Csillagkoronától a Szent Koronáig... - október 7-8. a két közbenjáró Mária emléknapja
Csillagkoronától a Szent Koronáig... - a két közbenjáró Mária emléknapja
Október 7. Olvasós Boldogasszony, október 8. a Magyarok Nagyasszonya napja
1. rész
Ilyenkor őszbe fordulván, az imádság hatalmas közbenjáró erejének két kapaszkodóját, Olvasós Boldogasszony és a Magyarok nagyasszonyának ünnepét kínálja fel az alantas emberi ösztönöktől való szabadulás útjához a keresztény naptár... Mert „mindkét Mária” lát, hall, érez, átlényegít és közvetít. Fohászt és hálát egyaránt...
A Lélek kapaszkodói
Az őszi napéjegyenlőséget követően, az évkör befeléforduló szakaszában, a világos órák hanyatlásával - amikor a sötétség árnyai egyre inkább rátelepednek a lélekre - az Anyatermészettel természetes összhangban, az emberi természet is keresi a lélek kapaszkodóit.
„Lélekmérlegelő” Mihály-nap nyolcadában, minden év október 7-én, és 8-án, a keresztény naptár az imádság hatalmas közbenjáró erejének két kapaszkodóját kínálja fel az alantas emberi ösztönöktől való szabadulás útjához..
Október 7-én ünnepeljük ugyanis az isteni szeretettel való kapcsolattartás, az imádság, az elmélyülés, a fohász, a meditáció mély lélektani erejét ünnepé formáló, Olvasós Boldogasszony vagy másnéven Imádságos Boldogasszony napját.
Október 8-án pedig a magyar nemzet közösségét, ősi földjét vigyázó, az archaikus magyar Istenanya-Bódogasszony kultuszból sarjadó, Szűz Máriával köttetett ezredéves szövetségét ünnepeljük. Az óvó, védő, megtartó erővel buzdító Magyarok Nagyasszonyának ünnepét, annak az Ég és Föld között köttetett szakrális örökségét.
Mélyen fejet hajtunk Magyarország királynője, Patrona Hungariea előtt...
A „Lélekelszámoltató” Szent Mihály Arkangyal ünnepét (szeptember 29.) követő két Mária ünnep lelkisége és történetisége is egyesíti egyrészt a gonosz érdek feletti győzelem történeti emlékét, valamint az ember ősi lelki szükségletét: az égiekkel való kapcsolatteremtés eszközét, amelyben az ima, az imádság ereje testesül meg. Mert „mindkét Mária” lát, hall, érez, átlényegít és közvetít. Kérést és köszönetet egyaránt...
Rosario – az Imából font virágkoszorú...
Október 7. a Rózsafűzér királynéja, azaz Olvasós Boldogasszony napja
Rosarió. így említi először egy 1520-as keltezésű pápai bulla magát a tárgyat a rózsafüzért, és a hozzá szervesen kapcsolódó, „mantrikus” erővel bíró Rózsafűzér imádságát.
A rózsafűzér titokzatos erejű imasorai repetitív módon elmondott, az egyéni és - az egyénekből összeadódó - közösségi áhitat által végzett gyógyító erejű imádság.
Bár régen is úgy gondolták, hogy aki mély áhitattal, meditatív módon mondja a gyógyító erejű imasorozatot, az közelebb kerül, sőt akár egyesül is a Boldogasszonnyal...
Mára - tamáskodó világunkban - azonban a tudományos kutatások is alátámasztják, hogy éppen a misztikus-ritmikus monotonitás okán nemcsak a lélekmelengető élmény, amely az emberi gondolatot egy magasabb tudat állapotba emeli, hanem mindezzel „karöltve” szinkronizálja az emberi szervezet „dobbanó” ritmusait: azaz szinkronba hozza a légzést a szívdobogással, így harmonizálva a vérkeringést.
A rózsafüzér eredete ősi időkbe, a sivatagi szerzetesekig nyúlik vissza, akik kezdetben kupacokba rakott apró kavicsokkal számlálták az elmondott imáikat, ám - mint tudjuk - Remete Szent Antalnak már csomózott zsinórja volt az imák számolásához.
Azonban egy évezrednek kellett eltelnie, amíg a Napbaöltözött asszony segítő ereje „hivatalossá” is tette az Imádságos Boldogasszonyba vetett hitet...
1571. október 7-én ugyanis a lepantói tengeri ütközetben a Szent Liga keresztény seregei összecsaptak az oszmán flottával, amelyet a „háttérből” V. Pius pápa rózsafűzér imádkozással támogatott. Az ütközet napján egy látomásban a keresztesek győzelmét látta megvalósulni, így a hatalmas diadalt, amely meghátrálásra kényszerítette a flottát a rózsafüzér imádságnak és Mária közbenjárásának tulajdonította.
1572-ben ezért a győzelmes csata emlékére, a Győzedelmes Nagyasszony tiszteletére ünnepet rendelt el erre a napra.
Az ezt követő évben utóda, XIII. Gergely a Legszentebb Rózsafűzér névvel illette az ünnepet. Számos kacskaringós évszázad, majd a naptárban való áthelyezés után, a XX-századra nemcsak az eredeti naptári helyét kapta vissza az ünnep (1916), de 1960-ban XXIII. János Pápa a Rózsafűzér királynéja névre „keresztelte” Mária közbenjárásának, az imádság erejének és a Rózsafűzér szentelményének, a Rosarionak, azaz a Máriának szánt, imából kötött virágkoszorúnak” az emléknapját.
Folytatjuk a Magyarok Nagyasszonya ünnepnapjával!
