Fényesítse ki-ki a maga keresztjét...- a Téli Napforduló Fényes spiritualitása (Advent allegóriája 4. rész)

Fényesítse ki-ki a maga keresztjét... - a Téli Napforduló Fényes spiritualitása    

Advent allegóriája 4. rész

 2024. december 21-én, a délelőtti órákban, Advent utolsó hétvégéjén, bezárul, lezárul egy kör, nemcsak a kör osztó keresztet szimbolizáló Adventi koszorún, a 4. gyertya, a szeretet gyertyájának a meggyújtásával, de kör osztó keresztet szimbolizáló Téli napforduló, úgynevezett quartál képletében is, amelyben a napforduló horoszkópjának égi körére négyzet alakzatot, vagyis egy körösztöt „rajzolnak” a planéták. E kör osztó kereszt alatt állva csakis rajtunk, szabad akarattal rendelkező egyes embereken múlik, hogy ki-ki tovább cipeli-e, tovább vonszolja-e vagy felfényesítve, leteszi-e saját keresztjét a karácsonyi jászolához vezető úton...

Mert bár év legrövidebb nappalának és leghosszabb éjszakájának sötétségében jár most az évkörrel együtt az életünk, ám együtt mozdulva e mágikus, szent idővel ez az a sötétség az, amelynek hatalmas teremtő ereje van. Fényt termő ereje...S a kérdés kizárólag az, hogy e teremtő erejű évköri, s világi sötétségben, mi emberiség a Téli napforduló Fényfordulásával mit nevelünk magunkban, mit növelünk a szívünkben, s mit teremtünk az életünkben harmadnapra? Rajtunk áll, hogy a szeretet Jászolhoz vezető úton, Szent Karácsony éjjelére, a Fény-fiú, Jézus születésére - mit hozunk világra belőle?

2024. december 21-én, a délelőtti órákban,

 Advent utolsó hétvégéjén Bak havának 0. fokán,

a népi kalendárium szerinti Télelőn, Karácsony havába térve,

az évkör leghosszabb éjszakát követő legrövidebb mágikus napon,

a szellemi megvilágosodás csillagképével, a Nyilassal az égi hátterében, 

a Napút és a Tejút kereszteződésében,

azaz emberi világunk és a kozmikus világ szent „találka” helyén,

az archaikus mítoszok Tejút-fájának sötétlő „odvában”, 

az Élet-fa „barlangjában”, 

a Téli napfordulat égi „hasadékában”, 

a Teremtő Isten-anyjának a „méhéből”, 

idén is megszülte a kozmikus Fényt...

Megszületett, hogy harmadnapra, emberi világunkba,

a Szent Szűz méhéből,

a Tejútfa-barlang sötétjéből világra hozza,

s a Szeretet jászolába fektesse,

az egyetlen megtartó, éltető erőt, 

a Világ világosságát, Jézust. 

S ezzel bennünk felélessze az egyetlen éltető erőt: a Szeretet éltető fényét.

 Csupa-csupa szakrális analógia, s megannyi szépreményű szó, dermesztő világi erők, lehúzó közelségében. 

 Mégis igazak, mert ...

Mert a téli napfordulat ősi-, kozmikus-, mágikus- , meghaló, ám feltámadó, azaz Fényszülő évkezdő ünnepén, rendre „meghalni, majd újjászületni látszik a fényes idő”...

 Hiszen teljes földi létezésünket:

az időszámításunkat, naptárunkat, mezőgazdaságunkat, a biológiai óránkat, sőt egész kultúránkat, ember és Isten-tudatunkat, személyes világ-nézetünket is befolyásoló áldott Nap, mielőtt „megfordulna” égi útján, a BaK 0. fokán, a Baktérítő fölött nemcsak „megáll” az égbolton, hanem valóban hosszú-hosszú heteknek kell eltelnie ahhoz, hogy a percenként növekvő nappali fény valóban érzékelhetővé váljék a külső világunkban.

Azonban a „megállni”, „meghalni” látszó idő érzete, s gondolata, idén is különös jelentőséggel bír...

Mert 2024. december 21-én, a délelőtti órákban, Advent utolsó hétvégéjén, valóban bezárul, lezárul egy kör, nemcsak a kör osztó keresztet szimbolizáló Adventi koszorún, a 4. gyertya meggyújtásával - amely a keresztény hagyomány szerint Keresztelő Szent Jánostszimbolizálja, ki Jézus közelgő eljöveteléről és a bűnbánatról, a bocsánatkérés és a megbocsátás erejéről prédikált a népnek, így vált e negyedik gyertya a szeretet jelképévé –

hanem mert a Téli napforduló, úgynevezett quartál képletében is, egy kör osztó keresztet szimbolizál a horoszkóp égi körére négyzet alakzatot, vagyis szabályos keresztet fölénk rajzoló planéták sora.

