Lüktető életelv – a megtartó „magyar érzés”... A Tejúton „járók” 3. rész
Lüktető életelv – a megtartó „magyar érzés”...
A Tejúton „járók” 3. rész
Hogy honnét jön a földöntúli hajtóerő, a szívet melengető közös értés, a bizsergető „magyar érzés”, az a lüktető, dobbanó életelv, amely a magyar öntudatosságból fakadó különbözőségeink ellenében is összetart bennünket?
A magos Égből...
A mundán asztrológia, vagy ahogyan régen hívták, a „Tudományok „királynője - amely a teremtett világ jelenségeit, szimbólumok és jelek formájában írja le - a magyar nemzetet, s Magyarországot is tradicionálisan a Nyilas égiszéhez, szellemiségéhez társítja.
Mesélő magyar hagyományunk - az egészen egyedi, ősi nyelvünk, az abból kiragyogó népdalkincsünk és különleges népmeséink, beszédes népi díszítő művészetünk, archaikus hímzéseink és hímes tojásaink díszítőelemei, az oly sokszor megtagadott mítoszaink, a magyar mitológiánk, s a tamáskodók előtt tovább már letagadhatatan eredettudatunk is tisztán bizonyítja, hogy nemzetünk - ezer szállal kötődik az égbolton fölénk magasodó csillagporos úthoz, a Tejúthoz.
Mi is az a Tejút?
Életünk tágabb otthona az aranyló csillagmiriádból kirajzolódó Tejút, jobban mondva a Tejútrendszer, egy négy ölelő karral rendelkező spirálgalaxis. A mi Naprendszerünkön túl magába ölel még többszáz (100-400) milliárdnyi csillagot, bolygót, fehér törpét és feketelyukat...
E fénylő égitestekből kirajzolódó, örvénylő spirálgalaxisnak mi - a Földről nézve - egy csillagokból, csillagporból fehéren kirajzolódó részletét, a Tejutat látjuk.
A Tejút-rendszer pulzáló magja, azaz galaktikus középpontja - amely körül a forgó, lüktető, dobbanó, pulzáló csillag-áramlás, másnéven a galaxis élete zajlik –
- nem egy számunkra idegen Naprendszer,
- de nem is az ősi mitológiákból vagy földrajzi tudásunkból ismert Naprendszerünk, egyik bolyongó vándora, egy bolygó,
- sőt nem is az égbolton felettünk ragyogó éltető Napunk,
- s nem is az otthonunk, a szépséges Kékbolygó, amelyet Anyaföldnek hívunk.
A galaxis életét örvénylésben tartó középpont ugyanis nem más, mint az égbolton fölöttünk ragyogó Nyilas Csillagkép, s annak is a Saggittarius „A” nevű csillaga, valamint a tőle 3 fényévre koncentrálódó fekete-lyuk.
Az a mítoszokból és az antik mitológiákból ismert, nyilával célzó Nyilas csillagkép - amely a Tejútrendszer spirálgalaxisának a lüktető, éltető, életadó középpontjára, a Tejút legfényesebb csillagára, az Antaresre céloz a nyilával.
Vagyis a mitologikus Nyilas – azaz a ló és lovas, vagyis a test és a szellem, tehát fizikai világ és az égi világ kettősségét szimbolikusan egyesítő Kentaur - a Tejút központi, vöröslő fényben izzó csillagát, az életerőt, az élet lüktetését, a kozmikus szív dobbanását szimbolizáló Antarest veszi célba a nyilával.
Szép látvány...
Ám mindez „csak” a szemet gyönyörködtető, emberi ésszel szinte felfoghatatlan, távlatokba mutató fizikai sík.
Ám a lényeg mindig e fölött áll...
A tárgyiasult világ fölött ugyanis - legyen az életünk szűk mindennapi, földi világhoz kötött anyagi síkja, vagy éppen a kozmikus világ, a Galaxis, az univerzum anyagi síkja - létezik egy szellemi sík.
Egy idea...
A kiváltó ok...
A szellemi kiinduló pont,
amely maga a Teremtő elv.
A lüktető, dobbanó élet-elv és égi-földi „lakhelye”...
