A küldetés... - a nemzet hivatása, avagy Magyarország sorsfeladata
A küldetés... - a nemzet hivatása, avagy Magyarország sorsfeladata
Magyarország sorsfeladata 1. rész
Jelentését, mondanivalóját tekintve az egyik legnemesebb szó a küldetés. Mert kifejezi a küldött teremtmény, Istentől kapott magasztos feladatát. Jelen esetben - az asztrológia fogalma szerint - Magyarország, s a benne élő néplélek, a nemzet sorsfeladatát.
Hivatás, sorsfeladat, karma...
Így is nevezhetnénk azt a magasztos feladatot, amelyről Kossuth Lajos e-képpen beszél :
”A mely nemzetnek nincs hivatása, az elpusztul menthetetlenül. A magyar nemzet emelkedjék fel hivatásának magasztos öntudatára!”
A nemzet jelenkori hivatására, mundán asztrológiai nyelven szólva, Istentől kapott sorsfeladatára pedig minden év februárjában újra és újra rávilágít bennünket a fejünk felett haladó, mindenre rávilágító, mindent tudatos szintre emelő, áldott Nap.
Először is mit jelent a mundán asztrológia? - amely ezzel a magasztos témával foglalkozik
Egykoron az asztrológia nem volt „mindenkié”. Az ősi mundán asztrológia évezredeken át egy nemzet, egy ország, egy vallás vezetőjét, uralkodóját, hadvezéreit hivatott jó döntésekhez segíteni. Szakrális királyaink, Mátyásig bezárólag még komolyan vették a teremtett világ hierarchikus rendjét: az égbolt teremtői üzenete és a világi történések közötti húzódó szerves összefüggést, melyet nemzetük, hazájuk javára fordítottak. S bár későbbi uralkodóink is használták a mundán asztrológia ősi tudását, ám idegen szívű királyaink, vezetőink – az elmúlt ötszáz év nagyhatalmi, birodalmi politikája okán – a magyarság kárára, a nemzet deszakralizálására, az önbecsülés megtörésére, gyökerének kitépésére, majd a törzs a, lomb ledöntésére és eltiprására használták...
Nem sikerült...
Mert ahogyan azt a „Ne bántsd a magyart” című cikksorozatban is írtam, a magyar nemzet egy olyan magas szellemi régióból meríti erejét földi küldetésének beteljesítéséhez, amelyet a felhígítás, az eltiprás, az elnémítás, a meghazudtolás, a gyökértelenítés ellenében is mindig lesznek, akik tovább gördítenek...
A szépséges világ...
A latin mundus szó egyszerre jelent szépséget és világot, világmindenséget, így a mundán asztrológia szépséges világ csillagzatának olvasásáról, az emberiség és a világesemények közötti szoros összefüggések alakulásáról szól. Hiszen alapvetően a Teremtő jóra és szépre, tökéletesre teremtette a világot, a kék bolygó Isten által az embernek szánt, földi tanulóterepét, amelyet azonban a hamis én-tudatra ébredt, léptéket tévesztett és szabad akaratát félreértelmezett teremtmény, az ember hajlamos rendre elrontani.
Minden ország történelmének sarkalatos időpontjára állíthat fel mundán horoszkópot. Hazánknak is - hosszú történelme során - több képlete létezik, azonban jelenlegi sorsának alakulásában a leginkább meghatározó, a Magyar Köztársaság kikiáltásának (1989. október 23. 12.05., Budapest) a dátuma. Ez az úgynevezett radix képlet – az égbolt nyitott könyvét olvasni képes asztrológus számára – csakúgy, mint bármely más „születés, testet öltés felfedi, hogy a Teremtő milyen életfeladatot, sorsfeladatot, teljesítendő küldetést, a múlt elhibázott lépései alapján bepótolandó tanulni- és cselekedni valót, vagy éppen segítő „jutalmat” szánt a magyarjainak: az egyes emberekből szerveződő, nemzeti közösségnek.
Azonban, amit már ezen két részes tanulmány legelején kijelenthetünk, olyan mély szakrális mondanivalót hordoz Radix képletünk, amellyel bizony nagyon kevesek léteznek!
