Janus arcú magyar Újév

Janus arcú magyar Újév

1. rész

 

"Én vagyok a kezdet és a vég…"- hirdeti János apostol az Úr mondandóját az Óév és az Újév kapujában, kinek naptári "elődje" Janus, a kezdet és a vég planéta-istensége, az antik mitológiák kapuőre, aki a naptári év időkapujában, egyik arcával a múltba, másikkal az eljövendő újévbe tekint…

2020 hajnalán különösen időszerű szembesülnünk e kétarcúsággal! Mert bár a polárisra teremtett világ végletes erőinek harca mindig is dúlt a földi világban, ám a gonosz szándék csak "bizonyos", kozmikus időközönként oly rafináltan, álarcot viselő, s a jónak feszülő, mint mostanság!

            A "kétalakú" Iannus január elsejei ünnepének eredete az örök városba való belépésig nyúlik vissza, hiszen Janus a Fórumon átvezető patakon való biztonságos átkelés védelmezője volt. Eredeti, planéta-isten szerepének általánosításával kapta azonban év kapüőre rangját, mivel Janus, olyan kétarcú "napistenség", aki kettéosztja a hanyatló (Hold féléve) és az emelkedő Nap (Nap féléve) által a naptári évet.

Ilyenkor, télidőben a nappalok emelkedésének, a napos órák gyarapodásának, a Fény születésének a fohásza kíséri útját. 

"Önmagával" szemben, nyáron, a "másik” János ünnepen ünnepli másik "arcát". A szakrális év "másik" féltekén azonban, a tüzes órák hanyatlásának a kapujában, a sötétedéssel, a napos órák számának csökkenését hozza magával.

Ezt a csillag-logikát vette alapul a keresztény naptári szerkesztés is.

Míg most az Óév és Újév kapujában, a téli napfordulat után üli a keresztény világ János apostol neve napját, addig nyáron, a nyári napfordulatot követően Keresztelő szent János napját ünnepeljük.

   

     

Eszerint Janus keresztény naptári "utóda" az a János apostol, ki Jézus kedvenc tanítványa, a Jelenések könyvének szerzője, aki nemcsak a földi dimenzió, azaz a naptári év kapujának őre, de kínzatásaiban ő maga is újjászületett, s látomásaiban megnyílt előtte a Mennyek ajtaja. De ő az a legkedvesebb tanítvány is, akinek

 "az Üdvezejtő a végvacsorán minden isteni titkát megjelenté:

Elmúltakról, jelenvalókról és jövendőkről..."

  

          

Janus-János az Óév lezárásának és az Újév elindulásának kapujában őrködik a világ felett csakúgy, ahogy őrködött Jézus keresztfája alatt is, s nem hagyta magára a szenvedőt...

De ő az a tanítvány is, aki élete vége felé megírta evangéliumát, amelyben visszatekintve bemutatta azokat az eseményeket, amelyeknek szemtanúja volt a múltban, s megírta a jövőt, eljövendő látomásait is a Jelenések könyvében.

                      

János az Időkapuban állva,

a múlt és jővő találkozásában,

két lábbal áll a mindig ható,

Mindenható jelenben...

Ezért a saját szájával hirdette az Úr mondandóját:

 

“Én vagyok a kezdet és a vég, az Alfa és az Omega"

 

Szűk emberi életünkben, az óév búcsúztatásakor mi is a jelenben állva igyekszünk megszabadulni téves, elrontott elhibázott lépéseinktől, gondolatainktól, rossz szokásainktól és cselekedeteinktől, s az Újév hajnalán, évkezdetkor fogadalmakat teszünk, mi mindent szeretnénk magunk mögött hagyva az Óévvel együtt elbúcsúztatni, s miben szeretnénk jó irányba változni, amelyhez az eljövendő új esztendő segedelmét kérjük.

               

Különös kapu, amelynek küszöbén állva még az Istentől elfordult lélek is érzi ilyenkor, hogy az az időminőség, amelyben két lábbal keresi egyensúlyát, az a vég és a kezdet kapuja. S ha csak egy pillanatra is, de a figyelemelterelő pezsgődurrantás, trombitaszó, tűzijátékvillongás hangzavarában megrendítően komoly pillanatokat él át. Mert komolyságra int a felettünk és bennünk rejlő pillanat.

