hangvételt ütök meg az alábbi írásban, mert tollamat az Ég jeleinek, s Magyarország beavató csillagzatának ismerete mellett, a felfelé ívelő jövőbe vetett rendíthetetlen hit, ugyanakkor nemzetféltés, és mély megdöbbenés vezeti… A felettünk ható, május 12-i - Fagyosszentek napi - Telihold valóban megrázkódtató hideget hozott - nemcsak világi értelemben, hanem a nemzet lelkületében is…