A valóság és annak illúziója - A Nagyhét nyitányának csillagzata
A valóság és annak illúziója -
Az illúzió gyenge kötőanyagával kikövezett, széles és harsány úton jár ma az önámító emberiség. A másik út keskeny. Kapuja is szűk. Ám építőkövei közt szilárd és fényes a kötőanyag... Rég élt ekkora kettősségben az emberiség, ahol a kendőzetlen valóság és annak illúziója, ily távol álltak volna egymástól... Álhumánus önpusztítás zajlik, mert az önkontrollját vesztett ego retteg a tiszta isteni fényben meglátni, önmaga és a világ gyarlóságát, ezért inkább ilyen-olyan „ámító-szerekhez” nyúlva, becsapja az embert...
Az illúzió gyenge kötőanyagával kikövezett széles és harsány úton jár ma az önámító emberiség.
Ahol
a könnyen fogyasztható hiszékenység,
az erőbefektetés nélküli érdem,
a jellemfejlődés nélküli jutalom,
a pőre valóságot elfedő, hangzatos hergelés,
az összeomlásba vezető, megtévesztő retorika,
az önhitt népszerűség virtuális kábulata,
a spirituális tartalmától kiüresített jelszavak vak buzgalma,
no meg, a könnyen átélhető „ingyen-csoda”,
várja tárt karokkal a tág kapu és a mély gödör felé öntudatlanul tántorgót...
Mert az ego retteg a tiszta isteni fényben, a magas elvárású erőtérben meglátni önmaga kicsinyes gyarlóságát, pőre valóságát, ezért szellemi fejlődés és erkölcsi emelkedés helyett inkább becsapja önmagát.
Ezt a tudati zavart használja ki az ellenerő, hogy világraszóló terveit, „világmegváltó” köntösbe bújtatva, a tiszta érzékelést elaltatva végrehajtsa...
A másik út keskeny. Kapuja is szűk...
Haladni rajta olykor nehéz, felelősségteljes, néha magányos. Ám építőkövei közt szilárd és fényes a kötőanyag...
Rég élt ekkora kettősségben az emberiség, ahol a valóság és annak illúziója, a realitás és az utópia, a kendőzetlen igazság és annak önbecsapó hazugsága, ily távol álltak volna egymástól...
Mert a teremtett világ tiszta, rendezett elvei nem fognak „lehajolni” hozzánk, nekünk emberisének kell gondolatban, szóban, érzelemvilágban, s cselekedetben felegyenesedni az isteni, teremtő elvekhez, amely 8 milliárd ego számára nem kis feladat... A fejünk felett ható önáltató elképzelésekre hajlamosító erőtérben elkényelmesedett ember elaltatott ébersége, ilyen történelemformáló időkben, életveszélyes!
A nagyhét nyitányának a csillagzata:
A látszat csal - szól a mondás - mert valójában tiszta, emelkedett , előremutató erők állnak ma felettünk, amelyhez igazodni, erkölcsileg felegyenesedni nem könnyű feladat. Sőt fájdalmasan nehéz a saját hasznát leső, öncélú ember számára.
Mert 8 milliárd öncélú egónak erőnek erejével kellene meghaladnia a belső rosszat, az emberi kibúvókat, az erkölcsi kiskapukat... Majd az önáltató hazugsággal, s a „szent meggyőződéssel” vívott csata után, ledöntenie a világi hazugság 2020-as korszakkapu óta amúgy is roskadozó falait...
A fejünk felett álló, magas elvárású, éppen ezért illúziókkal is teli erőtérben egyrészt, a Kos Nap és az igazság és szerencse bolygója, a Jupiter, valamint a rendkívül gyorsan „forgó” Alderamin együttállása hat ránk. Az harcias igazság erőterében, e hármas együttállásában a „forgandó szerencse”, az önhittség és önteltség képében harcol ugyanennek az erőtérnek a pozitív olvasatával: az Igazság bajnokával... (Kos Jupiter)
Ha körbenézünk, tisztán láthatjuk a világi analógiákat!
A Halak Szaturnusz-Szűz Hold és a "Kígyó-kísértő", Alphard szembenállás, valamint kvadrát Kos Merkúr konstelláció kapcsán a lajtorján való felfelé haladás, a felelősségvállalás szaturnuszi ereje együttáll a Vízöntő vállának a szimbólumával, a Sadalmelik állócsillaggal. A Vízöntő ember vállán lévő korsóból kiömlő víz pedig nagy erő!
„Atyám..., nem tudják mit cselekszenek...” - mondja Jézus a keresztfán, s valóban...
Az öncélú haszonleső, a balga ember nem is érti, hogy a Korsóból kiömlő víz, azaz a szabad akarat felelőssége, avagy éppen felelőtlensége által világra „kiöntött” erő, mivel is jár...
Nem érti, hogy a Világra „öntött” gondolatainkból formálódó szavakkal, s az abból születő tettekkel, nemcsak ki-ki különböző léptékben ugyan de, a világot formálja, hanem valójában mindenki a saját elszámolandó karmáját gyarapítja...
S az illúziótól megrészegült balga ember azt sem veszi észre, hogy a Halak Neptun-Markab együttállás - amely bár ihletettségre, ötletgazdagságra sarkallja ma az emberiséget - ez az "ötletgazdagság", találékonyság mekkora felelősséggel jár.
Mert nem mindegy milyen erők szolgálatába állítja a balga lény a Markabtól „származó” szárnyaló tudást, az ihletet, az ötletet... Gondoljunk csak a mesterséges intelligenciára...
Ha az öncélú hazugság, a gonosz szándék irányába, azzal az egyén nemcsak mások, de a saját zuhanását is okozza...
Uram, tényleg nem tudják, mit cselekszenek!