És bizony így van ez az egyes emberekből gyúrt nemzet életében is, mert…

Magyarország életében ugyanis minden egyes Újév, kegyelmi állapot! Az újrakezdés lehetőségének ihletett pillanata, amelyben csakis rajtunk áll, élünk-e megrendítően mély spirituális üzenetével, vagy sem!

Különleges módon ugyanis, Magyarország 1989. október 23-i, Radix horoszkópjában, azaz mundán asztrológiai, "születési" képletében, hazánk életének, jelenlegi államformánknak a megszületési pillanatában a Bak csillagjegyben álló Ascendens

- amely az új kezdet pillanatának szimbóluma minden hórusz-képben -,

"véletlenül" épp a mindenkori január 1-re esik! (Radix Ascendens-Szaturnusz-Neptun együttállás a mindenkori január 1. napján – szemben a Descendens Jupiterrel, a hit, erkölcs, jog, magyarság, kiteljesedés szimbólumával)

Vagyis a szimbólum és a dátum egy és ugyanaz!

Ugyanis a magyarság jelenlegi államformájának küldetése, azaz a jelenkori Magyarország születési horoszkópjának, "testet öltési, születési pillanata", az úgynevezett Ascendens tengelye és a "rajta" álló, Szaturnusz és Neptun bolygók a világunkat meghatározó polaritás és a bolygók szimboluma okán egyrészről a mindenkori, jobbító szándékú újrakezdés jelentőségét, valamint a megújulásban rejlő feladatot, az ezzel járó szaturnuszi nehézségeket és tanulnivalót:

így a kitartást és szorgalmat, a megbízhatóságot, fegyelmet és felelősségvállalást, a tiszta hagyományban rejlő bölcsességet és tudást, valamint az önzetlen, igaz, krisztusi szeretetet és ebből fakadó tradíció megélését hordozzák!

 

A földi polaritás kétarcúságának "másik" olvasata szerint azonban, éppen ezek a bolygóállások terhelnek bennünket kishitűséggel, gátlásossággal, letargiával, valamint a ködösíthetőségét, a becsaphatóságot, sőt a bagatellizálást, az eltántoríthatóságot, a balekságot és hiszékenységet is vázolják. (Radix Bak Ascendens-Szaturnusz-Neptun együttállás)

De mi még a Neptun-analógia

a polaritás kétarcúságában?

 

A Szent lényeg!

Az Unió Mystica,

a Mindenség egységének,

az Isteni Egy Igazságának a jelképe.

Vagyis éppen a mindenkori magyar Újév kapujában álló Neptun bolygó hordozza nagyszerű üzenetként a mindig ránk ható, Krisztusi szeretet és önzetlenség jelenlétét!

 

S hogy-hogynem a keresztény naptári évkörre "lebontva", ez az Ascendensen (január 1.) "álló" Neptun bolygó, azaz a Teremtő Mindenhatóságának és Jézus szeretetének a bolygó-analógiája épp abban a tér és idő minőségben, a mindenkori január 2-án "helyezkedik" el, ahol Jézus naptári neve áll a keresztény kalendáriumban!

                 

S hogy tovább fokozzuk a különösen ritka egybeesések sorát, a "magyarok csillaga", a Jupiter naptári értelemben véve, az évkörben éppen szemben áll ezen bolygócsoportosulással egy szintén kiemelt naptári időminőségben, Sarlós Boldogasszony napján. (Július 2.) Éppen ott és akkor, amikor a bőséget , gazdagságot, boldogulást (jupiteri szimbólum), azaz  életet adó, s régiek által Életnek nevezett (!) Búza - mint Jézus jelkép - "aratásának" a szent napja van.

Mindez méginkább hangsúlyossá teszi Boldogasszony országában, a nemzet kiemelt küldetését, a Jézusi üzenet hirdetését...

Ennek a magasztos eszmének, érzésnek elfogadására, megértésére, megélésére, az általa való átlényegülésre figyelmeztet bennünket minden egyes évkezdet! S egyben jelzi a cseppet sem könnyű feladatot:

 

Az isteni Igazsághoz való rendíthetetlen ragaszkodást!

