Ők még nem tudják... – hogy a gyűlölet tömegpszichózisára nem épül "szeretet-ország"

Ők még nem tudják... – hogy a gyűlölet tömegpszichózisára nem épül "szeretet-ország"

„Ma olybá tűnik, hogy hiábavaló a fáradságotok! Akinek van szeme a látásra és füle a hallásra, az – még a nehéz órákban is – látja a szakrálisat a földi felett!
A nép kiáltott Barabbást, nem a nemzet!
Bár mindkettő hatalmas próbatétel előtt áll – mi ezt tudjuk, ők még nem tudják –, ám a Jóisten felrója a Mennyei kapufélfára: ki áll a gyűlölet, s ki a Szeretet oldalán!” – írtam az ominózus nap másnapján a mohácsi csatatérről útnak induló székely-magyar országkerülő lovas zarándok barátainknak –, kik a Feltámadás vasárnapján, a Kossuth-nóta intelmeit megidézve, irdatlan lelki és fizikai erőbefektetéssel harmadszor is nekiindultak, hogy engesztelődésül megkerüljék a Kárpát-hazát.

Nem tagadom, magam is megrendültem: de mert a történelem viharaiban magvasodó nemzetbe, s Magyarország rejteki, beavató, megváltó csillagzatára, s a Teremtő Úristen mindenek fölött álló akaratába vetett hitem ereje töretlen, ezért maradok, aki mindig is voltam, s a Barabbást hörgők ellenében Jézus utolsó földi mondatait suttogom vasárnap óta: Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek...

De marad örök igazságként a Csízión oly sokszor elhangzó mondatom:
Aki felfelé egyenesedni nem tud (mert az erkölcsi tartást, belső munkát, nap mint nap elvégezendő önvizsgálatot, tehát fárasztó karmikus munkát igényel), az lefelé aljasodik.

A lefelé aljasodók pedig – akiknek történelmi léptékű tömegpszichózisáról a leendő történelemkönyvek lapjain sokat olvas majd a jövendő – nem hallgattak az eszükre, nem láttak a szemükkel, s nem értelmezték az égi és földi analógiát, hogy nem(csak) a történelem ismétli önmagát, hanem a bolygók járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, hogy a korábban elrontott történelem óva intő jeleire figyelmeztessenek bennünket!

Amikor a Csízió blogot – egy számomra ismeretlen terepen, a világhálón – elindítottam, azért tettem, mert előre láttam a jeleket... 2019 legutolsó napján, 2020 fordulóján Korszakkapunak nevezve a fölénk magasodó égi konstellációkból sűrűsödő sötét fellegeket, felismertem bennük az 500 évente ismétlődő történelmi jeleket, ezért többek között azt írtam:

„Ideje leleplezni, hogy egy és ugyanaz a túlburjánzó, kevesek világuralmi érdekét szolgáló, kegyetlenül leigázó, mások éltető erejét, szellemi tőkéjét, fizikai javait birtokolni akaró, határtalanul öncélú, hatalmi vágyakat dédelgető, éppen ezért az egységet megosztó, azaz az egyik sértett egót a másik ellen fordító ördögi energia tombolása zajlott egykoron, és zajlik ma is a világban. Csak más díszletben, más jelmezbe öltöztetett szereplőkkel, más eszközökkel, ám az „oszd meg és uralkodj” elve alapján... Ideje ezért minden magyar embernek megértenie az égi-földi analógiákat, mert a józanságot és tisztánlátást követelő akkori (1517–1521) és mai (2020-as) „sűrű felhők” 500 éve Magyarországot a mohácsi csatatérre vezették.”

Ám a tömeg – olybá tűnik – nem értette meg a jeleket, nem érti az isteni elszámoltatást, nem érti a karma törvényét, „Amit vet az ember, azt aratja is.” kozmikus törvényét sem. (Galata 6,7) Még...

