Elemek harca - avagy emberi természetünk, s az Anyatermészet háborúja
Elemek harca -
avagy teremtő emberi természetünk, s az Anyatermészet háborúja
1. rész
Rendkívüli, pusztító, kiszáradó, lángbaboruló, elsodró, veszélybe kerülő, katasztrofális, intenzív, felperzselő, özönlő, válságos, küzdelmes, emberfeletti... Efféle negatív hangvételű szavak sorjáznak a sorra megdőlő rekordú, meteorológiai hírekben, s ugyanilyenektől hangosak a közéleti híradások is. Van-e összefüggés a kettő közt? S vajon van-e köze van emberi természetünk kibillentségének az Anyatermészet kibillentségéhez? Azaz elemi erővel ránk törő jelenségeihez?
Nos, beteges emberi természetünk, beteges Anyatermészetet indukál…
A vészterhes időjárási körülmények figyelemfelkeltő jeleivel azonban nem Isten büntet minket! Mert az emberi kihágásainknak, rendellenességeinknek, az emberiség társadalmi vétkeinek a külvilágban, azaz az Anyatermészetben visszatükröződő ok-okozati következményeihez ugyanis semmi köze a Rendet, azaz a Kozmoszt és benne az ember világát is teremtő Úristennek...
Mi – 8 milliárdnyi, öncélú akaratunknak parancsolni nem tudó, tudatlan, a teremtett világ szabályait rendre áthágó, a rendezett világ, avagy a kozmosz emberiségre is éppúgy vonatkozó szabályrendjét sorra megdöntő, önhitt emberi lények - vetettük el téves gondolatainknak, érzéseinknek, s cselekedeteinknek a magját, amelynek mára igencsak szembetűnőek a következményei.
A jelenkor legnagyobb problémája ugyanis az, hogy az emberi akarat és annak teremtő ereje, valamint az Isteni akarat, azaz a Teremtés szakrális elve nincs összhangban egymással.
Úgy tűnik, a harmadik évezred hajnalán, az emberi létezésnek nincs egyetlen szegmense sem, ahol az egyéni és közösségi "játszmázás", a másik szempontjait figyelmen kívül hagyó cselekedetek, a másikon való felülkerekedés, az egyén kicsinyes és alantas ösztöneiből táplálkozó rosszindulat, s az együttérzést kiölő hatalomvágy ne akarna túljárni a másik emberen, a másik közösségen, összegezve a teremtett világ rendjén, azaz a Teremtő „eszén”...
Vagyis, manapság ember és Isten két külön „álláspontja” áll szemben egymással.
S ha az emberiség nem vigyáz, s nem fordít hátat a végletek és korlátok nélküliség romboló, háborgó, agresszív, istentelen gondolkodás- és viselkedésmódjával, életellenes társadalomalakító és emberi nézőpontot befolyásoló ideológiájával, akkor – ne adja Isten - a világi nehézségek ezen a ponton nem állnak meg...
A Természet "támadásai" ugyanis, a bennünket is felépítő elemek harcáról „mesél”... S a bennünket körbeölelő Anyatermészet láza és szomja, azaz elemi erővel ránk törő vizes és tüzes jelenségei valójában a kétarcúra teremtett poláris világ aktív-passzív, avagy "férfias" és "nőies" erőtere követeli vissza egyensúlyát a jövő érdekében, egy arányokat vesztett világban!
A cikksorozat folytatása következik!
