Perzselő (i)gazság... - a 2023-as Húsvét Égre festett üzenete

Perzselő (i)gazság... - a 2023-as Húsvét Égre festett üzenete

A Kos-Mérleg tengelye...

Az ember mintha semmit sem tanult volna a másoknak okozott szenvedésből e Föld nevű, öreg planétán... S Vajon történt-e erkölcsi változás az elmúlt 2000 évben az egykori „Pax Romana”-hoz, a kevesek hatalmi érdekét szolgáló fegyverrel „békét” teremtő, másokra kényszerített önző igazságához képest? Látható-e a spirituális változás? Mert ha körbenézünk a világban - két ezredévnyi történelmi tanulság ide, vagy oda - az egyén önző igazságának másokra kényszerítése, a mások fölötti uralkodás világi hatalom-gyakorlása, mintha nem sokat változott volna...

A Nagyhét, az utolsó vacsora estéje, Jézus elfogatása és gyötrelmes emberi áldozathozatala, az emberi lelkiismeret számára intő jelként szolgáló kínhalála, majd dicsőséges Feltámadása minden évben megrendítő kezdőpontja az Élet reménységének, a Feltámadás szakrális üzenetének.

A keresztény naptárszámítás egykori bölcs naptárkészítői - akik még értették és tudták a kozmosz működésrendjéből származó, s azzal együtt élő, azzal együttműködő őshagyományt, ezért - a Nap kozmikus haladásának törvényszerűségei, azaz a földi életet garantáló, beavató Fény Zodiákus körében való haladása köré illesztették a szakrális év keresztény ünnepeit.

Jelen esetben, a tavaszi Nap-éj egyenlőséget követő, mindenkori Teliholdhoz, Nap és Hold égi nászához képest határozták meg a Fénnyel együtt „mozgó”, minden évben változó idejű „mozgó ünnepet”, a Húsvétot.

Eszerint, 2023-ban, az április 6-i, Nagycsütörtök Teliholdjával, azaz a Nap és Hold égi együtthatásával – a Kosban álló Jupiter-Nap- együttállás és a Mérleg Hold szembenállás Teliholdjával - indult a szakrális halál és az Élet feltámadásának húsvéti áldozata.

Ám csakis a szimbólumok „magyarra fordítása” által: a perzselő (Kos) igazság (Jupiter) tükrében való szembesítéssel (Nap-Hold szembenállás, azaz Telihold) válhat beavató erejűvé a szakrális halál és a Feltámadás, azaz juthat egyről a kettőre a világ...

Hiszen a nagycsütörtöki Telihold Kos-Mérleg zodiákus tengelye megidézteti velünk -az elmúlt 2000 év Halak világkorszaka előtti - a Kos világkorszakot... Azt a Kereszténység, azaz Krisztus létbelépése előtti, bő kétezer évet, amelyre az Úr Megváltóként küldte „válaszul” időszámításunk kezdőpontján az Ember Fiát.

Ezért gondolatban ugorjunk vissza az időben a történelem színpadán, a Krisztus előtti kétezer évbe, a platonikus világidőszámítás szerinti Kos világéra, marsikus akarnokságának az idejébe! Nem nehéz mindez egy olyan évben, mint a 2023-as, amely amúgy is a harcias Mars égisze alatt áll...

De valójában ezt teszi minden klasszikus passiójáték is, amikor megidézi a vértől áztatott Jézust, a vörös ruhába öltözött római katonákat, s a Kos világérának és a Jézusi Üdvtörténetnek minden egyes - saját önző hasznát leső - marsikus szereplőjét...

Ugorjunk, hát vissza a Krisztus előtti bő 2000 évbe, amikor Platonikus világidőszámítás szerint, a Kos és uralkodó bolygója a Mars, a háborgás istene „uralta” a mindennapokat, melyet viszálykodás, tűz, vér, önző akarat, s erőszakos hatalomvágy borított be.

Ekkor zajlanak ugyanis a Földközi tenger nagy háborúi, a trójai, a görög-perzsa, s a pun háborúk, Nagy Sándor és a Római birodalom hódításai. Ahol a Kos és Mars analógiájával párhuzamosan, a személyes, individuális hatalom körül forog az uralkodás. Hosszú-hosszú évszázadok vad és embertelen, a másik ember életét semmibe vevő világkorszaka ez, amelyből hiányzik a Kos kiegészítő párjának, a Mérleg jegyének az analógiája: a testvériség és az együttműködés energiája... ( a Kos-Mérleg Zodiákus párja...)