 

Hogy mindez véletlen volna? Magyarra fordítva, mindaz a puszta véletlen műve, hogy hazánk asztrológiai képletében, azaz Istentől rendelt szent küldetésében a szent dátum, a szent szimbólum, a bolygóanalógia szent üzenete egy és ugyanaz!?

 

Nos, nem!

Hatalmas lehetőség - s amint azt látjuk, éljük és tapasztaljuk már három évtizede -, óriási feladat is megfelelni az efféle küldetésnek - mondjuk ki bátran - szakrális elvárásnak…

 

Véletlenek pedig nincsenek, csakis isteni rendezettség, kozmikus törvényszerűség, és kinyilatkoztatott üzenet van, amelyet az egykori naptárkészítők - ismerve a kozmosz törvényeit, a planéták mozgásának szabályait - még tudtak!

 

S csak azért mert,

 

az egykoron kézenfogva járó hit és tudás

kettősségéből mára a tudás eltűnt,

s a puszta hit maradt,

mely a világ rendkívül bonyolult összefüggéseire sem az egyes embernek, sem az egyes társadalmaknak nem képes kielégítő választ adni, arról nem Isten, hanem azok a mindenkori "írástudók" tehetnek, akik a szellemi tudás fölé helyezték a világi érdeket…

 

Az ő felelősségük, hogy :

az egyedül maradt hit hiszékennyé,

majd hitevesztetté,

végül hit-, azaz Istentagadóvá

tette az emberiséget,

s megteremtette azt a támpontok, igazodási pontok nélküli szellemi, lelki és fizikai káoszt, amelyben ma élünk. Amely letagadja, kineveti, meghazudtolja, sőt sarlatánnak bélyegzi a kozmikus tudás értő művelőit és továbbvívőit…

             Épp ezért ne csodálkozzunk, amikor erről a felemelő spirituális, szellemi síkról "lenézünk" a földre, mindennapi világunkra, olyan súlyos nehézségek, gonoszságok és hazugságok töltik be a hétköznapokat, melyek miatt szellemi fejlődésünk és a világ sorsának jobbra fordulása érdekében (Bak Szaturnusz- Neptunusz), joggal, okkal, sőt kötelezően kell feltennünk az alábbi önszembesítő kérdéseket:

 

- Ki tudunk-e tartani a nézségek közepette is hittel, bizalommal, erkölcsiséggel?

- Hiszünk-e igazán a Teremtőnkben? Hiszünk-e Jézusban?

- S hiszünk-e egyáltalán - magyarként - önmagunkban?

- Fel tudunk-e zárkózni a magyar elődök egykori nagyságához?

- Tudatában vagyunk-e magasztos, példamutató, saját magunk sorsát is átfordító, jobbító feladatunknak a világban?

-Képesek vagyunk-e ennek az isteni küldetésnek megfelelni?

- Tudunk-e egyáltalán őseinkhez hasonlatosan, mélységes hittel cselekedni, kik Istenhez fordulva, Jézus nevét háromszor kiálltva indultak harcba az igazságért?

- Vagy inkább fogalmazzunk úgy, képesek vagyunk-e ehhez az isteni küdetéshez visszatérni?

- Képesek vagyunk-e szembesíteni magunkat jó és rossz tulajdonságainkkal fejlődésünk érdekében?

- Képesek vagyunk-e egyáltalán szembenézni önmagunkkal és kemény, belső munka árán, saját negatív tulajdonságaink kijavítására törekedni?

- Ki tudjuk-e gyógyítani magunkat a tévhitekből, vakságból, ködösségből, hitetlenségből gyúrt nehézségekből?

- S végül: nehézségeink lehúzó áradatában, vajon Isten hagy el bennünket, vagy mi emberekből álló társadalom vagyunk becsaphatóan alkalmasak arra, hogy elhagyjuk Őt és az Igazságát?

 

Ezzel a kétarcú, januári újjászületés kettős feladatával és aktualitásával, minden egyes évkezdetkor, egyrészt mint egyes ember, másrészt mint társadalom is szembesülhetünk! A 2020-as Janus arcú év harcai - bízzunk benne - elvezetnek bennünket a felsorolt kérdések önszembesítő és helyes cselekvésre buzdító megválaszolásához!

Folytatjuk…