Nagyhét nyitánya - Virágvasárnap lelkiismereti tükre, önszembesítő, aranyló Teliholdja
Nagyhét nyitánya – Nagyhét nyitánya - Virágvasárnap lelkiismereti tükre, önszembesítő, aranyló Teliholdja
2025. április 13. - Mérleg Telihold (Kos Nap- Mérleg Hold - Rák Mars T-kvadrát és a Mars-Vízöntő Plútó szembenállás)
„Most hogy a télnek bilincse lehullt,
S földünk vállára zöld palást borult,
Nyissatok ti is ajtót, ablakot,
Bebocsátva a mennyei Napot!”
Virágvasárnap a bűnbánatot jelentő nagyböjti időszak utolsó vasárnapja és egyben a Nagyhét kezdete. Nincs is jobb alkalom ezért a fejünk felett ható, Virágvasárnap hajnalán pontosodó Telihold aranyló, lelkiismereti tükrébe, még egyszer - a nagypénteki kereszthalál és a húsvétvasárnapi feltámadás előtt -, jó mélyen belenézni... A Kos Nap és Mérleg Hold önszembesítő tükrében valós önmagunkkal szembe nézni, mielőtt a Feltámadás, a magasabb minőségben való újjászületés misztikus pillanatához érnénk...
„…Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, és minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az úr.”
Jézus virágvasárnapi, jeruzselemi bevonulása, az „istenadta nép” általi dicsőítése csak a kezdete a - tértől és kortól is független, tömegpszichózisra oly jellemző -, végletes eseménysornak, amely Jézus embertelen szenvedésével kezdődik, kínhalálával folytatódik, majd feltámadásával teljesedik be, kerek egészbe foglalva a Megváltás misztériumát...
A 2025-ös év virágvasárnapra élesedő Mérleg Teliholdjának idején még nincs késő a lelkiismereti tisztulásra... Erre a hív a fejünk felett ható Kos-Mérleg tengelyen álló Telihold!
Nagyhét történetének kezdetén a nép, ki virágvasárnapon királynak kiáltja Jézust, s pálmaágakat lenget, virágszirmot szór, s leplet terít Jézus lába elé, nemsokára Pilátus háza előtt, a bűnös Barabbás elengedését követeli, s „Feszítsd meg!”-et kiált a magasabb rendűre, a számára befogadhatatlan - hiszen érzelmi és szellemi emelkedést kívánó-, isteni magaslatból érkezőre, Jézusra és az Igazság Napjára.
Miért? Mert Jézus igazsága, nem illeszkedik bele az ő alantas „igazságába”...
A történelmi virágvasárnap eseménye pszichológiai tükörképe az önző ego, az öncélú, önmaga kicsinyességét levetkezni nem képes kisember, s az abból „gyúrt” tömeg,
valamint az ego kicsinyességét maghaladni képes, a vált válnak vető, testvéri együttműködést, magasabb eszmék mentén szerveződő közösséget: nemzetet, hazát, országot, s világot felépítő, "felébredt Én" között.
Valójában ezt a tükörképet jeleníti meg a fejünk felett, éppen virágvasárnapra pontosodó, az „én és az én megahaladásának” a tükörképét szimbolizáló Kos-Mérleg tengelyen ható Telihold, s annak beszédes konstellációja...(ahol a Mérleg Hold ura, a béke Vénusza, Szűz Mária csillaga épp direktbe fordul, hogy egy rövid „visszatekintés” után újra tegye a dolgát, s a Kos Nap ura, az én, az egyén akaratát szimbolizáló Mars pedig hosszú hónapok múltán ismét szembenáll az Égbolton a pusztító erejű Plútóval, amely a világi háborgás legagresszívebb, legveszélyesebb szinonímája...)
A Kos-Mérleg tengely kettőssége, a Nap-Hold szembenállás kettőssége, s a Mars-Plútó „párharcának” a kettőssége, mind-mind a poláris, kétarcú földi, emberi világ legnagyobb kihívása...
Én, vagy Te? Az egyén érdeke, vagy az egyén fölött álló magasabb rendű, közösségi érdek kettősségének a dilemmája?
Az égi konstelláció egyetlen valódi kérdése azonban, hogy vajon képes-e az ember fölülemelkedni önmagán!
Érti-e vajon az ember e szembenállásokból fakadó, pusztító, semmire megoldást nem hozó, körülöttünk háborgó feszültség "megoldó kulcsát"?
Az „én” önző akaratát meghaladó egyensúly egyetlen, lehetséges válaszát? Mintha sokan, 2000 év után sem értenék igazán...
Ám e nélkül soha nem fogjuk megérteni életünk személyes nehézségét sem, soha nem fogjuk érteni a világ rendjét sem, és soha sem leszünk képesek megélni Jézus Krisztus üzenetét sem: az öncélúság gyűlöletét leküzdő, önmagán felülemelkedni tudó, egy magasabb rendbe, nemzetbe, hazába, emberiségbe „ágyazódó”, felebaráti szeretet erejét sem...
Hacsak nem nézünk bele Virágvasárnap Teliholdjának tükrébe! S hacsak nem leplezzük le az öncélú hasznát leső „kis én”-t, a kisemberré degradáló egot, ki képtelen maga fölé nézni, képtelen maga fölé emelkedni, s képtelen fejet hajtani a porszemnyi élete fölött álló, magasabb rendű, vertikális eszme előtt...
Mert csakis, fizikai síkú, anyagi, horizontális, "porszemnyi" gondolkodásra képes.
Ám Jézus nem ezt teszi, nem ezt a példát mutatja. Azt mondja: az ő királysága nem evilági, az ő igazsága nem evilági, hanem e világ fölött áll...
Ennek a megértése azonban a Kos-Mérleg tengely „Én és a Te”, „én és a külvilág”, „az én és egy magasabb rendű eszme”, azaz az „én és a transzcendens” kettősségében áll... Amelynek kulcsa: az önmeghaladásban, az önmagam felülmúlásában áll.
Rég volt oly tiszta szellemi üzenete Virágvasárnap égboltjának, a ma még királynak nevezett Jézusnak örvendő, „holnapra” Barabbást kiáltó, s Jézus kereszthalálát követelő tömegember számára mint manapság... A mindig mindenért másokat okoló egónak, s az egókból álló tömegnek, aki a legtisztábbat, a legszentebbet, a leginkább előre mutatót is föláldozza, ha önző érdeke úgy diktálja...
Az ember azonban ezzel az attitűddel soha, de soha nem fogja megélni a belső egyensúlyát, az élet arányosságát, a Létezés harmóniáját, ha nem ismeri fel az élete fölött meghúzódó, magasabb rendet, a törvényt: miszerint létezésének egyetlen oka , értelme, és végcélja nem a „kis én”, a mindig mindenért másokat okoló ego, hanem felébredt „Én” által felismert, e fölött álló eszme: a közösség, a nemzet, a haza, s a Mindenható...
E Telihold konstellációban, a Kos Nap által képviselt „én” (Kos Nap analógia), csak akkor lel megértésre, békességre, méltóságra, elfogadásra, tehát egyensúlyra és harmóniára ( Mérleg Hold analógia) ha nem lelefelé süllyed, hanem a fölötte álló, isteni felé törekszik...
A Nagyhét végét jelentő Megváltás misztériuma is ennek a megszabadító és felszabadító transzcendens erőnek a felismerésében áll!