De akár megidézhetjük a fegyverrel (Kos, Mars analógia) „békét” (Mérleg analógia) kiharcoló Pax Romana „fából vaskarikáját”, azaz Róma öncélú, önérvényesítő, másokra kényszerített önző „igazságát”... (Mérleg analógia)

Nos, erre az öldöklő, Kos világkorszakra „jön” válaszul Jézus, és a Halak világkorszaka...

Azóta eltelt újabb kétezer év a Halak égisze alatt, amely egy csodálatos vérvonal és szellemiség által az emberiségnek ajándékozta Szent Annát, Szűz Máriát, s Jézust, az Istennek Fiát - a Halak világkorszak „hal”, „halász” jelképével „rajzolt” szellemi útmutatóját.

A ma embere azonban, mintha semmit sem tanult volna az elmúlt évezredekből, Jézus szenvedéséből...

Holott a világ jelentős része keresztény. Hiszen a legnagyobb világvallás 2,6 milliárd embert ölel magához, vagyis az emberiség 33%-át. Ráadásul a keresztény ünnepek nagy része - ha nem is vallási értelemben, hanem szokásrendben - át is hagyományozódtak a nem keresztény világra egyaránt.

Mégis, ha körbenézünk a világban, az emberiség jelentős része – mély tisztelet a jelentős számú kivételnek - az elmúlt kétezer év keresztény bölcsességéből, az elmúlt történelmi korok emberi áldozatából, az elmúlt sok-sok évszázad kínjából, mintha mit sem tanult volna...

Mintha semmit sem tanult volna a másoknak okozott szenvedésből e Föld nevű, öreg planétán..

Ma is - cseppet sem keresztény módra - halomra öl, gyilkol, kicsiben és nagyban, egyéni és globális szinten, gondolatban, szóban, s cselekedetben egyaránt. Valóságosan, azaz fegyvert ragadva, fizikai értelemben is pusztít, éppúgy, mint a gondolat, s a szó teremtő energiájával az éterben...

Érzelmi, erkölcsi, fizikai fájdalmat okoz így, vagy úgy a másik embernek...

Fejlődésnek hívja a spirituális gondolkodást vesztett anyagi gondolkodást,

progresszívnek az istentelent,

haladónak a kozmosz működésrendjének szabályait be nem tartó emberi viselkedésmintákat.

Fejlett demokráciának - s olykor még keresztényinek is - nevezi az életellenes elveket éltető, a Teremtés Életet garantáló törvényeit sutba dobó elveket, s társadalmakat.

Az emberiség ma is - mint Jézus születésekor - fordulóponton jár...

2020. januárjában – amint azt oly sokszor írtam a Csízión, egy 500 évente ismétlődő, a világban rendre óriási változást hozó bolygókonstelláció, s annak mindenki által megtapasztalt világi lenyomata okán - átlépett egy Korszakkapun... Kozmikus értelemben is történelmet ír, hiszen a Platonikus világidőszámítás szerint ismét korszakot vált, hogy egy újabb kétezer évre kilépve a Halak világkorszakból, átlépjen a Vízöntő világérába.

Ám ha körbenézünk - történelmi tanulság ide, vagy oda - az egyén személyes akarnokága, (Kos analógia), önző igazságának másokra, a másikra kényszerítése ( Mérleg analógiája), s a mások fölötti uralkodás, a világi hatalom-gyakorlás belső, emberi indítéka, mintha mit sem változott volna több ezer éven át...

Csak ma szebben, harmonikusabban, tetszetősebben, progresszívebben van becsomagolva az egyén öncélúsága. Mondhatni hazugabban, azaz igaztalanabbul van „eladva” a Kos individualista analógiája:az egyén másokra, a „kevesek” többségre rákényszerített akarata...

S hogy történt-e erkölcsi (jupiteri) változás? Teszi fel a kérdést, egy újabb a korszakváltás kapujában, a Megváltás 2023. Húsvétján, a nagycsütörtöki Kos Nap-Jupiter és Mérleg Hold, azaz nekünk emberiségnek tükröt Telihold konstellációjával induló ünnepkör napjaiban az Ég?

S vajon látható-e manapság a 2000 évnyi, emberi, erkölcsi változás, a szellemi, spirituális fejlődés, az egykori Pax Romana-hoz, Róma hatalmi érdekét szolgáló, fegyverrel „békét” teremtő, önérvényesítő, másokra kényszerített világi igazságához képest?

A 2023-as Húsvét Égi jelei által felrajzolt „perzselő (i)gazság égi tükrében, az olvasóra bízom a válaszadást... (Kosban álló Jupiter-Nap- együttállás és a Mérleg Hold szembenállás tükröt tartó Teliholdja)