A jövő tartóoszlopa – 2021. december 8. - a szeplőtelen fogantatás napja...
A jövő tartóoszlopa – 2021. december 8. - a szeplőtelen fogantatás napja...
Engesztelő küldetés 2. rész
Az ünnepek üzennek... Az „engesztelő küldetés” című sorozat, újabb epizódja arra hívja fel az olvasó figyelmét, hogy az emberiségnek elemi szükségszerűsége, az Isten és az ember, az emberi természet és az teremtett világ, a világi törvények és a kozmosz törvényszerűségeinek az összehangolására, a „kibékülésre”, az engesztelődésre... Ám nem a teremtett világ elvei fognak „lehajolni hozzánk”, nekünk emberiségnek kell felegyenesedni az isteni, teremtő elvekhez, s e hatalmas küldetésben a Jó Isten komoly feladatot szánt a magyarjainak.
Mária foganatának, a Szeplőtelen fogantatásnak az ünnepnapja – csakúgy, mint más Mária ünnepek szintén magyar közvetítéssel jutottak Európába, majd honosodtak meg a világegyházban. A december 8-át „körbeölelő” napok aktuális csillagzata olyan engesztelődési pillanat, amely „hálás” alkalom arra, hogy hitünket, igazságérzetünket, magyarságtudatunkat, s cselekvő erőinket az Isten előtt vállalt feladatunkat egy megemelkedett szinten, újraaktiválja, s ezzel párhuzamosan példát is mutassunk a világnak...
A jövő „szent gyökere” - december 8. Mária foganatának, avagy a szeplőtelen fogantatásnak az ünnepnapja
„Te vagy a drága gyökér, Szent Anna,
Kinek ágán termett az igazi manna...
A jellel áldott jeles-napok, mivel jelentőségteljes üzenetet hordoznak, ezért ünnepelni csak úgy van értelmük, ha lényünk legmélyén értjük, s át is éljük a jelentés valóságos tartalmát.
Mert december 8-án ünnepli a keresztény világ a legenda szerinti „Kedd úrasszonyának”, a magyar hagyomány Nagyasszonyának, Szent Annának, azaz a Megváltó „Öreganyjának” égtől foganó méhében, a leendő Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának az ünnepét.
Vagyis egy különleges nagymama, az „eredeti bűntől” mentes, különleges leánya ad majd életet az emberiség Megváltójának...
A Kereszténység kezdőpontja...
Gyökér adja fáját,
fája adja ágát,
ága adja bimbaját,
Bimbó adja virágát,
virág adja almáját...
December 8-a – amely éppen 9 hónapra áll Szűz Mária szeptember 8-i napjától - a kereszténység „kezdőpontja”, ahol a Teremtő akarat ágyaz meg a „szent tehernek”, a „remény hajnalának”, hogy valami szép, valami szent, hogy valami magasztos kezdődjék el a világban...
Amint azt az ősi, magyar, archaikus imádság is mondja december 8-a, olyan kezdőpont, amelyben Szent Anna a Kereszténység szent „gyökere”, kinek égtől fogant méhe, olyan szent gyermeket, Máriát hozza majd a világra,
aki felnövekedvén az érintetlen méhébe a Teremtő Istennel azonos erőt:
az Égi Törvényt,
a Szent Tudást,
a teremtő energiát,
a Fény Fiát,
magát Jézust,
az Igazság Napját
fogadja magába.
Jézuson keresztül pedig
a Teremtőt,
s a teremtő akaratot magát.
Vagyis az emberiség elmúlt kétezer éves gondolkodásmódját legmélyebben befolyásoló keresztény kultúra szellemi magját.
- Értjük-e egyáltalán ezt a csodát ebben a tudatilag megveszekedett,
lelkileg kiégett, spirituálisan eltompult, s fizikailag megtört jelenkorban?
- Felfogjuk-e egyáltalán december 8-a spirituális üzenetének a magasztosságát?
Az anya-leány-fiú, azaz a gyökér, az ág és a virág, vagyis az életet adó, archaikus Életfa analógiájával bíró, ősi szent hármasságát, amelynek a fát szimbolizáló kompozíciója, messze nem a véletlen műve, hanem a bölcs naptárkészítők spirituális tudatosságának a tudatos alkotása.
Mert Jézus születésekor az égre nézve, ahogy azt - a kozmosz működésének és a naptári hagyománynak az avatott tudója - Jankovics Marcell is megfogalmazta:
„A Nyilas csillagkép (amelyben naptári értelemben most járunk - a szerk.), s vele a tejútfa töve... a napisten születési helye tolódott díszletül, így a világfa gyümölcseként megszülető isten képe is élesebben rajzolódott ki...”
Bátran kimondható hát, hogy a szakrális év olyan naptári időszakában járunk, amelyben december 8-a olyan igazodási pontot, alázatot, tudást és erkölcsöt, hitet és szellemi fényt, vagyis jövőt idéző szent pillanat, amely évről-évre szellemi fényt hoz egy - minden értelemben - fénytelen világba...
Boldogasszony-fája, a jövő tartóoszlopa...
Szent Anna méhe egy olyan égi vérvonal elindítója, amely a mindenkori jövő tartóoszlopa.