E változó jegyekben álló, asztrológiai nevén kereszt-kvadrát:

- a szívből jövő lelkiismeretesség és a lélekből jövő szeretet bolygóanalógiája (Hold- Regulus együttállás)

- az igazságos szókimondás: vagyis a köszönetnyilvánítás, de a megbocsátás, bocsánatkérés szavak erjének előrevívő konstellációja (Mc-n álló Merkúr szembenállása a Jupiterrel ),

- a fájdalom és a szenvedés ember-ember, nemzet-nemezet közé leketlen, magas  falakat építő, korlátozó Szaturnuszának a lebontása (Halak Szaturnusz)

- és a hittel teli remény planétájának, a Jupiternek fölénk boruló égi keresztje földi keresztet tesz a mi vállunkra is...

Kinek-kinek a maga keresztjét.

Ám e változó jegyekben álló kereszt - amely épp arra szólít, hogy bár e korszakzáró, s új világkorszakot indító időszakban a megannyi változást, megingást, labilitást hozó világi történések nehézsége, éppen e feszítettség közepette - az inkarnációkon keresztül a lélek mélyére rögzült fájdalmaktól, korlátoktól, szenvedéstől szabadíthatja meg az ember, s a tömeggé összeadódó a néplélek sérüléseit egyaránt...

Mindeközben ugyanis az év legsötétebb naptári napján álló, mindent tudati világosságba hozó, Bak 0. fokára lépett, áldott Nap egy másik feszítő, ám éppen ebből fakadóan teremtő kvadrát fényszögalakzatot is alkot a Neptun-karmapont együttállással. Ez az aCsízión oly sokszor meghangosított Jézusi igazság, a mindent átfogó krisztusi szeretet, a teremtett világ egységének mindent átható elve: a „Minden Egy”,  vagyis az Unio Mystica planéta-analógiája, amellyel most együtt áll, az emberiség egészére vonatkozó, „cselekvő” karmapont, a Kosban álló sorsfeladat. Nyolc milliárdnyi léleknek azt üzenve:

Bámennyire is dermesztő világi erők feszítenek „odakint” a külvilágban, kegyelem áll felettünk, Isteni kegyelem... Csak legyünk képesek felemelkedni hozzá!

Mert a Neptun keringése és a karmaponttal való együttállása kapcsán bizony egy közel 170 éves „szeretetlen” ciklust zárhat le az ember, ha a polaritás kétarcú, földi világában a Neptun e magasröptű ideáját kelti életre e „tevékeny” Kos karmapont által...

Ám nem csak a karácsonyi jászolhoz vezető úton, de az úgynevezett quartál-képlet okán, a téli napfordulót követő egynegyed évig, egészen Kikeletig, azaz Gyümölcsoltó Boldogasszonyig  tartó úton is e karma-letételről szólhat az életünk! Ha élünk vele...

Az Égi jelek azt üzenik, hogy –

• felelősségteljesen változva, a kínzó, s belülről rágó, falakat emelő vélt vagy valós önsajnálat levetkezésével (Szaturnusz)
• igazsággal telve és hittel bizakodva (Jupiter,)
• a szív legmélyéről jövő lelkiismerettel (Hold-Regulus)
• és a dolgok végső kimenetelét is befolyásoló, bocsánatkérő, megbocsátó, s igazat szóló, „beismerő” szókimondással (Nyilas Mc Merkúr )
• ezekben a napokban képes lehetne az ember, hogy jót, igazat, s örökérvényűt teremtsen!

Ezért a döntés csakis rajtunk áll, hogy Képmás lényként, teremtő erővel felruházott emberek, mi 8 milliárdnyi emberiség mit nevelünk, mit növelünk a szívünkben, s harmadnapra, Szent Karácsony éjjelére, a Fény-fiú születésére - mit hozunk világra belőle?

Mert a szeretettel fényesített szókimondás, a bocsánatkérő és megbocsátó jószándék, valójában oly sok traumának, fájdalomnak, gyűlöletnek, háborgásnak (Mars-Plútó szembenállás) megannyi ember-ember, és nemzet-nemzet közötti „válaszfalnak” (Halak Szaturnusz) a megoldása lehet! ( Jupiter-Mc Merkúr szembenállást oldja a mostanra bepontosodott Jupiter Vénusz Trigon)