Ám miért is értené az Élet teljes történelmen átvonuló ok-okozati törvényét: a Halak–Neptun elmúlt 14 évnyi elbódító égisze alatt a hitét vesztett, végül hiszékennyé váló, anyagba ragadt tömeg – akinek csak az ellenerő szikrája kellett ahhoz –, hogy a hiszékenységét kihasználó spirituális coachok , jóemberkedő „hittanítók”, álszent „változást” harsogásán, s a megváltásvágy olcsó illúzióján felbuzdulva, hiteltelen megváltókra bízta a haza életét, s a saját sorsát.

Mert ezt tették. Olyan egész pályás tömegpszichózist keltettek, amellyel elhitették a hála fogalmát nem ismerő, ám minden, a világon egyedülálló jóléti intézkedést felnyaláboló emberekkel, hogy mily rossz az életük, hogy személyes kínjaikért, tudatalattijuk összes frusztrációjáért kizárólag a nemzet oldalán álló politika tehet. Ezért negatív értelemben vett tökéletesre pszichikai hadviseléssel meggyőzték az embereket: ha változást akarsz, ne magadon kezd, váltsd le a külvilágot magad körül.

Így valódi változás helyett győzött a ködbe, az illúzióba, a megváltásvágyba csomagolt hungarofób múlt, visszahozva a nemzetnyomorító évtizedeket. – Csak ezt ők még nem tudják...

A magvába sűrűsödött, hitéhez rendíthetetlenül ragaszkodó nemzet – mi, azonban maradunk azok, akik mindig is voltunk -, azonos szellemi-spirituális alapokra támaszkodva, megtisztulva, s teljesen újjászületve FELTÁMADUNK. Mert most a jön csak a nemzet, a Haza feltámadása!

Ők pedig annak a romboló, gyűlöletből táplálkozó eszmének válnak majd az áldozataivá, amit a magyart a magyarral szembemenő „nevető harmadik” hiszékenyen megteremtett...

Ám közeleg az emberi psziché legnagyobb próbája: a fájdalmas kiábrándulás.

Mert az álszent, önbecsapó, önáltató rendszerük – amely sátán módjára, ám Isten nevében cselekszik – olyan belső meghasadáshoz vezet majd, amit nekik kell lelkileg törleszteniük, szellemileg elviselniük, s amivel nekik kell elszámolniuk is Isten előtt – még akkor is, ha ezt ők nem tudják, mert Isten létét is tagadják.

Nem lehet ugyanis Istenről beszélni, ám sátánként cselekedni: a két erőtér ugyanis nem találkozik energetikai szinten az éterben, az egyik magasan van, a másik a legalján. Amiről beszélnek, ám amit cselekszenek, az egymással szöges ellentétben áll, így a teremtésük erőtere, rezgése nem kapcsolódik egymáshoz, s mikor a tömeg rájön, hogy az álszent ígérgetés nem lesz beteljesítve, sőt épp az ellenkezője következik mindannak, amit vártak, eljön a teljes tudathasadás. Csak ők ezt még nem tudják.

2002 után ugyanez egyszer megtörtént már, amikor az alantas erők kezdtek el nemzetre, hazára, majd Istenre, s Szent Koronára hivatkozni, pont ezért buktak el, s kérdem én: hol is vannak ma már? Nincs közülük senki a porondon már, mert a Teremtő elszámoltatja mindazokat, kik az Ő nevében jönnek, ám ördögi módon cselekszenek.
Ez a karma törvénye. S ez ekkor is igaz, ha ezt sokan – kizárólag önmagukat is becsapó módon – mindezt még nem tudják.

Ezért a Barabbást kiáltó néptömeg – amely hatalomra segítette a mindenkori birodalomépítőket, a globális világkormány bábjait – oly mélyre zuhan majd, hogy azt ma még fel sem mérik tán.

