AHOL HIÁNYZIK A SZENT SZELLEM, OTT A ROMLOTTSÁG NEVEZI ERÉNYNEK MAGÁT - Fény és árnya világharca, a tavaszi napéjegyenlőség margójára...

Ahol hiányzik a Szent Szellem, ott a romlottság nevezi erénynek magát...

Fény és árnya világharca - a tavaszi napéjegyenlőség margójára

A Halak Neptun az őszinte, Krisztusi szeretet és az iSTeNi igazság jelképe, nagyon komolyan veendő erőtér! Éppen ezért van kitéve ez az értékrend megannyi támadásnak az ellenerő – mondjuk ki bátran – a SáTáN részéről. Ez a teremtett világ kétarcú, s kétélű földi polaritásának a törvénye.

S aki felegyenesedni nem képes az isteni elvekhez, az lefelé aljasul...

Ezért csak bizonyos történelmi korszakonként van akkora akadálya az életet éltető elvek végrehajtásának, mint ma. Csak bizonyos időközönként akkora a gonosz, ördögi szándék, mint ma, s csak a legfontosabb időkben volt annyi hamis, álszent, köpönyegbe bújt „próféta”, mint ma.

Mindezek okán kimondható, hogy ritkán volt annyi megtévesztett ember, mint ma.

Az a politikai képződmény ugyanis, ami ellen ma is küzdünk a földi történelemben, az mindig Halak Neptunban öltött formát az égi történelemben:

nevezzék akár kommunizmusnak,
„dédunokájának”, a Woke-nak,
 vagy az a magyarnak hazudott, s a legmagyarabb folyó nevét elbitorló performance agresszív gonoszságának, amely a szeretet nevében papol.

Jól ismerjük azonban már a történelemből:
ahol hiányzik Szent Szellem, ott a romlottság nevezi erénynek magát...

Miért?
Mert nem a történelem ismétli önmagát,
hanem az égi jelek járnak bizonyos időközönként ugyanúgy az égen, s rendre hasonló, elvetemült, álszent, életellenes ideológiákat teremtenek itt, a földi létben.

Ezért: aki felegyenesedni nem képes az isteni elvekhez  – az az erőbefektetést kívánó szellemi, lelki, spirituális fejlődés megspórolása miatt –, lefelé aljasul, hogy végül, szellem hiányában, az embertelen gonoszságot vélje erénynek! 

S ahol elvész a Hit, az kezdetben csak hitetlenségbe, végül hiszékenységen csap át!

Nem kétség, minden nagy szellemi áramlat tudta, várta e kor eljövetelét.

A régi hagyományok különböző nyelveken, de ugyanarra a kozmikus igazságra mutattak rá:

a hindu hagyományban: Kali Yuga, a „sötét kor”;
a keresztény hagyományban: „a világ fejedelmének ideje”;
a hermetikus tanításban: a leszállás ciklusa.

Mind ugyanazt a korszakminőséget jelölik: azt az időt, amikor a kozmikus rend már csak töredékesen áll fenn, az igazság nem eltűnik, hanem eltorzul, s a gonosz nem nyíltan jelenik meg, hanem az igazság alakját ölti magára.

A hamis a szeretet nyelvén szól, a romlottságot neveti erénynek,
ezért az ember legnagyobb próbatétele a megkülönböztetés képessége lesz.

nem kérdés: Fény és árnya, ISTeN és SáTáN poláris világharca dúl a világban! 

Ám mindig a Fény győz!

Mert a sötétség nem önálló hatalom, hanem csupán a fény hiánya – ezért nem győzhet soha végleg. A legsötétebb kor nem a vég, hanem az alászállás mélypontja, ahonnan a rend helyreállása elkerülhetetlen!

De a Fény győz!