"Virágos Szent János, éjszakád világos..." - Keresztelő Szent János  születésnapja

"Virágos Szent János, éjszakád világos..." - Keresztelő Szent János  születésnapja június 24.

„Virágos Szent János,
Éjszakád világos.
Míg előtted leszek,
Tiszteletet teszek”

Az élővilág - még ha olykor az ember a természetellenes cselekedeteivel meg is zavarja azt - tökéletesen igazodik a teremtett világ törvényeihez. A növények gyökeret eresztése, szárba szökkenése, virágzása, maghozása, majd termőre fordulása, valamint az állatok szaporodása ösztönösen alkalmazkodik a földi létnek életet adó Nap keringési ritmusához, az esztendő időjárásához, azaz a Kozmosz „fényes” szabályaihoz. Erről a „világos rendről” mesél Virágos Szent János, azaz Keresztelő János születésének ünnepnapja...

A Teremtés „Fényes rendje”...  

A június 21-én magunk mögött hagyott Nyári Napforduló, az évkör legfényesebb pillanata, amely az évkereket kétszer-két, azaz négyrét osztó „Fény-játék” egyik fordulópontja, “Fénykapuja”. 

Ilyenkor, a meterológiai nyár elején járva mi magunk, még ha mi nem is érzékeljük a tovatűnő pillanat mulandóságát, ám amint a Nyári Napfordulaton a leghosszabb nappal és a legrövidebb éjszaka egymást váltja, hogy e fényes „időkapun” áthaladva, az évkör magunk mögött hagyott „napikus”, felfénylő feléből, az évkör sötétedő, befelé forduló, „holdikus”, hanyatló felébe térjen az Életünk percről-percre...

A földi dualitás - így az Anyatermészet, s annak kivetüléseként az emberi természet ezen megkérdőjelezhetetlen poláris szabályrendje alapján - a Fény és annak árnya, a sötét egymást feltételező és egymást teremtő kétarcúságának szépséges szabálya ez, amely szerint a kozmológia az évkört is két nagyobb egységre osztja. 

Vagyis a Létezés Fény-természete okán, azaz a növekvő és a csökkenő Fény okán, a szakrális évet két szabályos szakaszra tagolja.

Eszerint a Jézustól-Jánosig tartó időszakban - vagyis a december 21-i, Téli napfordulótól, s azt harmadnapra „megszülő” Fény Fiú, Jézus születésének a Karácsonyi ünnepétől (december 24.), a Nyári napfordulatig (június 21.), s azt harmadnapra követő Keresztelő Szent János napjáig (június 24.) tartó fél éves időszakban, a növekvő Fény félévében jártunk.

Így a most magunk mögött hagyott „felfénylő” időszakban, az úgynevezett Nap félévét éltük át.

Ám ilyenkor, János nap táján „fordulunk”...

Mert a Nyári napfordulótól a Téli napfordulóig, vagyis Jánostól Jézusig, azaz Karácsonyig tartó időszakban, a hanyatló Nap félévében járunk majd. „Ezért” az éltető Fény befelé fordulásának és a sötétség növekedésének az időszakát, a „hanyatló Nap”, azaz a Hold félévére „keresztelte” nekünk a Teremtő.

Ezen természeti jelenség okán mondja a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány, s maga az Írás is, hogy „míg Keresztelő Szent János vízzel - a Hold szimbólumával - keresztelt, addig Jézus tűzzel - a Nap szimbólumával - fog keresztelni”... 

Így válik a kozmológia Anyaföldre vetülő törvénye szerint János, a Nap előtt, azaz Jézus előtt járó, „hanyatló Nap”, azaz a Hold szimbólumává.

Az Anyatermészet fényes rendje

A teremtett világ „kétarcú” polaritásához alkalmazkodnak természetesen a szépséges gyógynövények és az illatozó virágoskertek is, melyek a szivárvány ezernyi színével gyönyörködtetnek ilyenkor, nyáridőben bennünket. 

Mert a növények pontosan „tudják”, hogy a Nyári napforduló után már a magok érlelése, a szárak szilárdítása, a tápanyagok gyűjtögetése, az áttelelő rügyek kinevelése lesz a természetadta feladatuk.

Érzékelik, értik - s a teremtett világ rendjéből kilépő emberrel ellentétben - tudják, hogy a Nyári napfordulatot követő harmadnap, azaz János nap után, a Hold félévébe lépve, a napos órák hanyatlásával a virágzás, az intenzív növekedés, terjeszkedés ideje hamarosan véget ér, s ha csak egy arasznyit is, de befelé fordul már a világ...  

A népi hagyományt életben tartó ember a teremtett világ rendjére hagyatkozva, e szerint rendezte évköri életét. A régi ember tudta, hogy az év delelőjén, a fény tombolásának idején kell a legtöbb gyógynövényt szedni. 

(Hogy Isten terített asztaláról - csak egy „aranyló” példát idézzünk meg - a sárgán ragyogó orbáncfű virágai és levelei is éppen ilyenkorra telnek meg azzal a csodálatos, gyógyító olajjal, ami az emberben a Naperőket, a fényérzékenységet fokozza. Mert a Fényes renddel együtt élő régi ember még tudta, hogy éppen ezért nem issza nyáron a teáját, sőt ügyelt arra is, hogy saját kis kozmoszában, azaz a testében a Naphoz rendelt szervébe, a szemébe se dörzsölje azt. Ellenben a Hold félévében, télen, amikor a Nap a legalacsonyabban jár, s ridegen hosszúak az éjszakák, éppen ez az aranysárga virág idézi majd meg a nyári napok éltető erejét, és segít leküzdeni a fényhiányos mélabút, a depressziót.)

Virágos János áldása...

Ez a Fényes, harmonikus rend, amely - hacsak az ember nem kontárkodik bele – illeszkedik a Teremtés ritmusához.  Amelyben most, János nap táján járva még tombol az élet. Ezerszám nyílik a rózsa, virágba borul a liliom s a mályva, mosolyog a vidám margaréta, s illatozik a szerény törökszegfű.  Ezerszám dolgoznak az apró méhek, s repkednek a hernyókból átlényegült szépséges pillangók, s milliószám hemzsegnek a rovarok, hogy Isten tenyerén élve bőséges eledellel lássák el az szárnyaikat próbálgató madárfiókáknak.

Erről a szelíd rendről mesél a keleti egyházban máig élő, János-napi virágszentelés szertartása is, sőt innen ered Virágos Szent János népnyelvi elnevezése is.

A keleti egyház virágszentelési szokása szerint a „pusztában nőtt virágokat”, a pusztában élt Keresztelő Szent János emlékére szentelik fel, hogy a hívek az illatos gyógynövénycsokrokkal a kezükben a templomkertben várják és kérjék János áldását, óvó, védő gyógynövényeikre. Azokat otthonaikban a falra, az istállóba akasztva pedig áldást, s békét remélnek házuk összes lakójára. 

Régen a gyerek- és eladósorba kerülő lányok a János nap hajnalában szedett illatos virágokból koszorút fontak maguknak, a tehenek szarvát fölvirágozták, sőt a ház, s az istálló homlokzatát is megkoszorúzták. Mert hitük szerint, Virágos Szent János segedelmével bőség, bódogság, azaz boldogság, s termékenység árad az év most induló, sötétbe forduló időszakára...