A nemzet elárulóira, a mi árulóinkra – akik tegnap, ma, s talán még holnap is elhagyják a bárkát – még nehezebb út vár. Mert nemcsak az Életet mentő, kilyukadt bárkát hagyták el – amit mi rendre befoltozunk ősidők óta már –, hanem az országrontó, világrontó erők áruló szolgáivá váltak, s a színtéren, ahol most állnak, ők ott is árulók maradnak – csak ezt ők még nem tudják...

A tébolyult, örjöngő, önhitt mámor, pedig halálhörgés – csak ők még ezt sem tudják.

Mert ami most következik, arról nekünk van némi sejtésünk a történelemből már: a nekünk szegezett fegyver, az ellenünk irányuló megtorlás, a Népek Krisztusára való a szenny áradása, a névtelen besúgóhálózatok kommunista mintája, s a nemzetépítők meghurcolása, a másik oldalon azonban – ahogy ezt jó előre mondtuk – egy világi összeomlás vár: a vágyálmokból való felébredés, a beteljesítetlen vágyak szerteszétszakadása, vagyis a tömegpszichózis illúziójának a széthullása – amely irdatlan társadalmi skizofréniával jár.

Nem nemzeti, hanem társadalmi! – mert mi tudjuk, ránk miféle megtorlás vár, ők viszont bódultságukban még nem tudják, hogy rájuk legrosszabb álmaik beteljesülése vár!

S míg mi, tanulva a hibáinkból, a nemzeti kősziklára építve születünk újjá, addig ők futóhomokra igyekeznek várat építeni, amelyre előbb vagy utóbb széthullás vár.

Mert a futóhomokkal „ragasztott” téglák pedig oly különbözők a szélsőségesség skáláján, hogy ember legyen a talpán, ki békében összetartja: a hungarofób, liberálissá vált volt kommunistát, az anyag világában ragadt, egójuk fölé nem látó plebszen át, a magyarságtudatukat Trianon-matricával kielégítő nemzetieskedőkig bezárólag, kik mind elhitték, együtt építik majd a „szeretet-országát”.

Az illúzióból való felébredés első nehéz pillanatában, amikor egymásra rontanak majd, ne csodálkozzanak hát: hiszen a szívüket megfertőzött gyűlöleten kívül semmi közös nincs, amely futóhomokra épített birodalmukat összetartaná.

Mert ők még mindig nem tudják, nem értik a bűvszót: „a változás” spirituális tartalmát: hogy semmilyen külső rendszer nem hoz belső erkölcsi, szellemi fejlődés nélkül valódi változást. Ezért minden személyes bújuk-bajuk okát, annak minden egyes fájdalmát nem kijavították, hanem a nemzet számlájára írták...

S ahelyett, hogy felismerték volna, milyen a szellemi emelkedéssel járó belső változás, hörögve ülnek majd tort saját hamvaik felett, mert egy bukott teremtmény kezébe adták a változást áhító korszellem kapujának a kulcsát.

Az igazi változás pedig idő kérdése, s megtörténik – csak ők ezt még nem tudják.
A kérdés egyedül az, mekkora árat fizet érte majd az egyes ember, s ez a jobb sorsra érdemes ország.

A válasz azonban hamar megérkezik... az utolsó változást hozó bolygó, az Uránusz Ikrek 0. fokán...: összeomlás, energia- és pénzügyi válság, háborús mélyre zuhanás, tömeges kiábrándulás, hisztéria, kielégítetlenség, s elégedetlenség képében.

S míg ők hisztériáznak, addig minket a Magyarok Istene az éberség igéjével tiszta tudatosságra int:
„Legyetek józanok, vigyázzatok; ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán jár szerte, keresve, kit nyeljen el.” (1Péter 5,8), ezért „Vegyétek föl az Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon.” (Efezus 6,13), mert mikor majd azt érezzük, a földi rend rendül körülöttünk, egyikünk se felejtse, mit mondott Jézus: „Állhatatosságotokkal nyeritek meg lelketeket”! (Lukács 21,19)”