A hagyomány úgy tartja, hogy más Mária ünnepekkel azonos módon - a kereszténység e legmisztikusabb ünnepe, szintén magyar közvetítéssel - „királyi származású magyar pap által” - került a nyugati legendáriumba.
Eleink a Nagyboldogasszonyként nevezett Szent Anna anyaságát és a belőle foganó „patyolattiszta” Boldogasszony-Szűz Mária leányságának kettősségét az ősi Nagyboldogasszonyi hitükben tisztelték és ünnepelték.
Mert ők ketten - a szent anya és szent leánya – az anyaság női misztériumának égi, s földi őrei, kik a magyar hagyomány szerint máig óvják, védik, gyámolítják a magyar lélek, s néplélek minden rezzenését.
Ezért eleink ő bennük, s ő általuk ünnepelték a termékeny földi lét minden jóságát és bőségét: a női élet, a család, a várandósság, s az anyaság minden szent rezzenését, a mindennapok boldog asszonyi létét.
Nem véletlen, hogy az „Egek tartóoszlopá”-nak nevezett Szűzanya december 8-i foganatának a napján, az asszonyok a házak „Boldogasszonyfájának” nevezett főoszlopát körbeállva fohászkodtak az Igazság Napjához, a horizonton felkelő, életadó, áldott Naphoz. Mert e napon is - mint az évkör más Boldogasszony ünnepén is - rendíthetetlen hittel, tisztelettel és ragaszkodással lesték, keresték, várták, s óhajtották e misztikus napban rejlő, Istenes élményt.
December 8. ezért a Megváltás művének szent kezdete, s a magyar néplélek mindenkori jövőjének a „szent gyökere”...
Engesztelő küldetés...
A jellel áldott jeles napok – amint azt rendre meghangosítjuk a Csízión – az aktuális naptári szent lelki-szellemi tulajdonságaival és a kozmikus törvényekkel, a szakrális év aktuális viszonyaival egységbe forrva az emberi szellem számára igazodási pontokat, az emberi lélek számára igéződési pillanatokat jelentek ma is!
Mert az élet spirituális és hétköznapi síkja nem két külön szálon mozgó rendszer, hanem ugyanannak a rendező elvnek a szerves egészt alkotó egységes szisztémája.
Oly sokszor leírtuk már, hogy az 1989. október 23-án vállalt, jelenleg érvényben lévő nemzeti, társadalmi sorsfeladatunk „megfelelő időzítéssel” hatalmas engesztelődés szükségszerűségét, s a nemzet feltámadásával, felemelkedésével is együttjáró - s más nemzeteknek is példaadással szolgáló - küldetésünkben való kiteljesedés lehetőségét hordozza!
A ’89-ben „elindult” szellemi üzenet „megérett”, az „inga” belendült, s a rezonancia elve alapján hazánk nemcsak az egyre több együttmozduló ”inga” közösségévé vált, de a nemzetek közösségének példamutató, útmutató erejévé, s iránytűjévé is vált.
A december 8-át „körbeölelő naptári napok csillagzata pedig aktualizálja a magyar néplélek Istentől kapott, s vállalt feladatát, s egyben „hálás” alkalom arra, hogy hitünket, igazságérzetünket, magyarságtudatunkat és cselekvő akaratunkat egy megemelkedett szinten, újra aktiválja, s példát adjon a világnak...
December 8-án olyan nemesítő erő aktiválódik a fejünk felett, amely a Mars cselekvő energiájának és a hit, erkölcs magyarságtudat, becsület és önbecsülés bolygójának a Jupiternek, azaz a magyarok bolygójának a feszítő kvadrát fényszögéből adódva hittel teli cselekvésre ösztönöz bennünket.
Azonban feszítő erejű bolygókapcsolódások, így a szellemi és a racionális gondolkodást egybeforrasztó Nap-Merkúr együttállás, amely a krisztusi szeretet Halak Neptuni bolygójelölőjével kvadrát fényszöget zár be, valamint az imént említett Mars-Jupiter kvadrát” erőtere nem simogat, nem kényeztet... Hanem erőnek erejével ösztönöz, buzdít, szólít - ám ha kell erőnek erejével kényszerít - a tiszta erkölcsű cselekvésre! Mert nincs toporogni való idő...
Minden magyar lelkű, s a nagybetűs Élet nemesítő erejét szellemiségében hordozó „felébredt” magyar emberre szükség van - kinek-kinek a maga posztján!
A Csízió születése óta Sokszor leírtam már, hogy 2020- januárjában egy új korszakba lépett az emberiség, ám nem kell az égi jelek értő olvasójának lenni ahhoz, hogy bárki megbizonyosodjon róla, hogy sorsfordító időket élünk.
Azonban azt látni kell, hogy Nyilas havának égisze alatt, s az Ikrek-Nyilas zodiákus tengelyen „járva”, évről-évre olyan magyar erő van születőben, amely felhívja a világ figyelmét arra, hogy ha nem akar elveszni a terméketlen nihil kezdetben csak ideológiai, azonban nemsokára fizikai káoszában, akkor kizárólag a szerves, keresztény erkölcsű, régi magyar út az egyetlen járható irány...
