A világ jeles újjászervezője... - A Magyarok Nagyasszonya napja, október 8.

A világ jeles újjászervezője...

Október 8. A Magyarok Nagyasszonya napja

Csillagkoronától a Szent Koronáig 2. rész

„Lélekmérlegelő” Mihály-nap nyolcadában, az imádság hatalmas közbenjáró erejének "másik" máriás oltalmazójához, a Magyarok Nagyasszonyához fordulhatunk, ki az alantas világi ösztönöktől való szabadulás útjára vezeti ma is nemzetünket... S akinek ünnepén Szent II. János Pál pápa a Földbolygót, s annak minden népét a Szűzanya oltalmába ajánlotta!

Október 8-án a magyar nemzet közösségét, ősi földjét vigyázó, az archaikus magyar Istenanya-Bódogasszony kultuszból sarjadó, Szűz Máriával köttetett ezredéves szövetségét ünnepeljük.

Az óvó, védő, megtartó erővel buzdító Magyarok Nagyasszonyának ünnepét, annak az Ég és Föld között köttetett szakrális örökségét.

Mélyen fejet hajtunk Magyarország királynője, Patrona Hungariea előtt...

A nemzet tudatállatijába vésett spirituális ragaszkodás...

Amint azt Ipolyi Arnold püspök, Kálmány Lajos néprajztudós-pap, a boldoggá avatás előtt álló Bálint Sándor, vagy éppen Dömötör Tekla néprajztudós is állítják,  a magyar néplélek tudatalattijából feltörő évezredes magyar Mária tiszteletnek a gyökerei az ősi múltba vezetik a magyar lelket. A teremtő Nagy Istenanya-hasonmás, az ősi Boldogasszony kultusz egyidős a magyar lélekkel.

A Szent Gellért legendából is ismeretes, hogy népünk körében Máriát, Jézus anyját példátlan tisztelet övezte, amikor Róma még nem is ismerte őt.

A „Magyarok cselekedetei”-ről szóló beszámolóban, a Gesta Hungarorumban pedig azt olvashatjuk, hogy Árpádot, aki az Úr megtestesülésének 907. esztendejében költözött el a világból, tisztességgel eltemették egy patak forrása felett - amelyik egy kő mederben folyik Attila király városába – s a magyarok megtérése után e helyen, egy fehérnek nevezett templomot emeltek a Szent Szűz Mária tiszteletére.

De úgyszintén a Gellért-legenda ír arról is, hogy éppen ez az egyedül álló, Nyugat-Európában nem jellemző Boldogasszony-Mária kultusz az - amelyet ő maga készen talált a Kárpát medencében – s amely akadály nélkül alakulhatott át Boldogasszony néven a keresztény Szűz Mária kultuszává. 

Történelmi nagyjaink körében se szeri, se száma a Szűzanyához kötődő spirituális ragaszkodásnak.

Szent István király 1038-ban azonban közjogi értelemben, a világon egyedülálló módon  fejezte ki a magyar haza fölött uralkodó Szűz Máriának, a Magyarok Boldogasszonyának Magyarország királynőjeként való uralkodását.

Halálos ágyán az országot, s annak minden tagját Mária kegyelmére bízva, e szavakkal végrendelkezett: „magyarok nagy Királynője, e világ jeles újjászervezője, végső könyörgéseimben ... az országot néppel, s az urakkal a te oltalmadra bízom...”

Ez a spirituális kötődés a közjogban is érvényesülve Regnum Marianum-ként, azaz Mária Királyságaként beszél hazánkról, amely az elvont emberi gondolkodás csúcsaként, egyedülálló módon, egyszerre misztikus és egyben világi megoldás, amely kikerüli az emberi gonoszságot, a hódító hatalomvágyat, mert a mindenkori hit, vagy éppen hitevesztettség és a mindenkori politika és világi hatalom felett áll. 

Korának legjelesebb lovagja, Szent László király törvényben rendelte el Boldogasszony ünneplését, s hogy hazánkat, Regnum Marianumnak neveztessék, a magyar aranyra pedig a Patrona Hungariae képét verette. Az európai lovagi kultúra legjelesebb lovagja – kit a pápa az I. Keresztes hadjárat vezetésével bízott meg, ám hirtelen halála közbeszólt a szent küldetés teljesítésében - a kardjának a markolatára is a rózsafűzérét tekerte.

Szent László Boldogasszonyhoz fűződő áhítata olyan mély volt, hogy a nép Mária-királynak is nevezte a nagy királyt.

Az országot a pusztító tatárjárás romjaiból kikaparó, a haza megmentéséért fohászkodó második honalapító, IV. Béla szépséges leányát, Margitot a Szent Szűznek ajánlotta...

S míg Nagy Lajos királyunk a nyakában viselte a Szűzanya képét, addig Mátyás a pajzsára a „szentséges szűz Mária esedezzél Mátyás királyért” mondatot vésette.

Habsburg Lipót, 1687-ben a máriavölgyi kegyhelyen megismételte az ország felajánlását, amit 1693-ban a török alóli felszabadulás emlékére a bécsi Szent István dómban meg is újított.

Az ezredéves magyar királyság Millenniumi ünnepére 1896-ban, XIII. Leo pápa pedig a Magyarok Nagyasszony ünnepét hivatalossá is tette, majd X. Piusz javaslatára október 8-ra helyezte.

2000-ben, a III. évezred „útravalójául” pedig Szent II. János Pál pápa október 8-án a Magyarok Nagyasszonya ünnepén ajánlotta fel a Földbolygót, s annak minden népét a Szűzanya oltalmába...

A Magyarok Nagyasszonya ikonográfiájában Mária csillag koronáját a magyar Szent Koronára cserélték, a karján ülő kisded helyére országalma, a másik kezébe pedig a kormánypálca, azaz az ország jogara került.

A török veszedelem elmúltával Boldogasszony lába alól a félhold - a magyar kánaán jeleként - bőségszaruvá nemesedett, kifejezve, buzdítva, s a jövő mindenkori magyarjai számára hirdetve: hogy „extra hungariam non est vita”,

azaz Magyarországon kívül, nem élet az élet!