"Aki segítségül hívja az ő nevét...” - avagy a M.A.R.I.A , a keresztény szómágia

„Aki segítségül hívja az ő nevét...” - avagy  M.A.R.I.A , a keresztény szómágia

Mária szent neve napja, szeptember 12.

„A név elárulja viselőjét”... Mária nevének tisztelete ezért már a keresztény kezdetektől fogva jelentős, ám a középkori szómisztikában virágzik fel nevének öt betűje: mint az öt „igen nagy jótétemény”, mint az öt nemes tulajdonság, s mint az öt „életet befolyásoló”, „nömös és drágalátos” kő jelképe...

„...ha a boldogságos szűznél jámborul kopogtatunk, szükségünkben nem hagy magunkra, mivel könyörületes és malaszttal van tele. Ezért nem tudja megállni, hogy ne könyörüljön meg, aki segítségül hívja az ő szent nevét...”- mondja Órigenész ​, a Krisztus utáni III. századbéli, görög nyelvű keresztény tudományosság és spiritualitás meghatározó alakja, Máriáról, s az ő szent nevéről.

Mert a „A név kötelez” - szól az ókori mondás, hiszen a név minden régi nagy kultúrában varázserővel bír. 

A szó mágikus erejébe vetett hit, a bizonyos körülmények közt, előírt módon kimondott szó teljesülésében való hit, a mágia kezdeteivel egyidős.

A névmágia pedig, amelynek alapja a szimpatetikus mágia elve - miszerint maga a név azonos viselőjével, s mivel viselőjének „része”, s tartozéka -, így hatni is lehet vele. Vagyis a név kimondásával megidézhető, előidézhető, odaidézhető annak tulajdonosa és tulajdonsága...

Az emberiség pedig ősidők óta számon tartja a név jelentésének misztikus voltát, hiszen ahogyan a régiek mondták: „a név előjel”, „a név jósjel”, sőt gyakran intő és figyelmeztető jel, hiszen, "a név, maga az ember", eszerint a név:

„A név elárulja viselőjét...”

S valóban, mert nincs még egy olyan történelmi személy, nincs még egy olyan misztikus női teremtmény, s nincs még egy olyan mágikus női név, amelyhez annyi fohász, annyi bánat, annyi hála, s annyi szeretet irányult volna, mint Szűz Máriához.

Nevének tisztelete pedig már a keresztény kezdetektől fogva jelentős, ám a középkori szómisztikában virágzik fel nevének öt betűje, mint az öt „igen nagy jótétemény”, mint az öt nemes tulajdonság, s mint az öt „életet befolyásoló”, „nömös és drágalátos” kő  szimóluma...

M.A.R.I.A – avagy a Keresztény szómágia...

Öt betű, öt nemes tulajdonság, öt csodatévő drágakő... 

...avagy ahogyan a középkori szómágia szerint az Érsekújvári-kódex, valamint – ahogyan Bálint Sándor Ünnepi kalendáriuma is megfogalmazza - „a középkor „híres, misztikus természetrajza a Physiologus”, amely a „drágaköveknek is titokzatos-szimbolikus jelentőséget és erőt tulajdonít”, így Mária öt szent betűje: az öt „igen nagy jótétemény”, s az öt „életet befolyásoló”, „nömös és drágalátos” kő szimbóluma.

Mária neve iránti érdeklődés a kezdetektől fogva erősen élt a köztudatban. 

Míg Jézus nyelvén, az arámi nyelven neve az Úr (Mara) szóból származtatva úrnőt jelent, a kora keresztény görög atyáknál három megnevezés is szerepel: az „úrnő”, a „megvilágosító” és „a tenger mirhája” értelemben.

Az V. században élt a későbbi Csáktornyán született bibliafordító (Vulgata versio), Betlehemi remete, Remete szent Pál életrajzírója, így a magyar Pálosok eszmei atyja - Szent Jeromos pedig „Mare”, azaz „tenger csillagának” nevezi a Szent Szüzet. 

A XI. Században élt Szent Anzelm pedig vezércsillagnak nevezte Máriát, a Világ Világosságának, Jézusnak az Édesanyját.

