A kitartó, megtartó, összetartó erő... – a Téli Napforduló Fényes spiritualitása
A kitartó, megtartó, összetartó erő... – 2023-as Téli Napforduló Fényes spiritualitása
A téli napfordulat ősi, kozmikus Fényszülő ünnepén „meghalni” látszik a külső, emberi, világi idő, hogy „cserébe” a belső, lélek-idő, mély spirituális átélése kapjon helyet az arra méltó lélek számára. Az Ég erői, a 2023-as év Téli Napfordulatában - a megannyi kihívás közepette is - áldást osztogatnak...
Égi áldást...
2023. december 22-én, a mindent megvilágító, mindenre rávilágító, így az emberi tudatot is világosságba borító, megvilágosító áldott Nap körös útján, a Bak csillagjegyének 0. fokára, a Baktérítőre lépett. Megszületett a Fény!
December 22-én hajnalban, a legsötétebb éjjelt követő, legsötétebb napon,
avagy az év leghosszabb éjszakát követő legrövidebb mágikus napon,
a szellemi megvilágosodás csillagképével, a Nyilassal az égi hátterében,
a Napút és a Tejút kereszteződésében,
azaz emberi világunk és a kozmikus világ szent „találka” helyén,
az archaikus mítoszok Tejút-fájának sötétlő „odvában”,
az Élet-fa „barlangjában”,
a Téli napfordulat égi „hasadékában”,
a Teremtő Istenanyjának a „méhéből”,
idén is megszületett a kozmikus Fény.
Megszületett, hogy harmadnapra, emberi világunkba,
a Szent Szűz méhéből,
a barlang sötétjében világra hozza,
s a szeretet jászolába fektesse,
az egyetlen megtartó, éltető erőt,
a Világ világosságát, Jézust.
S ezzel bennünk felélessze az egyetlen éltető erőt: a szeretet éltető fényét.
Csupa-csupa szakrális analógia, s megannyi szépreményű szó, a dermesztő világi erők, lehúzó közelségében.
Mégis igazak...
Mert a téli napfordulat ősi-, kozmikus-, mágikus- , meghaló, ám feltámadó, azaz Fényszülő évkezdő ünnepén, rendre „meghalni látszik az idő”...
Hiszen teljes földi létezésünket: az időszámításunkat, naptárunkat, mezőgazdaságunkat, a biológiai óránkat, sőt egész kultúránkat, ember és Isten-tudatunkat, személyes világ-nézetünket is befolyásoló áldott Nap, mielőtt „megfordulna” égi útján, a baktérítő fölött nemcsak „megáll” az égbolton, hanem valóban hosszú-hosszú heteknek kell eltelnie ahhoz, hogy a percenként növekvő nappali fény valóban érzékelhetővé váljék a külső világunkban.
Azonban a „megállni”, „meghalni” látszó idő érzete, s gondolata, idén különös jelentőséggel bír...
Mert a 2023-as téli napfordulat asztrológiai képletében, a Halakban álló Szaturnusz és fényszögei okán, mintha valóban meghalni látszódnék a külső, emberi, világi idő, hogy „cserébe” a belső, lélek-idő, mély spirituális átélése kapjon helyet az arra méltó lélek számára. (Nap-Szaturnusz-Jupiter teremtő kistrigonja)
Ezért – amint azt az égbolt csillagzata is elmeséli -, a romlott, világi „széljárás” fagyos torzítása, rombolása, s kényszerítő akarata ellenére is, (Plútó kvadrát-Hold-Jupiter),
aki most együtt mozdul a Legyőzhetetlen Nap, az ősi mitológiák Sol Invictusa-nak égi igazával, (Nap-Jupiter trigon) érzi e szavak valóságos súlyát... S a kinti zaj, káosz és ésszerűtlen zűrzavar világából, belső világába vonul, bezárkózik, mag(v)ába húzódik, (Szaturnusz)
hogy, a maga módján, a maga fohászával, a maga imádságával, s a maga szavajárásával (Nap-Merkúr együttállás)
élesztgetsse „odabenn” a saját belső Napját, hogy „odabenn”, az ember lelkében is megszülethessen a Fény... (Hold-Jupiter trigon Nap-Merkúr)
Mert az Ég erői, a 2023-as év Téli Napfordulatában - a megannyi kihívás közepette is - áldást osztogatnak... Égi áldást...
Idén - a „megszokottól” eltérően-, december 22-én, a hajnali órakban születő, Legyőzhetetlen Nap úgynevezett quartál horoszkópja, negyedévre szóló Nap-képe kitartást, megtartást, összetartást ígér a bolygóerők által.
Ez a három jól hangzó, ám komoly odafigyelés felelősségtudatot, tisztánlátást, tudatos gondolkodást igénylő hívószó az, amelynek segedelmével átsegíthetjük magunkat és nemzeti közösségünket az elkövetkezendő egynegyed évben:
- a Bakban álló Merkúr-Nap együttállás, a világnézetünk és gondolkodásmódunk melleti a szilárd kitartást segíti,
- a Halakban álló Szaturnusz ereje a Mindenható, egyetemes, igaz, életet éltető gondolatok melletti megtartásra szólít,
- a Bika Hold-Jupiter pedig a nemzeti érzület és a magyar néplélek melletti rendületlen, „makacs” összetartást szorgalmazza!
Szükség is lesz e teremtő mesterhármas - a Nap-Jupiter-Szaturnusz segítő, bátorító, erőt adó tritonjának a -segítségére, mert ördögi erők tépik, ostorozzák, támadják a „végeket”, s megosztják, lázítják a nemzetet. "Jól ismert" erő, (kvadrát Bak Plútó Mo- Vi-es Házát, az hazát, Anyaföldet támadja) amelynek támadása közepette, csakis a múltból jövő tapasztalat lehet az intő, a figyelmeztető, az óvó jel, s a nemzeti elkötelezettséget tápláló erő! (Múltat és jelen sorsszerűségét jelentő Holdcsomópontok, azaz a Karmapontok segítő trigon-szextil fényszöge a Nyilas Marsra!)
S ki letér e teremtő „mesterhármas” (Nap-Jupiter-Szaturnusz) trigon-fényszöggel jelölt útjáról, annak lelkiismereti elszámolnivalója lesz, s annak lelkét bekebelezi az alantas erőtér! (Plútó-Hold kvadrát)
A káosz és a sötétség ellenében, azonban a tiszta Fény, a Sol Invicitus erőit ősidők óta ünnepli, s teremtő rítussal segíti világra az önámító nagyságától megszabadult, értő (kozmikus) ember...
Őseink is így tették. A sötétség világosságba forduló erejét, az újjászülető születő Napot szer-tartásos tüzeket gyújtva segítették át az Anyatermészet vajúdásában, felébresztve s újjászülve ezzel az ember belső tisztaságát...
Aki teheti, hát tegye:
egy máglya lelkesítő lobogásával, a kandallóban izzó tűz meghitt melegével, egy égő gyertyaláng melletti békés fohásszal, vagy szikrázó csillagszóró varázslatos fényével. Ki-ki, lehetősége szerint.
S Fényköszöntő szavakkal (Nap-Merkúr együttállás): fohásszal és imádsággal győzze le saját belső magjában a mindannyiunkat próbára tévő, lehúzó erőt, hogy az isteni Fény születésének segedelmével, a Teremtett világgal összhangjával emelkedjék együtt e szent idővel!
Áldás és Béke kísérjen Mindnyájunkat a Fény születésének a karácsonyi jászolhoz vezető útján!
