Advent allegóriája – hogy Isten Fénye, az ember fényévé váljék...
Advent allegóriája... – hogy Isten Fénye, az ember fényévé váljék...
(2024. november 30. - december 1.-
avagy a Teremtőhöz egyenesedő András ünnepe
és a „felfelé emelkedő” Újhold napja)
A 2024-es nehéz év Adventjének nyitányakor, a Szent András napot követő Újhold megújító erejével összhangban, beavató, „égi-, s földi találkahelyen jár az Élet. Itt az idő, hogy e „felfelé egyenesedő”, s elcsendesülő hetekben, mi magunk is tudatosan lépegessünk a Jászolhoz vezető úton. Az Égi erők most ebben segítik a Teremtőjéhez tudatosan egyenesedő embert, hogy Isten Fénye, az ember fényévé váljék...
A régiek
- kik a teremtett világgal még összhangban élve, a teremtett világ törvényszerűségeit, így az esztendő körét szentségként tisztelve éltek -
még értették, hogy Karácsonyt - azaz a Fény születését, Isten Fényének az Ember fiaként való inkarnálódását -, megelőző négy hétben mi végre ül különös fénytelenség a tájra...
De a teremtett világ törvényszerűségeit értő bölcs naptárkészítők is jól tudták, hogy a földi polaritás kétarcúságában - az évkör kétszer-ketté osztottságában -, ilyenkor a természet rideg, szorongató sötétsége képes arra, hogy az Anyatermészettel összhangban a lelkileg kiüresedett emberben újra és újra megteremtődjék az igazságosság, az erkölcsösség tiszta, isteni Fénye.
Mert a természet sötétségében újraszülető fény képes arra - ha az ember tudatilag és lelkileg is úgy akarja - hogy a várva várt Isteni Fény az ember fényévé váljék...
Ma, amikor - az Életet éltető, vagyis az önmagát fenntartani és újrateremteni képes, szerves törvényeket megtagadó világban nemcsak kívül nagy a sötétség, hanem vele együtt hatalmas a világi-tudati sötétség is (hiszen egy világkorszak-váltás kellős közepén, rég nem látott világi zűrzavar, az embert próbáló ideológiai káosz tombol) igen nagy szükség volna a tiszta, logikus, Életet termő Fényre az ember világában...
Ám úgy tűnik, hogy a földi tanulóterepre inkarnált lélek-ember olyan-féle teremtmény, kinek a sötétség „kell" ahhoz, hogy az eltévelyedett bolyongásában visszataláljon a tiszta Fény egyenes útjára...
A régiek persze azt is tudták, hogy a kívül tetszhalott, sötét világában különös belső úton jár ilyenkor a Természet, s a vele együtt rezdülő lélek-ember is... Ám e belső tisztaság megéléséhez, megérzéséhez és megértéséhez tudatosan kell "visszahúzodni", befelé figyelni, tisztulni, azaz hangolódni...
Erre a testi-lelki tisztulásra, emelkedésre ad most alkalmat Advent négyhetes szent várakozása. Amelynek eredőjén, Nyilas naptári idején, Szent András havának kezdetén, 2024. december 1.-én az életet tápláló, s mindent tudati világosságba hozó áldott Nap „kézenfogva” jár a Lélek, a lelkiismeret, a tudat alatti régiók planéta-szimbólumával, a Holddal.
Mert 2024. december 1-én, „a Teremtőjéhez emelkedő” Szent András névünnepének másnapján Újholdat ünneplünk... Vagyis nemcsak a nappalok fénytelensége, de még az éjszaka világa is sötétbe borul fölöttünk.
Teremtő sötétségbe...
Ám „Új Hold új király” – mondja a népi rigmus, vagyis a fénytelen Újhold erőiből példát merítve bízhatunk benne, hogy „az út végén”, a misztikus éjhez érkezvén, Karácsony szikrázó fényeiben megfürödve talán mindnyájunknak megadatik, hogy egy kicsivel tisztább, egy kicsivel jobb, egy kicsivel „felemelkedettebb” emberré váljék...
