Isten nélkül nem fog menni... – Szűz Újhold, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén
Isten nélkül nem fog menni... – a Szűz Újhold és Halak Neptun szembenállás, a Fájdalmas Szűzanya ünnepén
szeptember 15.
„Isten bensőségesebb, mint a saját bensőm
és magasabb, mint ami a legmagasabb bennem...”
- mondja Szent Ágoston, ki mintha csak e fejünk felett ható Szűz Újhold és Halak Neptun szembenállás kapcsán írta volna le a Transzcendensről szóló mondatát.
De vajon mennyi fájdalom, mennyi emberi szenvedés, mennyi háborgás, mennyi deviancia, mennyi látható bizonytalanság, kell ahhoz, hogy az ember felismerje a „láthatatlan” biztonságot? A mindent átható, mindenben benne élő, minden földi végességet fölülmúló, s azt meghaladó legbelsőbb titkot? A végtelen valóságot, a Transzcendens Istent. Aki nélkül, akinek Életet termő törvényei nélkül, akinek kozmosz szabályrendje nélkül csődöt mond az emberi világ.
Mert ez lebeg a levegőben...
Sokszor leírtam már,
Az ünnep üzen...
Szeptember 15-én, a Szentkereszt felmagasztalásának másnapján, Fájdalmas Szűzanya ünnepén – amikor teljesen eggyé vált a Szűz Mária, az Anya (Hold analógia) szenvedése, Jézus (Nap szimbólum) szenvedésével – egy különös erejű Nap-Hold eggyé válást, azaz együttállást, vagyis Újholdat élhetünk át.
Szeptember 15-e hajnalán, az égbolton, a Szűz jegyében álló Nap-Hold együttállás tükröt tartó szembenállásban áll a mindent átható, az egyetemességet szimbolizáló Krisztusi szeretet allegóriájával, a Halak csillagjegyben álló Neptun bolygóval, a transzecendens élmény bolygóanalógiájával.
„A te lelkedet is tőr járja át...”- jövendöli meg az agg Simeon Máriának, Jézus templomi bemutatásán. A prófétikus mondat a Szentkereszt árnyékában teljesült be, amikor a Szűzanya ott áll a Fiú keresztfája alatt.
A Fiú, az Igazság Napja, Jézus (Nap analógia) ki testében szenvedett, ám lelkében nem tört meg, s az Anya (Hold analógia) ki testében nem tört meg, de lelkében szenvedett - a Keresztfánál fájdalmukban egybeforrtak.
A misztikus Anya (a Hold) fájdalmában társa lett misztikus Fiú (a Nap) szenvedésének, azaz Nap és Hold eggyé váltak...
A te lelkedet is tőr járja át? – „teszi fel” a kérdést a Szűz-Halak tengelyén álló szeptember 15-i Újhold és összetett konstellációja, nekünk emberiségnek!
Újhold azt boncolgatja:
Van-e bennünk egyetemes együttérzés, egyetemes együtt gondolkodás?
A Halak Neptun által szimbolizált egyetemesség érzése, a transzcendens szeretet érzése, a Krisztusi felebaráti szeretet Halak Neptuni törvénye, az emberi öncélúságból, az ego akarnokságából fakadó végtelen fájdalom, vajon átjárja-e az egyes ember, s emberiség lelkét?
Felfogjuk-e, hogy mint egy hatalmas gépezet apró csavarjai, mindannyian összetartozunk?
Felfogjuk-e, hogy a világot pusztító természeti katasztrófák, a mérhetetlen szenvedés, valójában a mi nyolcmilliárdnyi egymásnak ütköző egonk, egyéni akartunk feszültségének a lenyomata?
Felfogjuk-e az egyénen, az egó haszonelvűségén túlmutató, mindent átható transzcendenciát?
Felfogjuk-e, hogy felelősségtudatunk hiánya, felelőtlen döntéseink apró csavarként az egész "szerkezet" befolyásolója?
S vajon meddig akar – mély tisztelet a megannyi kivételnek - ezen a téves, Élet-szerűtlen úton tovább haladni az emberiség?
Ebbe a tükörtartásba (Újhold-Neptun szembenállás) segít bepillantani, beleérezni, s új megváltoztató erőket elindítani a szeptember 15-i Szűz Újhold.
„Újhold, Új király”
- szól a mondás, hiszen Újhold hatalmas megújító erővel bír, 2023-szeptember 15-i Újhold pedig különösképpen.
A Szűz-Halak tengelyen álló „tükörtartás”, a Szűz-Halak analógiák okán:
- „az egyén és a világ”,
- „a rész-egész”,
- „az apró csavar és az egyetemes teremtés gépezetének”
összefüggéseire hangolja az emberi lelket (Hold) és tudatot (Nap).
A fentebb oly sokat emlegetett Halak Neptunnal szemben állva pedig, a Nap és a Hold erőkhöz kapcsolódva, az érzékszerveinken fölüli, s azon túli transzcendens világba „vezet be” bennünket a ragyogó Denebola. A bonyolult Újhold konstelláció, a képlet szerint most hatalmas megújító erőforrásként van jelen a Oroszlán csillagképben ragyogó, Denebola állócsillag erőtöbblete okán.
Ráadásként a másik két transzcendentális bolygó, az Uránusz és a Plútó is segítő trigon és szextil fényszögekkel kapcsolódik be, hogy az én ("a rész") és az Univerzum ("az Egész") titokzatos „kettősségében” az ihletettség, a megérzések által rejtett összefüggések is feltáruljanak számunkra, segítve az átváltozást, a megújulást az arra szomjúhozó egyén és a világ számára!
Nagy idők...
Ám mi, Istentől szabad akaratot kapott, Képmás lényként – jót, s rosszat egyaránt - teremtő emberiség döntjük el, hogy valójában e hatalmas transzcendens erők most ránk zúduló erő többlétében a pusztító, pusztuló, azaz „lefelé transzformáló”, vagy megújító, újjáélesztő, újjászülető, felfelé transzformáló erőit építjük-e magunkba Újhold hatókörében!
Nagy idők...
Isten nélkül nem fog menni!
