Angyali üdvözlet... március 24.-március 25.
Angyali Üdvözlet…
2020. március 24.- március 25.
Bár mindenki a koronavírus járvánnyal van elfoglalva – s helyén is van ez így -, ám nem tehetjük meg, hogy megfelejtkezzünk a lényegről…
Mert épp ez okozta összes világi bajunkat! S aki ezt nem látja, az nem érti a kozmosz és a Földi világ működésének rendezett összefüggéseit, a lényeget sem…
A fejünk felett elsötétülő égbolt- Újholdnak köszönhetően - pedig épp arra szólítja lelkiismeretünket, hogy felismerjük a sötétségben a megszülető Fényt! A bezártságunknak a szellemi értelmét!
Angyali látogatás - Gábriel napja, március 24.
Az egykori naptárkészítők végtelen bölcsességének és kozmikus tudásának köszönhetően minden év március 24-én ünnepeljük a Hírhozó ünnepét, Gabriel Arkangyal napját.
A kereszténység égi hírhozója, nemcsak Máriának adta hírül Jézus megszületését, de Ő volt az örömhírhozó Keresztelő Szent János és Mária születésénél is.
Ez a merkurikus tulajdonság, azaz a hírnök-szerep, az Ég és a Föld lakói közötti hírvivő feladat, az antik kozmikus-pantheon Hermész-Mercuriusával áll analógiában.
Azonos szerepkör, azonos attribútumok.
Az utóbbiak caduceus-Hermész-pálcája ugyanazt a szimbólumot hordozza, mint Gábriel liliomos pálcája. A Nap-gyermek, a Fény-fiú, Jézus foganatát.
S hogy miért pont most? Az évkör tavaszi nap-éj egyenlőségét követő napokban?
Mert ekkor "veszi át a hatalmat" a fény a Földi világ északi féltekén.
Azaz, az Életet adó áldott Nap, ekkor halad át az Égi Egyenlítőn, a sötét világból, a „sötétség Birodalmából”, a felső égbolt birodalmába, hogy itt, néhány pillanatnyi, egyensúlyi lét után, óráról-órára, napról napra nagyobb Fénybe, reményteli Világosságba borítsa az emberiség földi életét.
Évről-évre biztosítva ezzel a körkörös mozgó, soha meg nem álló, folytonosan váltakozó állandóságával, „kiszámíthatóságával” az emberiség jövöjét az Anyaföldön!
Üdvözlégy Mária! – Gyümölcsoltó Boldogasszony napja, március 25.
A keresztény kozmológia hagyománya szerint, Mária március 25.-én, áldott méhébe fogadja a Fény gyermekét, Isten Fiát, hogy kilenc hónapra rá, az évkör legsötétebb szakában, Istenszülő Anyaként, a Téli Napfordulat harmadnapján, Karácsonykor életet adjon a gyermek Jézusnak. A Fényhozónak… az Igazság Napjának…
A kozmológikus hagyományban – amint Mária „ünnepi” neve is elárulja -, Ő az Égbolt termékeny „Tejút-világfája”, akinek „gyümölcse Jézus”.
S ha Jézus az Igazság Napja, a Világ Világossága, akkor bizony Márián „keresztül” vezet el az út Jézus Igazságához...
Ahogyan azt a régiek tudták és kozmológikus tudásból, spirituális bölcseletből született népmeséink is elmondják a Tejút-Világfán felkapaszkodva jut el a lélek az Öröklét Birodalmába.
Vagyis itt, a földi világban Mária lelkületén, önzetlenségén, akaraterején, bátorságán, szent meggyőződésén, bölcsességén és spirituális tudásán keresztül vezet el az út a mindenkori sötétségből az Öröklét Fényéhez!
Erre a fennséges női minőségre, erre a csöndes, szelíd erőre van ma is oly nagy szüksége a polárisra teremtett, kétarcú világnak!
S erre a szent bölcsességre van oly nagy szüksége, Mária is női minőségű nemzetének, a magyarságnak!
Pió Atya, a XX. század egyik legnagyobb szentje, néhány évtizeddel ezelőtt így fogalmazta meg:
"Magyarország egy olyan kalitka, amelyből egy gyönyörű madár fog kirepülni. Sok szenvedés vár még rájuk, de egész Európában páratlan dicsőségben lesz részük. Irigylem a magyarokat, mert általuk nagy boldogság árad majd az emberiségre. Kevés nemzetnek van olyan nagyhatalmú Őrangyala, mint a magyaroknak és bizony helyes lenne erősebben kérniük hathatós oltalmát országukra!”
