Jézus nevében... - január 3-a, Jézus szent neve napja
Jézus nevében... - január 3-a, Jézus szent neve napja
Jézus szent anyján, Márián, s az ő mágikus nevén kívül, nincs még egy olyan történelmi személy, nincs még egy olyan misztikus lény, s nincs még egy olyan titokzatos név, amelyhez, annyi szeretet, annyi hála, s annyi fohász szólt volna, mint Jézus szent nevéhez. Ugyanakkor nincs még egy olyan személy, akinek nevében annyi könnycseppel, vérrel, s emberáldozattal járó bűnt követett volna el a gőgös, Isten világától eltávolodott, önmagát a végső bírának, az élet urának gondoló, balga ember az elmúlt 2000 évben. De nincs még egy olyan fénylő tisztaságot hordozó „tükör” sem, amelybe az emberi kisszerűség belenézve, majd rádöbbenve saját fénytelen kicsinységére, sértett önteltségében annyi gyarlóságot, hazugságot, gorombaságot követett volna el, mint Jézus ellen. És sokan jöttek az Ő nevében egyedülinek hitt magyarázatokkal - világi hatalmat biztosító dogmákkal, téves kiválasztottság-tudattal, az üdvözülés ember által alkotott szabályrendszereivel, a ”Homousion, vagy Homoiuson” , az Atyával való azonosság vagy „csak” a hasonlatosság vérre menő vitáival - hogy az általuk egyedül szabályosnak vélt úton, másokat - jó esetben- Ő hozzá vezessenek, rosszabb esetben máglyára vessenek...
És Jézus tudta mindezt... Tudta, hogy így lesz. Előre tudta, s figyelmeztetett is rá, hogy mi mindent tesznek majd az Ő nevében...
Először is tudta, és azt mondta hogy: „ahol ketten vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.” (Mát. 18:20)
Ám figyelmeztetett arra, hogy: „sokan jönnek majd az én nevemben, akik ezt mondják: Én vagyok a Krisztus; és sokakat elhitetnek.” (Mát. 24:5)
S tudta azt is, hogy az Ő neve miatt gyűlölni fogják az igaz követőit, és figyelmeztetett is rá, hogy „lesztek gyűlöletesek mindenki előtt az én nevemért; de aki mindvégig megmarad, az megtartatik.” (Márk 13:13)
De megadta a legnagyobb erőt is azoknak, akik értik a tanítását: „Azokat pedig akik hisznek, azokat ezek a megerősítő és bizonyító jelek fogják kísérni: gonosz szellemeket űznek ki a nevemben; új nyelveken szólnak; ha kígyókat fognak meg, vagy halálos mérget isznak, még az sem árt nekik; betegekre teszik rá a kezüket, és azok meggyógyulnak.” (Márk 16:17-18)
Megható és megrendítő, hogy a világegyetem Teremtő Istene, a Kozmosz Mindenhatója megadta az emberiségnek a jogot, a lehetőséget, s a „kódot”, hogy használja az Ő nevét, és kövesse Isten Fiának az erejét, tudását és a szeretet hatalmát.
Mert Jézus nevében - amint azt a kolosszébeliekhez írt levél is mondja - „minden bölcseségnek és tudománynak kincsei el vannak rejtve...”
Fejünkbe véste a tudást, szívünkbe oltotta a szeretet törvényét, s a kezünkbe helyezte az igaz cselekvés: a boldogulás és a gyógyulás erejét...
Ezért azt mondja, ha e szerint az erkölcsi mérce szerint teszünk, akkor: „akármit kértek majd az én nevemben, megcselekszem azt, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban. Ha valamit kértek az én nevemben, én megcselekszem azt.” (Ján. 14:13–14)
Ám legvégül, az isteni gondviselésbe vetett bizalmat hagyta ránk utódokra, mert azt ígérte: „én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig”
Ám a történelmi korokon átívelő kérdés ma is ugyanaz, mint 2000 éve: mi vajon Ővele vagyunk-e?
S vajon két világkorszak határán, bő kétezer évvel az emberiség történelmére legnagyobb hatást gyakoroló személy által közvetített kozmikus törvények darabokra törésével, a hatalom diktálta érdek álszent hazugságaival vajon érti-e az emberiség, hogy addig-addig tördelte darabokra a Teremtés ok-okozati elveinek Igazságát, hogy mára, már nem az erkölcsi kérdések, hanem a létezést fenntartó alapelvek forognak kockán...
