A béke „vándorló” nagykövete – Planéta-koszorú a felettünk (lát)ható égbolton

A béke „vándorló” nagykövete... – Tündöklő planéta-koszorú a felettünk (lát)ható égbolton

Hogy ritka csillagászati tünemény áll felettünk? Vagy az agresszív világi létnek tükröt tartó égi jel? Nézhetjük persze az Égbolt jelenségeinek szépségét, vizsgálhatjuk magát a január végén szabad szemmel is jól látható, csillagászati tüneményt. Azonban mit sem ér bármely tündöklő égi jel, ha nem a teremtett világ Egységes szellemi összefüggéseiben, az égi-földi analógiák spirituális rendszerében vizsgáljuk a fejünk felett (lát)ható, ritka különlegességet:

a béke nagyköveteként vándorló Holdat, és az egy sorba felsorakozó bolygókat...

Azaz a lelket gyönyörködtető „planéta-koszorú” látványát, egy lelketlen világi „háttérben”...

A nagy tanító...

Így hívják azt a 150 fokos, „elszánt”, kényszerítő erejű fényszöget, amely a felettünk (lát)ható égbolton, a Bakban álló Merkúrtól, az Ikrekben álló Marsig - azaz az értelemtől, az akarat, a háború bolygóanalógiájáig - „Planetáris koszorúként” fűzi össze, „keretezi” a magos égben, a január végi napok esti óráiban, a Naprendszer egy sorban tündöklő, szabad szemmel is látható planétáit.

Ám szellemi üzenetének az „elmulasztásával”, azaz a háborús helyzet (Mars) ésszerű (Merkúr) kezelésének, a konfliktus megtárgyalásának (Mars nagytanító fényszög Merkúr) a halogatásával további nehézségeket vesz a nyakába az emberiség...

Mindeközben a békítő, a rugalmas lelki hozzáállást segítő, a lelkiismereti „álláspontot” szimbolizáló, gyors haladású Hold (Január 20-tól január 31-ig) „végigjárja” a ritka csillagászati jelenséget, az égbolton felsorakozó bolygókat, hogy erejével a világi viszonyokat tökéletesen szimbolizáló planéták analógiás üzenetére:

a mindannyiunk számára ismert, feszült, háborgó, ám stagnáló világi álláspontból, a lelkiismeret, a békesség és a békülékenység kiutat jelentő irányába terelje a figyelmünket.

Azaz a világi viszonyainkat szimbolizáló, azt tükröző bolygóanalógiákat, a Béke Királynője, Nagyboldogasszony planéta-szimbóluma, a Hold, a béke „nagyköveteként” „látogatja” meg.

Hiszen végig járja:

a logikátlan, értelmetlen világi élethelyzetben az értelem Merkúrját,

az eszkalálódó háborús helyzetet jelképező, a végzetes erejével mindent letarolni képes, az atomot, atomenergiát szimbolizáló, a mindent elsöprő akarattal analógiában álló Plútót, amely - jó esetben - éppen a drámaian végletes-végzetes hatása miatt képes a tudatot, az emberi gondolkodásmódot is transzformálni, megemelni és átalakítani.

Továbblépve, a Nappal való együttállásával, új lendületet adó Újholddá - Nap-Hold együttállássá - alakulva kívánta a látásmódunkat és persze a világi eseményeket szimbolizáló mindennapokat a békére hangolni.

Majd „ráhangolódott” a feszült világi helyzetet, a megkövült álláspontot, a határokat, „korlátokat”, azaz a szűk látókörű korlátozottságból való kibillentést, a dolgok lezárását képviselő Szaturnuszra,

hogy onnan a békítő, érzelmeinkre és lelkünkre ható Halak Vénuszra „fókuszálva” tovább lépjen a krisztusi szeretet, az összetartozás Egységét képviselő Halak Neptunjára.

