Csízió - Wieber Orsolya blogja

Nem a történelem ismétli önmagát, hanem az égi jelek járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, s rendre hasonló elvetemült, álszent, életellenes ideológiákat teremtenek itt, a földi létben.

Március idusán, nemzeti ünnepünk alkalmából, „a haza érdekeinek előmozdításában
és az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett tevékenység elismeréseként” vehettem át
a MAGYAR ÉRDEMREND LOVAGKERESZTJÉT „a magyarság küldetéséről, sorsfordulatairól
és szakrális jelképeiről publikált műveim elismeréseként”. HÁLÁSAN KÖSZÖNÖM AZ ÉRTŐ OLVASÓKNAK, hogy szeretettel kísérik, és figyelmükkel támogatják ezt a közel három évtizedes szellemi munkát!

245 éve egy új égi „vándor” új világnézeti fordulópontot hozott mozgásba: az addig évezredeken át mítoszt, vallást, kultúrát és tudásanyagot meghatározó hétbolygós rend fölé egyszerre odakerült a nyolcadik lépcső, a szabad szemmel látható szférán túli új bolygó, amely Uránosz, az „Egek ura” nevét viseli a Naprendszer családfájában.

Isten éltesse a felébredt, fényes tudatú és tiszta érzelmű, a világot tiszta gondolkodásra és cselekvésre inspiráló Nőket, akiknek a kezében van a III. évezred sorsa!

A március 3-i Telihold ezért nem egyéni hangulatjelenség, hanem egy közösségi sors-jel. A Hold (nép-lélek) rendigényt, tisztázást kér, a Nap a hitet és „nagy meséket” „hamis próféciákat állítja a sorskapuba. A néplélek planétaszimbólumának elsötétülése nem eltűnés, hanem árnyékfázis: megmutatja míly könnyű eltévedni, de azt is hogy most könnyebb a tévedésből kijózanodni is, ha az ember a káosz közepette rendet talál. S e rend kulcsa: a Magyarok csillaga. Vagyis ma, a fény rendje megszakad egy pillanatra, azért hogy az ember rendje helyreálljék...

 

Ő Mátyás, az utolsóként az apostolok sorába "ugró", azaz Júdás megüresedett, 12. helyére, azaz a „rossz helyébe ugró jó” apostol, „az úr ajándéka”, ki szakrális év, a Zodiákus kör 12., utolsó stációjának, a Halak havának a naptári vértanú szentje, akiről a mondást is úgy tartja, hogy:  „a kizökkent időt a helyére ugrasztja"...

 

Teológiailag külön utak, ám az Ég alatt, emberként élve, asztronómiailag ezek a más és más kulturális hagyományok közös tengelyen állnak! A kérdés éppen ezért minden civilizáció számára ugyanaz: mit kezdünk az Újhold-Napfogyatkozás sötétségének a pillanatával? Az ég mintha egyszerre több szinten jelezne: azaz a háború vagy béke kérdésköre nem halasztható tovább!

Február 14-én az egész emberiség számára történelmi léptékű üzenetet hordozó, felelősségvállalásra hívó Szaturnusz – a sors bolygója – jegyet vált. Ám nem akárhol a naptári évben, hanem Magyarország beavató csillagzatának szakrális utat és kollektív történelmi sorsirányt, a nemzet hivatását jelző karmapontján: Nagyboldogasszony ünnepének tükörtartó évköri tengelyében. Ez nem pusztán asztrológiai esemény, hanem határidő a történelemben.

Gondolatok a Neptun másfél évtizedet átölelő, valamint egy bő másfél évszázadot elindító, korszakalkotó, s társadalommozgató jegyváltásáról...

Ismét bejött a „kozmikus papírforma”. Ami fent, az idő szövetében, az égre volt festve, az lent, a történelem színpadán most formát öltött. A Béke éve „testet öltött” a Béke Tanács létrejöttével.