Az emberiség archaikus gondolkodásában a Tejút mindig is az éltető, isteni erők szimboluma volt, amely a földi világnak is Életet adó és azt mozgásban és működésben tartó energiáinak a „lakhelye”. A magyar hagyomány szerint a Tejút, az Életfának, az Égigérő fának, a Lelkek útjának, a Hadak útjának, de Jézus Krisztus útjának is nevezett csillagösvény,
amelyen a mitologikus „lóember”, a Nyilas-Kentaur vágtat, hogy íjával a kezében, a Tejút „magvában” található Antares csillag lüktető szívére célozva valójában
a nagybetűs Élettel,
a szeretet lüktető, termékenyítő erejével,
a dobogó, pulzáló,
mindent mozgásban tartó energiával,
Isten szeretet-erejével töltekezzen.
Miért?
Mert ezen az erőtéren át táplálódik
az élet,
idelenn a földi létben is....
Ennek a dobogó, lüktető, az életet áramlásban tartó, a Nyilas nyilával megcélzó, kozmikus dobogó szívnek – „amint a mennyben, úgy a földön is...”- a földi megfelelője - a szakrális földrajz ősi tudományában -nem más, mint a Kárpát-medence, annak is a közepén fekvő Pilis hegységben található Dobogókő, amely maga a közép...
Vagyis nem a balga véletlen műve, hogy a történelemben a stratégiailag oly fontos Kárpát-medence megszerzéséért - igen sokan „munkálkodtak”, s ez a törekvés - más eszközökkel ugyan - de még ma is tart...
S az sem csak a történelmi egybeesés, hogy Európa kellős közepe -
az életadó folyókkal áldott,
nemesércekben gazdag,
természetes védvonallal, a Kárpátok gyűrűjével övezett terület -
a termékeny magyar föld az,
amely a római birodalomtól,
a Német-római birodalomig,
a tatároktól, a Habsburg, a török,
majd szovjet birodalomig,
most pedig a társadalmak fölött és mögött álló internacionalista magán-birodalmakig bezárólag –
oly sokak „fantáziáját megmozgatta”...
Ismerték - sőt ma is ismerik - a különféle történelmi korok, különböző, politikát formáló alakítói ezeket a gondolatokat. Más és más módon, mindig ugyanarról beszéltek, miszerint:
amilyen energia uralja a Kárpát-medencét, az uralja a Földbolygót magát...
vagyis, aki meg akarja szerezni a hatalmat a világ felett, annak meg kell szereznie a hatalmat a Kárpát-medence felett...
Hogy miért?
Mert
ahogy a szív működése, annak pulzáló dobbanása élteti a jóval kisebb léptékű szerves rendszert, az emberi szervezet mikrokozmoszát, az emberi testet, úgy élteti az „eggyel nagyobb” szív, az „eggyel nagyobb” szerves organizmust az Anyaföld szerves egységét, a Föld bolygót magát.
Ezért nem mindegy, hogy a történelem folyamán a magyarság által lakott, s a magyar-tudat által irányított Kárpát-medencét
az isteni szeretet éltető erejével együttműködő,
nemzetének küldetését értő,
az emberi hatalom fölé az isteni hatalmat helyező szellemiségű vezető irányítja-e,
vagy egy deszakralizált, minél nagyobb földi hatalom megszerzéséért küzdő, világi hatalom birtokolja.
A Csízió olvasói, nem „kezdők”...
Így bizonyára értik, s tudják - ennek a központi szívnek a közepén fekvő Pilis hegységben fekvő Dobogókő, maga a közép: így a kiegyenlítődés, az egyensúly szimbóluma, az életerő központja és tápláló ereje.
Olyan szakrális tér, amely tudott volt a mindenkori avatottak előtt... Olyan ősi szent hely, ahová a pálos atyák kolostoraikat szentélyeiket építették, majd azokat a Habsburgok lerombolták, őket pedig elkergették.
Vajon mért?
Mert a Tejút égi „csatornáiról” a Nyilas égiszén át érkezik a Teremtő erő a földi létbe.
A Pilisben olyan égi csatornák, utak nyílnak meg, amelynek inspirációja sugallata – más szakrális helyekkel egyetemben - felerősödött, magas minőségben, a mennyei világból érkezik a földi létbe.
Ez maga a „hely szelleme”, a „genius loci”, amely miatt az Anyaföldön minden más szent hely is - igaz más és más feladatot, küldetést, kisugárzást „betöltve” - hatalom. Olyan szellemi erőtér, amelynek éltető erejét isteni, kozmikus erők biztosítják és táplálják.