A X.-XI. században - az arra méltatlan gyermekpápáktól, nőpápáról, a pornokráciával elfertőződött, a vásárolható egyházi tisztségek osztogatásáig, majd az egyházi és világi hatalomgyakorlás konfliktusáig, azaz az invesztitúra harcokig bezáruló - botrányairól elhíresült római egyház ellenében megszülető Cluny reformmozgalom, az „Irgalmasság anyjának” és a „Világ királynőjének” nevezte Szűz Máriát.  

A Temesváron született, Boldog Temesvári Pelbárt skolasztikus író és hitprédikátor pedig a kedvelt középkori szómisztikát idézte Mária őt betűjeének a megértésére. Eszerint, a Szent Szűz nevének öt betűje, „öt nagy jótéteményt” jelent, amelyekkel „elárasztja az egész földet...” 

A XVI. Században a Nyulak szigetén, Sövényházy Márta kódexmásoló szerzetesnővér keze által született Érsekújvári-kódex, Mária öt betűs nevének „Égi titkát”, öt drágakőnek tulajdonított hatással egészíti ki, amelyeknek a viselője az életét is képes befolyásolni általuk.

E középkori szómágia szerint, az Érsekújvári kódexből idézve:

- az első betű, az M (mater misericordiae et mediatrix), amely „az irgalmasság anyja” jelentését hordozza, s mely betűhöz a középkor misztikus természetrajza, a Physiologus alapján, az Érsekújvári-kódex szerint, a gyöngynek is hívott „nömös és drágalátos Margaréta nevű kű” társul, amely „ha az ember ütet nála viseli, félelmetös helyön ötet bátorságossá teszi.”

- A második, az A betű (advocata), amely jelentése szerint, „Ő az emberi nem szószólója”, aki „mindenkiért közben jár az Úrnál”. Ezt „a mindenkor áldott betűt”, a gyémánt, vagyis „az nömös és drágalatos Adamas nevű kű” szimbolizálja, amely szerint: „mely ember ötet viseli, öszve-háborodott embörök között könnyen békességet szörözhet.”

- „Harmadszor az R betű (reparatrix ruinae), mind az angyali, mind az emberi romlás helyreállítója, amely „kieszközölte mindnyájunknak az üdvösségét”, s visszaadja „a várakozó szerencsétleneknek az elveszett életet”.

Az Érsekújvári-kódex szerint, az R betün „példáztatik az nömös és drágalátos Rubinus nevű kű. A Rubin, mely „igen fényes és setétségeket világosságra változtat, s ”ez kűnek a jóságát és tulajdonságát vallja asszonyunk Mária, „kinek szent élete mind a mennyet, mind a földet, mind az anyaszentegyházat” világosságba borítja.

- „Negyedszer az I (illuminatrix) jelentése „az egész egyháznak, s a világnak a megvilágosítója”,hiszen „amint a Nap megvilágosít minden csillagot, így Mária egyelmének és dicsőségének a fényével megvilágosít minden szentet, angyalt, s az egész egyházat”.

Eszerint az I-hez „az nömös és drágalátos iáspis nevű kű” tartozik. A jáspis olyan drágakő: „az mely ember ötet nála viseli, az ellenségek között ötet bátorságossá teszi... az ő hiveit ördögök ellen megbátorítja...”

- Végül az utolsó A betű (auxiliatrix) jelentése szerint: „Ő minden szükségben a nyomorúság segítője”, ezért is mondja Origenes, II.-III. században élt ókeresztény teológus egy beszédében, hogy „ha a Boldogságos Szűznél jámborul kopogtatunk... nem tudja megállni, hogy ne könyörüljön meg azon, aki segítségül hívta az ő nevét.” 

Az A-hoz az „allektorius nemös és drágalátus kű” társul, amely „az ötet viselőket nagy tisztösségre emeli föl. Ez kűnek erejét és tulajdonságát vallja szűz Mária, mert ő ájtatosít jövendőbe az mennyei tisztösségre emeli föl.”

A középkori szómisztikában e szent név tehát imigyen virágzik:

„Mária betűit ötfelé osztva, 

Dícső és magasztos mély értelemmel bír, 

Melyről az ősrégi hagyomány eképpen ír...” 

...Mária neve jelent égi titkot,

 és ez oly nagy titok, mit a véges elme, 

megmagyarázni képes úgysem lenne...

...Neki osztályrészül adatott a kincs, 

amely a földön egy királynénak sincs...

Az ő szerelmének nincs határa, s vége, 

Mert a mennnyországból leragyog a földre...”