A Létezés Fény-játéka... – avagy a június 21-i nyári Napfordulat Fénykapujában

A Létezés Fény-játéka... – avagy a június 21-i nyári Napfordulat Fénykapujában

A Létezés Fény-természete okán, azaz a növekvő és a csökkenő fény okán, a Teremtő szándéka szerint, a szakrális évet két szabályos - Jézustól-Jánosig, majd Jánostól Jézusig - tartó szakaszra tagolták egykor a bölcs naptárkészítők. Az évkör „Napikus”, felfénylő feléből, az úgynevezett „Nap félévéből”, a Nyári napfordulaton „átlépve” az évkör sötétedő, befelé forduló, hanyatló, „Holdikus” felébe, a „Hold félévébe” térünk másodpercről, másodpercre. Ezen természeti jelenség okán mondja a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány, s az ahhoz igazodó Írás, hogy míg Keresztelő Szent János vízzel - a Hold szimbólumával - keresztelt, addig Jézus tűzzel - a Nap szimbólumával - fog keresztelni... 

Június 21-én, a késő délutáni órákban, a Nyári napfordulat idején „jár” az emberi világ. Az Ikrek 30. és Rák jegyének 0. foka, az idén június 21-i, késő délutáni órákra eső Nyári Napforduló, az évkör legfényesebb pillanata, amely az évkereket kétszer-két, azaz négyrét osztó „Fény-játék” egyik fordulópontja, “Fénykapuja”. 

A meterológiai nyár elején járva mi magunk, még ha mi nem is érzékeljük a tovatűnő pillanat mulandóságát, ám amint a Napfordulaton a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka egymást váltja, e fényes „időkapun” áthaladva, az évkör magunk mögött hagyott „napikus”, felfénylő feléből, az évkör sötétedő, befelé forduló, „holdikus”, hanyatló felébe tér az Élet percről-percre...

A földi dualitás - így az Anyatermészet, s annak kivetüléseként az emberi természet megkérdőjelezhetetlen poláris szabályrendje alapján - a Fény és annak árnya, a sötét egymást feltételező és egymást teremtő kétarcúságának szépséges szabálya ez, amely szerint a kozmológia az évkört is két nagyobb egységre osztja. Vagyis a Létezés Fény-természete okán, azaz a növekvő és a csökkenő Fény okán, a szakrális évet két szabályos szakaszra tagolja.

Eszerint a Jézustól-Jánosig tartó időszakban - vagyis a december 21-i, Téli napfordulótól, s azt harmadnapra „megszülő” Fény Fiú megszületésének a Karácsonyi ünnepétől (december 24.), a Nyári napfordulatig (június 21.), s azt harmadnapra követő Keresztelő Szent János napjáig (június 24.) tartó fél éves időszakban, a növekvő Fény félévében jártunk. Így a most magunk mögött hagyott „felfénylő” időszakban, az úgynevezett Nap félévét éltük át.

Ám ilyenkor „fordulunk”...

Mert a Nyári napfordulótól a Téli napfordulóig, vagyis Jánostól Jézusig, azaz Karácsonyig tartó időszakban, a hanyatló Nap félévében járunk majd. „Ezért” az éltető Fény befelé fordulásának és a sötétség növekedésének az időszakát, a „hanyatló Nap”, azaz a Hold félévére „keresztelte” nekünk a Teremtő.

Ezen természeti jelenség okán mondja a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány, s maga az Írás is, hogy „míg Keresztelő Szent János vízzel - a Hold szimbólumával - keresztelt, addig Jézus tűzzel - a Nap szimbólumával - fog keresztelni”... 

Így válik a kozmológia Anyaföldre vetülő törvénye szerint János, a Nap előtt, azaz Jézus előtt járó, „hanyatló Nap”, azaz a Hold szimbólumává.

Ebben a kiemelt, szakrális tér-idő pillanatban, a Nap és Hold, Tűz és Víz, Fény és sötétség kozmikus törvényeit leképező földi kétarcúságának az Évköri időszakában az egykori Nap-tisztelő népek - így az ősi szkíták, s a régi magyarok is - tüzeket gyújtottak, hogy a tűzön való átugrásukkal segítsék tovább lendülni az idő múlását, s az Élet forgását szimbolizáló, mitikus Napkereket, ezzel „segítve” a fejünk felett haladó, számunkra mindent tudati megvilágításba hozó, áldott Napot az égi útján.

A létezés kozmikus törvényeit sem nem értő, éppen ezért nem is tisztelő, modern világban éppen erre a „segítségre” volna szüksége ma is az emberek sokaságának... Hogy e mágikus rítussal valójában az emberi lélek a saját belső napját, isteni magját, azaz saját magát igyekezzék átsegíteni azon a fordulaton, ahol bár a Teremtő a legtöbb Fényt ontja a földi világra, ám a pillanat már magában hordozza annak földi párját, az elmúlást. Hiszen e fordulóponton túljutva, a Hold félévébe lépve - a perzselő látszat ellenére - napról-napra előrehaladva, még ha csak percekben is mérhető lesz már a befelé fordulás…

A mindent tudati megvilágításba hozó áldott Nap, e június 21-i fordulóponton való tova haladásával, az elkövetkezendő hat hónapban, az úgynevezett Hold félévben, a Hold által szimbolizált emberi lélek, a lelkiismeret, az Élet tudatalatti bugyraiba gyömöszölt mélységeit világítja majd meg a tudatosan élő ember számára. 

A régiek hitében ezért az emberi lélek e kozmikus tér és idő pillanaton csakis megtisztulva,

az Égi törvény, a Szeretet által átlényegülve, 

az Ég erőihez igazodva,

az Égi tükör kőkemény Földi törvényében igázódva, 

önmagát a Teremtés rendjéhez igazítva, 

azaz a Teremtő erők által igéződve haladhat tovább a földi vándorlásán!