S ha a Nyilas eszmeiségével párhuzamosan, szellemileg érett, küldetését tudatosan értő, és azt helyesen megélő Nyilas nép működteti a Kárpát-medence szent helyét,
akkor az a „Nyilas-arché”, a Nyilas „ős-minta” alapján az Isteni Igazsághoz mért igazodással, a hit, az erkölcs, az igazság és a tiszta törvény világát közvetíti a földi létbe.
Éppen ezért a magyarság számára a szív csakrán élni, csakúgy ahogyan azt előzőleg is írtuk:
- nem valamiféle fellengzős kivagyiság,
- vagy öntelt büszkélkedésre okot adó véletlen szerencse,
- de nem is a sérült önbecsülés pótszere, amely jól tudjuk, hogy oly sokszor a tagadás, elnémítás, vagy nevetség tárgya,
hanem komoly kihívás.
Rendkívüli áldozatokkal járó, az isteni mértékek melletti rendíthetetlen elköteleződés.
Ezért nem mindegy milyen erő birtokolja a Kárpát medencét?
Ezért a magyar történelem oly sok kínkeserves szabadságharca,
ezért a ma is a látszólag „érthetetlen”, indokolatlan támadás mennyiség egy a világtérképen is alig látszó, magvába sűrűsödött, kis országnak...
Mert „amióta” a sátán Szent Mihály által kiűzetett a szellemi világból, s letaszíttatott a földi szférába, a földi lét örök kérdése, hogy: ki uralja a lelkeket?
Kié az emberek feletti hatalom? ISTenNé vagy a SáTáNé.
Mert világok háborúja zajlik, két világ harca: a jövőt garantáló Életet éltető, és a múltban gyökerező Életet elvevő erők harca.
Ez a világháború zajlik ma is az ember gondolkodásán, értékrendjén, politikáján, Istenről alkotott álláspontján keresztül a földi világban.
Ezért harcol oly régóta az egykori Archiregnum, az égi mintát követő, „minta-királyság, az apostoli Magyar Királyság Szent Koronájának az égisze alatt a mindenkori magyarság... Hogy a hatalom Istené, s sohasem a torzult személyiségű, gyarló emberé, azon keresztül pedig a gonosz erőké legyen!
S bár a díszlet és a jelmez már más - tán kevésbé tetszetős, mint egykoron -, s a harctér és a harcmodor is igencsak megváltozott, ám valójában a jelenkor belpolitikai és világpolitikai színpadán zajló, sorsfordító „csatáiban”, ma is pont ugyanazért küzdünk mint, egykoron...
Így zárszóként csak idézni tudom a Csízió egy korábbi, Trianon 100 évfordulóján életbelépett, „útnak indult” asztrológiai konstellációjának elemző cikkét, s annak - azóta bebizonyosodott - üzenetét, amely szerint :
"A világ „spirituális szeme”, az Ikrek-Nyilas sorstengely okán (2020-21.) amundán asztrológiai analógiák okán, ma az USA-ra és Magyarországra tekint.
Akkor is így van ez, ha ez kissé furcsán, nagyképűen, hihetetlenül, sokak számára érthetetlenül is hangzik...
s hogy miért oly fontos a világ-kormány építőinek egy látszólag szegény, a világ politikai térképén is alig látszó, méretében összezsugorodott, identitásában meggyötört, önértékelésében megsértett, látszólag érdektelen, parányi kis ország belügyeibe folyton beavatkozni?
Vajon miért vagyunk oly „fontosak” a világ „urai” számára?
Mert tudják, hogy a magyar szellemi kisugárzás, az igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodás megváltoztathatja a világot...
Ez a kozmosz törvénye. Ez a Nyilas-Ikrek tengely üzenete. A Tejúton, Tejút galaxison való elhelyezkedésének energetikai következménye.
Mert mi „Tejúton járó” magyarok, a legmagasabb szellemi szintről kapjuk az életenergiát, ezért ragaszkodunk ma és ragaszkodtunk egész történelmünk folyamán - akár az életünk árán is - a nagybetűs IGAZSÁG-hoz!”
A Csízión elsőként előre jelzett, majd oly sokszor hangoztatott - komoly kihívásokat, ám komoly átalakító lehetőségeket is hordozó - "Korszakkapu", amelyen 2020-ban lépett át az emberi világ, a szemünk előtt változtatja át a világ sorsát, az emberiség biztosnak hitt történelmi, ideológiai beidegződéseit, s a bolygó geopolitikai térképét is...
Mert kozmikus léptékű történelmet ír ma a világ, amelyben a Jóisten most is számít az ő magyarjaira!
