Szellemi hangolódás, avagy miről szól a Napfivér?

Szellemi hangolódás…

avagy, miről szól a NAPFiVÉR?

A régiek nemcsak értették, hitték, de át is élték a természet rendjét, a csillagok járását és az idő fordulását, a napfordulatok misztériumát, ezért a kozmikus rendhez való eltántoríthatatlan ragaszkodás és az abba illeszkedés hatotta át életüket.

           Emberéletünk valódi célja, hogy a földi világ keretei között a Mindenség Rendjéhez való igazodás útjára ráleljünk, majd erről a szűk, ám nagyon határozott ösvényről soha le ne térjünk!

A régiek nemcsak értették, de át is élték a körülöttük lévő kerek világ - kerek határ, kerek égbolt, kerek esztendő, kerek élet – óráról-órára, napról-napra, évszakról-évszakra folytonosan váltakozó állandóságát. Éppen ezért:

nem az ismeretlentől való félelem

és vele a kézenfogva járó, tudatlanságból fakadó ellenszenv,

hanem a kozmikus rendhez való eltántoríthatatlan ragaszkodás és

az abba illeszkedés hatotta át életüket.

             Értették és hitték a természet rendjét, a csillagok járását és az idő fordulását, a napfordulatok misztériumát.

                A maguk nyelvén, társadalmi berendezkedésén, nemzeti szokásain keresztül elénekelték, elmesélték, eljátszották, eltáncolták, ízekbe és illatokba oltva, saját arcukra formálták a mindennapokból kiemelkedő jeles napok hagyományát. Ezzel a külső formavilággal testileg és fizikailag is egyesülve lényük valódi részét:

szívüket, lelküket és szellemüket is ünneplőbe öltöztették.

Mert:

a kerek Élet képzetében

szentnek élték meg magát

az Életet

Így annak kicsiny, törékeny, milliárdnyi részét: saját életüket  is tisztelték. S mivel eszerint tekintettek látható és láthatalan önmagukra, eszerint tekintettek másokra is! Tisztelték a parányi életet, mely embertestükbe zárva, azon a mindenki számára egyénileg megírt középpontját

térbeli és időbeli “köldökén”

fekszik a világnak, ahová 

a Teremtő rendelte őket:

CSALÁDBA, NEMZETBE, HAZÁBA.

Ezen a biztos ponton, a kozmikus hagyomány élő, szerves része az életnek. Mert csak itt képes összetalálkozni az ember saját középpontjával, valós önmagával! S bár az idő szalad, vele együtt pedig az emberi szokásrend is megváltozott, mégis kizárólag ezen a ponton keresztül valóságos ma is a tájékozódás, mert

egy valami állandó:

az Isten által teremtett világ

kozmikus törvényei.

Erről szól a NAPFiVÉR…