Halakból átlépve a Kosba, „felhevítette” az igazságért küzdő Kos Jupitert,

majd ezekben a napokban, Bikába térve igyekszik „kimozdítani” a rögös álláspontjából az anyagi fizikai, gazdasági viszonyainkat felforgató, észbontó világi helyzeteket és makacs álláspontot képviselő Uránuszt,

hogy a sorsfeladatot képviselő Bika Felszálló holdcsomóponttal (a Bika Karmaponttal) együtt a téves beidegződésből, az újító megoldások irányába terelje az Élethez szükséges anyagi erőforrásainkat és az azok mögött álló szellemi értékrendet.

Legvégül, a hónap végére „látogatást tesz” a testvérnépek közti háborút jelképező Ikrek Marsnál, amely a bolygóanalógiák síkján, az agresszív, fájdalmas, véres háború szimbóluma.

Mert a Hold, mint a béke nagykövete, a lelkiismeret tükre, a rugalmasság mintaképe, s persze a szimbólumok síkján Boldogasszony lelkülete, körbejárja „a nagy tanító” 150 fokát, hogy az égbolt planétáinál a Békéért „házaljon”...

Mintha csak a magyar álláspontot látnánk. A Béke királynőjének, a „holdikus” Boldogasszony nemzetének a béke irányába tett törekvéseit...

Beszédes égi-földi analógiák!

Az égi planéta-koszorú ismétli önmagát...

A Legutóbbi - a Csízión „planetáris gyöngysor”-ként emlegetett, azaz - Naprendszerünk planétáinak égbolton való 2022. júniusi sorakozójához hasonlít a mostani égi jelenség. Azonban ezúttal a naplemente utáni órákban, a keleti horizonton, szabad szemmel is látható, tündöklő égi jelenséget legtisztábban vasárnap és hétfőn este figyelhetjük meg.

A fizikai látás gyönyörén túl azonban mindennél jobban elgondolkodtató, hogy - a szem számára - egyedül az észszerűség Merkúrja - és persze a Földtől mért irdatlan távolsága miatt a Plútó – „hiányzik” majd a horizont feletti Égboltról.

Miközben a január végi napokban, szabad szemmel is megcsodálható, a Szaturnusz-Vénusz ragyogó együttállása, amelyben a béke, s a szeretet szimbóluma, a Vénusz 200-szor tündököl fényesebben, mint máskor...

Kérdés, elég-e, a nem szokványosan ragyogó fény, az égi szimbólumok lényegi megértéséhez? Az élet kapaszkodókat, támpontokat (Szaturnusz) nyújtó valóságos értékeinek (Vénusz)a felismeréséhez?

Miközben épp „az istenek szerelmi fészkét”, a termékenységet szimbolizáló Fiastyúk csillagképe, a teremtő erőteret, tehát az aktiválódó erőket szimbolizáló Plejadok csillaghalmaza ad szimbolikus „hátteret” e sokatmondó égi jelenségnek...

Azonban ne feledjük a legtisztább, legaktívabb energia is a Földi világ polaritásába érkezve, az ember szabad akarata miatt, „kétarcú” módon ölt testet!

Hiszen amint látjuk, a híradásokból halljuk az emberi ego vállveregető, öntelt büszkeségből táplálkozó, iszonyatos gazdasági, pénzügyi, fizikai károkat, s emberi kínokat okozó, a békétlenséget még tovább tápláló „segítsége” - messze nem a békét, hanem a háborút és az emberi szenvedést támogatja...

Éppen ezért még nagyobb hangsúllyal szólítja most meg a lelkiismeret hangjára még hallgató embert a fejünk felett (lát)ható, teremtő erőtérben fénylő Égi jel.  

Ezért imádkozzunk, fohászkodjunk, hogy minél több fényes tudatú és tiszta érzelmű ember valódi békülést szolgáló akarata találkozzon össze a Fiastyúk „szárnyai alatt” e teremtő erejű napokban az éterben!

Mert nézhetjük persze az Égbolt jelenségeinek szépségét, vizsgálhatjuk magát a csillagászati tüneményt, azonban mit sem ér az égi jel, ha nem a teremtett világ Egységes szellemi összefüggéseiben, az égi-földi analógiák spirituális rendszerében vizsgáljuk e lelket gyönyörködtető planetáris-koszorú látványán túli szellemi üzenetet, e lelketlen világi „háttérben”...