A fejünk felett ható elsötétülő Újhold és a Nap ölelkezésének hátterében ugyanis beavató erők állnak!
A titokzatos Skorpió csillagkép dobbanó, lüktető Szíve, az Antares ontja vöröslő ragyogását, amely – ha az ember is tudatosan vágyja – nyitott szívvel segít rálépni épp most, az Évkör ezen pontján, az isteni erők csillagporos Tejútjára, a halhatatlan Lélek égi útjára.
Mert András napján útkereszteződéshez ér a fejünk felett haladó áldott Nap...
Ezen az évköri beavató ponton ugyanis, az ember útja: azaz a Nap útja, a Zodiákus, az Isteni erők útjával: az embert felfelé egyenesítő, igazító, beavató, magos, magvas úttal, a Tejúttal ér össze.
Idén , 2024-es év Adventjének első hétvégéjén az áldott Nappal, azonban a Hold, s a velük „összeölelkező” ember útja is erre a „felfelé emelkedő” útra lép...
Nem véletlen hát a bölcs naptárkészítők tudatossága sem, hiszen Advent kezdetén, a keresztény kalendárium szerinti szakrális év, vagyis az egyházi év fordulópontján – amint a népi mondás tartja - „András zárja a hegedűt..."
Hiszen András nap fordultával nemcsak égi-, s földi erők útkereszteződésében járunk, de az egyházi értelemben vett Óesztendő is ekkor zárul, sőt az András napi „hegedűszóval” zárult régen a zajos, őszi mulatságok sora: a szüreti bálok, a kisfarsang időszaka, hogy vele nyíljék a szent várakozásnak a lelki elmélyülésnek az adventi időszaka is egyben.
A régi ember gondolkodásában, sőt szakrális gyakorlatában ezért Andrással, azaz Adventtel kezdetével zárult az imádságos óév, s egyben vele is indul az egyházi újesztendő.
2024-ben pedig úgy esett, hogy Advent kezdetét, a Karácsonyi várakozás December 1-i nyitányát, azaz a szent várakozás előestéjét, vigiliáját - napra pontosan - szkítatérítő András neve napja adja.
Különleges kalendáriumi nap ez nekünk, keresztény magyaroknak, s egyben kristály tiszta útmutató is egyben...
Mert - amint erről Szent Koronánk is tanúságot tesz - számunkra kiemelten fontos András az Apostolok sorában. Hiszen Fülöp mellett András az, aki a szkítáknak elsőként vitte el az Örömhírt Jézus feltámadásáról és tanításairól... Ő az az Apostol, aki Istent tudatosan kereső emberként - lelkében Teremtőjének üzenetét keresve -, elsőként csatlakozott Jézushoz.
„Adj nekünk igaz embert, férfiút..." - olvasható Szent András miséjében e beszédes sor, hiszen András személyében olyan igaz embert, vértanút kapott a keresztény világ, akiről a Legenda Aurea is azt írja, hogy:
„Ékes volt az életében,
válaszadó a bölcs tanításban,
férfias a szenvedésben,
és anthroposz -
azaz felfelé emelkedő,
a Teremtőjéhez egyenesedő –
a dicsőségben..."
Most, 2024-es nehéz év Advenjének nyitányakor, Újhold megújító erejével együttműködve, itt az idő, hogy e „felfelé egyenesedő”, s elcsendesülő hetekben, mi magunk is böjttel, imádságos lelkülettel, énekszóval tudatosan tisztogassuk, s emeljük fel a lelkünket a Jászolhoz vezető Tejúton...
Hogy a Fény Jászolához, Jézus Karácsonyi születésnapjához érve az Isten Fénye az ember fényévé válhassék!
Hogy Szent Andráshoz hasonlatosan, s az évkör járásával azonos ritmusban, az ember is a Teremtőjéhez egyenesedővé váljék!
Áldott Adventet Magyarország!
