A Tejúton „járók”... - avagy, mi a magyar? - 1. rész

A Tejúton „járók”... - avagy, mi a magyar?

 1. rész

 

 

Vajon mi végre a jelenkor aránytalanul jelentős, „kitűntető” figyelme, "demokrácia-féltése" egy ilyen kicsiny, a világtérképen is "alig látszó" országnak? S miért akartak bennünket ellenségeink oly sokszor már a föld színéről is eltörölni? S vajon mi lehet az a földöntúli hajtóerő, amely megtart, táplál, s ezredévnyi "igyekezet" ellenében is egyre csak éltet bennünket?  

 

 

Most, amikor a fejünk felett haladó áldott Nap Ikrek csillagjegybe lép, s általa mi emberek az évkör azon szakába érkezünk, amely a Nap égi haladásának - azaz a Zodiákusnak - és az arra merőleges, fölénk boruló csillagmiriádból rajzolódó Tejútnak a kereszteződése, álljunk meg egy pillanatra, s gondolkodjunk el a magyarságunkról, a küldetésünkről, nehézségeikről, s jelenlegi, világi kihívásainkról!

 

Miért?

 

Mert bár a mindennapjainkat megvilágító, így gondolatainkat is felvilágosító áldott Nap Ikrekben jár

- hiszen a május 22-vel kezdődő hónap az Ikrek az védelme alatt áll -

a Csízión oly sokat emlegetett polaritás, kétarcú törvénye szerint valójában mi, az Évkör Ikrek-Nyilas tengelyén járunk.

A Tejút és az ekliptika „keresztútján”, a csillagmítoszi hagyományainkból, mondáinkból, népmeséinkből oly jól ismert Világfa „tetején és tövén”...

 

 

A legrégibb közel-keleti kozmológiák a világ teremtésének a történetét, így a Bibliai teremtéstörténetet is az emberiség történelmének arra az időszakára teszi, amikor a „minden dolgok kezdete”, vagyis a téli időszak utáni, tavaszi újjászületésnek, az Élet újraszületésének, a természet megújulásának, a Kikeletnek az időszaka, azaz a csillagászati tavaszpont Ikrekben járt - írja Jankovics Marcell.

 

Hiszen az emberiség ősnépei az égre tekintve az Égbolt képeihez igazítva alkották meg hiedelmeiket,

szellemi és fizikai „igazodási pontjaikat”,

így az első teremtésmítoszok Bibliából is ismert "főszereplői": az első emberpár, ezért az Égi Ikreket,

a Tudás Fája pedig természetszerűleg magát a Tejutat szimbolizálta.

 

Ezért az Ikrek-Nyilas évköri időszak kozmológikus kettőssége egyből a magyar csillagmítoszi hagyományokhoz, s ősi mondavilágunkhoz vezet el bennünket...

Hiszen az Ikrek, azaz az Ikerhérosz kettőse nem más, mint a csodaszarvas-mondánkból ismert Hunor és Magyar kettőse, kik az égi nagy vadász, az Ikrekkel átellenben „élő”, Nyilasban „járó” Orion,

azaz Nimrud ősapánknak a két daliás fia.

Maguk a Tejúton „járók”...

 

 

S mivel az ősi kozmológikus hagyomány bennünket, magyarokat a Nyilas égiszéhez rendel,

ezért most annak évköri "tükrében", az Ikrek évköri időszakában,

ha meg akarjuk érteni a magyar néplélek minőségét,

a nemzet égi gyökereit, az ebből a minőségből fakadó feladatainkat, akkor érdemes az égre tekinteni!

 

Érdemes boncolgatni, a nemzet tudatalattijában élő, belső működésrendet,

a nemzet fizikai működését alapjaiban befolyásoló belső hajtóerőt,

valamint azt is, vajon milyen feladatot hordoz ez a hajtóerő, s miféle más erőnek állhat az útjában?

 

Ezért, "itt",  az évkör ezen „tükörtartó” időszakában, időszerű, hogy elgondolkodjunk azon, vajon mi végre a jelenkor aránytalanul jelentős, „kitűntető” figyelme, "demokrácia-féltése" egy ilyen kicsiny, a világtérképen is "alig látszó" országnak?

 

S miért akartak bennünket az ellenségeink oly sokszor már a föld színéről is eltörölni?

 

Mi lehet az a földöntúli erő, ami mégis megtart bennünket?  

 

S vajon miért érezzük úgy, hogy nekünk magyaroknak nagyobb nehézségeket tesz a vállunkra a Jóisten?

 

S vajon miért bántják a magyart? 

 

Miért akarták - a Kárpát-haza és a Turul dinasztia alapítójától, az Atillától számolt - több mint másfélezer éves európai történelmünket a föld színéről is eltörölni? 

 

S miért folytatták István alkotásának,

a világon is egyedülálló apostoli királyságnak,

az Égi mintaként szolgáló Archiregnumnak, mint „minta-királyságnak”,

a minden földi hatalomtól független Magyar Királyságnak egy ezredéve alatt is 

- a német-római, a tatár, a török és Habsburg hódítók -

a tovább morzsolást, a történelmi „radírozást”, a jogtiprást, az ellehetetlenítést, a bekebelezést, a megsemmisítést?

 

Majd miért folytatták a trianoni megcsonkítással, a kommunista átprogramozással és történelemhamisítással, a magyarságtudat és a magyar lélek kilúgozásával, végül a jelenkori szivárványos internacionalizmusban való felhígításával és önsorsrontásra buzdítással? 

 

Vajon miért?

Kik vagyunk mi, s ki a mi ellenségünk? S miért nem bírnak mégsem velünk? 

Miért nem porladtunk el a történelem viharaiban, s miért élünk még mindig?

Mi lehet az a földöntúli erő, amely megtart, táplál, s ezredévnyi "igyekezet" ellenében is egyre csak éltet bennünket?  

Azaz, mi a magyar?

 

 

(Innen folytatjuk...)