Szelíd rend Isten terített asztalán... - Virágos Szent János napja - június 24.

Szelíd rend Isten terített asztalán... - Virágos Szent János napja június 24.

„Virágos Szent János,
Éjszakád világos.
Míg előtted leszek,
Tiszteletet teszek”

Az élővilág - még ha olykor az ember természetellenes cselekedeteivel meg is zavarja azt - tökéletesen igazodik a teremtett világ törvényeihez. A növények gyökeret eresztése, szárba szökkenése, virágzása, maghozása, majd termőre fordulása, valamint az állatok szaporodása ösztönösen alkalmazkodik a földi létnek életet adó Nap keringési ritmusához, az esztendő időjárásához, a Kozmosz szabályaihoz. Erről a szelíd rendről mesél Virágos Szent János, azaz Keresztelő János napja...

A kozmológia az évkör két felét a növekvő és a csökkenő fény okán, két félévre osztja.  A Jézustól-Jánosig tartó, azaz a december 21-i Téli Napfordulattól, június 21-ig, a Nyári napfordulatig a növekvő Fény fél éves időszakát a fényes Nap félévének szentelte.

Ezzel polaritásban kiegészítő párban, a Nyári napfordulótól a Téli napfordulóig tartó, vagyis a harmadnapon ünnepelt János naptól, a szintén harmadnapra születő Fény Fiú Jézus Karácsonyáig tartó időszakot, a hanyatló Nap, azaz a fény befelé fordulásának és a sötétség növekedésének az időszakát, a Hold félévére „keresztelte”.

Ez alapján a természeti jelenség okán mondja a kozmológia szimbólumrendszerét használó keresztény hagyomány, s maga az Írás is, hogy „míg Keresztelő Szent János vízzel keresztelt (Hold szimbólum),addig Jézus tűzzel fog keresztelni”. (Nap szimbólum).

Így válik a kozmológia törvénye szerint Keresztelő Szent János, a Nap előtt, azaz Jézus előtt járó, „hanyatló Nap”, azaz a Hold szimbólumává.

S ehhez a polaritáshoz alkalmazkodnak természetesen a szépséges gyógynövények és az illatozó virágoskertek, melyek a szivárvány ezernyi színével gyönyörködtetnek ilyenkor bennünket. 

Mert a növények pontosan „tudják”, hogy a napforduló után már a magok érlelése, a szárak szilárdítása, a tápanyagok gyűjtögetése, az áttelelő rügyek kinevelése a természetadta feladatuk.

Érzékelik, értik - s a teremtett világ rendjéből kilépő emberrel ellentétben – tudják, hogy a nyári napfordulatot követő harmadnap, azaz János nap után, a Hold félévébe lépve, a napos órák hanyatlásával a virágzás, az intenzív növekedés, terjeszkedés ideje hamarosan véget ér...

Ha csak egy arasznyit is, de befelé fordul már a világ...  

A népi hagyományt életben tartó ember a teremtett világ rendjére hagyatkozva, e szerint rendezte évköri életét.

A régi ember tudta, hogy az év delelőjén, a fény tombolásának idején kell a legtöbb gyógynövényt szedni. 

Hogy - csak egyet megidézve Isten terített asztaláról - a sárgán ragyogó orbáncfű virágai és levelei ilyenkorra telnek meg azzal a csodálatosan, gyógyító olajjal, ami az emberben a Naperőket, a fényérzékenységet fokozza.

Tudta, hogy ezért nem issza nyáron a teáját, sőt ügyelt rá, hogy saját kis kozmoszában, a testében a Naphoz rendelt szervébe, a szemébe se dörzsölje azt.

Ellenben a Hold félévében, télen, amikor a Nap a legalacsonyabban jár,  s ridegen hosszúak az éjszakák, éppen ez az aranysárga virág idézi meg majd a nyári napok éltető erejét, és segít leküzdeni a fényhiányos mélabút, a depressziót.

Szelíd rend...

Szelíd, Rend, amely - hacsak az ember nem kontárkodik bele – illeszkedik a Teremtés ritmusához.  Amelyben most, János nap táján járva még tombol az élet.

Ezerszám nyílik a rózsa, virágba borul a liliom s a mályva, mosolyog a vidám margaréta, s illatozik a szerény törökszegfű.  

Ezerszám dolgoznak az apró méhek, s repkednek a hernyókból átlényegült szépséges pillangók, s milliószám hemzsegnek a rovarok, hogy Isten tenyerén élve bőséges eledellel lássák el az szárnyaikat próbálgató madárfiókáknak.

Erről a szelíd rendről mesél a keleti egyházban máig élő, János-napi virágszentelés szertartása is, sőt innen ered Virágos Szent János népnyelvi elnevezése is.

A keleti egyház virágszentelési szokása szerint a „pusztában nőtt virágokat”, a pusztában élt János emlékére szentelik fel, hogy a hívek az illatos gyógynövénycsokrokkal a kezükben a templomkertben várják és kérjék János áldását óvó, védő gyógynövényeikre. Azokat otthonaikban a falra, az istállóba akasztva pedig áldást, s békét remélnek házuk összes lakójára. 

Régen a gyerek- és eladósorba kerülő lányok a János nap hajnalában szedett illatos virágokból koszorút fontak maguknak, a tehenek szarvát fölvirágozták, sőt a ház, s az istálló homlokzatát is megkoszorúzták. 

Hitük szerint Virágos szent János segedelmével bőség, bódogság, azaz boldogság, s termékenység árad az év sötétbe forduló időszakára...