Am csak akkor fogjuk tudni teljesíteni az Istentől kapott hivatásunkat, az emberiség jobbítását szolgáló nagyívű küldetésünket, ha felvállaljuk a nemzet ősi múltját, gyökerét, amelyre támaszkodik, kifejlődik a jelen sorsfeladata! Ebben a kérdésben pedig bőven van még törleszteni valónk! Miközben épp a megakadásainkban, elbizonytalanodásainkban, tanácstalanságainkban, támadottságunkban erőt abból a szellemi régióból meríthetnénk...
Aquinói Szt.Tamást – a középkor egyik legnagyobb keresztény misztikusát idézve, miszerint - „a bölcs uralkodik csillagzatán, a balga engedelmeskedik annak...” az alábbiakban nézzük hát, hogy az 1989-es rendszerváltáskor milyen sorsfeladatot szánt magyarjainak a Teremtő!
A Vízöntő...
Az Isten által kijelölt sorsfeladatot, életfeladatot vagy karmapontot bármely megtestesülés számára az úgynevezett Felszálló Holdcsomópont jelez bármely „testet öltés” Radix horoszkópjában.
A nemzet számára ez az Isten által kijelölt szakrális pont a Vízöntő zodiákusban áll. Éppen abban a jegyben, amelynek égisze alatt – a platonikus világidő fogalma szerint - az emberiség megkezdte földi életének bő kétezer évre érvényes világkorszakát.
A Vízöntő az egyik legnemesebb, legújítóbb, a szabadság eszméjét fennen hirdető, humánus, emberarcú, forradalmi, s éppen az emberiség felrázása érdekében – eredeti „külön-utas” megoldásokat is felvállaló karma. Persze félünk ez utóbbi szavaktól, mert akik ma „külön-utasnak”, "forradalminak", "haladónak" hívják önmagukat, azok valójában:
- a Vízöntő jövőbemutató tulajdonságai helyett, a bukott múltat,
- a nemzet, a család, a haza emberarcú közösségi érdeke helyett a kevesek érdekét szolgáló globálisan centralizáltat,
- a széles tömegeket segítő, humánus helyett, a múltban többszázmillió ember véres haláláért, megnyomorításáért felelő embertelent,
- az élhető életet támogató, önfenntartó, ezért szerves módon jövőbemutató helyett, a jövőt kizsigerelő: az életet nihilizmusba taszítani akarók, az életet deviánsan megakasztó szervetlent,
- a forradalmi újítás helyett, az anarchiába torkollót akarják becsempészni mind a magyarság, mind az egész emberiség életébe.
Mindennek tudatában érdemes elgondolkodni azon, ha Vízöntő sorsfeladattal bízta meg az Ég a magyar nemzetet, amely már harminc éve küzd, hogy eltávolodjon a mindig másokat szolgáló, a nemzetet mindig másoknak kiszolgáló birodalmi múlttól, s azon dolgozik, hogy lehántsa végre magáról a történelem embertelen, igazságtalan, ám mára szépen átcsomagolt múltját, s mára forradalmi, újító módon reprodukálja az egykor egészségesen működő természeteset, a szerves társadalmat, akkor mekkora feladatot szánt nekünk az ég...
Nagy feladat mindez egy olyan korban, amely bár a verbalitás teljes eszköztárával a szabadságról beszél, mégsem volt soha, senki, semmikor oly módon ellenőrzött, irányított és kiszolgáltatott egy a régmúltban gyökerező, annak haszonszerzéséből táplálkozó, mindenki fölé helyezkedő, ám soha senki által meg nem választott ellenőrző és parancsosztó hatalomnak, mint manapság.
Éppen ezért látni kell, hogy mennyire fontos küldetésünket előremutató, mások számára követendő példaként teljesíteni az emberiség egy olyan korszakában, amely szintén Vízöntő égisze alatt áll, s amely oly módon értelmezi félre a teremtett világ szabadságát, hogy éppen a Teremtés jövőbemutató, az élet poláris, azaz egymást kiegészítő, feltételező és megtermékenyítő áramlását: a férfias és nőies, aktív és passzív, ebből fakadóan életet fenntartó és átörökítő elveit dobja el magától...
Ilyen nehéz volna megélni a Vízöntő karmát? – tehetjük fel a kérdést. A válasz: igen... De van honnan merítenünk!
