Érted-e a Csíziót?

Érted-e a csíziót? - 550 éves Regiomontanus öröknaptára, a Csízió

Több mint fél évezrede kíséri az embert a középkori öröknaptár, hogy jelen legyen az emberélet meghatározó pillanataiban, útbaigazításként szolgáljon az évkör keresztény ünnepnapjaiban, figyelje a csillagos égbolt földi életre kiható mozgásait és segítse az emberi lélek „belső-óráját” az ég járásához, s az idő fordulásához idomítani. 550 éves Hunyadi Mátyás humanista asztrológusának, a kor egyik legkiválóbb csillagászának, a későbbi, Kopernikusz-féle, korszakváltó Heliocentrikus világkép megalapozójának, Johannes Regiomontanusnak az öröknaptára: a Csízió.

„Vegyük elő a csíziót! Útbaigazít-e, hadd lássuk!” – írja Ápriliy Lajos költő, hiszen a csízió egy olyan középkori verses öröknaptár volt, amely az égi tudás földi kalendáriumaként, az értő ember számára mindennapi útbaigazítási pontként szolgált.

Figyelte az ég járását, az idő fordulását: megemlékezett az év jeles napjairól, a keresztény kalendárium kiemelt ünnepeiről, történelmi anekdotákról, s az éltető Fény: a Nap útjáról, valamint az emberek „belső óráját” meghatározó Hold fordulatairól. Vagyis az emberéletet befolyásoló legfontosabb pillanatokról. Az ember és a Teremtett világ lenyűgöző, szerves kötelékéről: az égi és a földi világ rendezett ok-okozati összefüggéseiről.

Az első csíziók a 12. századból valók. Ám az antik tudományok felvirágzásának korában, a reneszánsz humanizmus időszakában - mivel az asztrológia ősi tudománya is virágzott- így a kor művelt olvasói számára íródott csízió-kalendáriumok is virágzásnak indultak.

Az azóta legismertebb Csíziót 1471-1473 között, Mátyás király korábbi, udvari asztronómusa-asztrológusa, Johannes Regimontanus IV. Szixtus pápa felhívására alkotta meg.

Az ősi, mundán-asztrológia - amely egy nemzet, vagy annak birodalmát, országát irányító uralkodó csillagzatával foglalkozott – az egykori Káldeában élte virágkorát. Jézus születését is az ősi tudást értő, napkeleti bölcsek, a káldeus asztrológus-papok olvasták ki az égbolt fénylő üzenetéből. Második virágkorát azonban a középkorban, az antik tudományok felkarolásának idején, a reneszánsz humanizmus korában élte.

Az akkori tudós humanisták - akiket az utókor – teológusoknak, jogászoknak, bölcsészeknek, egyházi méátóságoknak aposztrofál, valójában, kivétel nélkül értettek az orvostudomány mellett az asztrológiához - azaz a kozmikus törvényszerűségeknek emberéletre gyakorolt hatásához – a szerves világot felépítő elemek tanához, az alkémiához és az azok filozófikus összhangzatához, a keresztény misztikához.

Az itáliai reneszánsz tárt karokkal fogadta az értő, égi jeleket olvasni tudó, korabeli asztrológusokat, akikért, „királyok, hercegek, grófok, és pápák” - így a Mediciek, Sforzák, az Este-k, a Galeazzok, no meg II. Gyula, III. Pál,  X. Leo vagy éppen IV. Sixtus pápa - versengtek, hogy udvarukba csábítsák.

Hunyadi Mátyásnak, és tanítómesterének, Vitéz János püspöknek sikerült is, a kor legkiválóbb asztrológusai: Peuerbach, Ilkus Márton mellett Johannes Regiomontanust, az Európa-szerte híres humanista király fényes udvarába hívni.

Vitéz János püspök, aki maga is kiváló matematikus, csillagász és asztrológus volt - s már nagyváradi püspökként is, csillagvizsgálót rendezett be, ahol részint maga, részint külföldi tudósok vizsgálták az eget és horoszkópokat készítettek - át is adta hatalmas tudását Mátyásnak.

A reneszánsz kor nagy királya, Mátyás - akiről tudott, hogy korának legműveltebb uralkodója volt - az itáliai humanista tanítók keze között nevelkedett – Beatrix-szal kötött házassága után, még inkább hódolt, e szeretett és államférfiúi cselekedeteit nagyban meghatározó, kedvelt tudományának.

Galeottó Marciótól tudjuk, hogy Mátyás udvari csillagvizsgálót is berendeztetett, s udvarába is azért hívta meg Regiomontanust, hogy fontos tanácsai mellett, egyrészt rendezze - az 1453-ban a muszlimok által kifosztott, Konstantinápolyból megmentett antik csillagászati és asztrológiai műveit, valamint egyedülálló könyvtárába Mátyás és Beatrix számára írjon új tudományos műveket. Ezek mellett pedig a Mátyás által, 1465-ben alapított és Vitéz János által vezetett Pozsonyi egyetemen - Ilkus Márton, Mátyás kedvenc, kiváló lengyel asztrológusa mellett - oktassa is az arra méltó diákokat a humanizmus sokrétű tudományaira.

Időközben bécsi, nürnbergi, esztergomi munkálkodása mellett, 1471-1473 között felkérést kapott a pápától, hogy alkossa meg latin és német nyelvű csízióját. Ezt fordították le, másolták, majd a kor tudományos változásaihoz képest, egészítették ki az azt követő évszázadokban Európa-szerte.

Ilyen „megtoldott”, a 15. század második feléből származó kalendárium volt például Thuróczi-kódex”-ben és a „Peer-kódex”-ben íródott naptár, valamint a Károli Gáspár későbbi lelkésztársának, a magyar reformátor Székely Istvánnak az 1541-ben megjelent, magyar nyelvű kalendáriuma: a „Calendarium magiar nielwel” című munkája.

1580-ban, Kolozsváron jelent meg magyarul a Regiomontanus, azaz a „híres Király Hegyi János írásaiból magyar nyelvre fordított, Cízió, amely – egy az 1650-es Lőcsei fordításából idézve: - „az astronomia tudományának, rövid értelemmel való le-irása. A tsillagoknak, planetáknak és egbéli jeleknek, etc. külömb külömb természeteknek folyásáról, az embereknek négy féle complexiojáról, természetiröl, és tulajdonságiról, mindenik hólnapban mitsoda rend-tartással az ember éllyen...”

De meg kell említeni ifj. Heltai Gáspár 1592-ben, Kolozsváron kiadott Csízióját is, sőt nem maradhat ki a sorból, a kor legnagyobb csillagász-asztrológusának - Jézus születési dátumának, a Bethlehemi-csillag együttállás megfejtőjének - Johannes Keplernek a barátságát bíró, 17. század eleji reformátor, Szenczi Molnár Albert „Cisio Janus”-a sem. E „Minden esztendőre szolgáló örök kalanedárium” nyelvtudósáról, zsoltár-költőjéről, műfordító szerzőjéről, még a reformáció ellenlábasa, Pázmány Péter esztergomi érsek is dícsérettel emlékezett meg.

S végül nem szabad megfeledkezni, a katolikus öröknaptárokról: az 1610-es kiadású, Pázmány Péter féle imádságoskönyv öröknaptáráról sem, amely a korabeli Európa új naptári rendszerének, a Gergely-naptárnak az időszámítását is ötvözi.

Ezt csak néhány évvel később követi a szintén katolikus, Vásárhelyi Gergely féle öröknaptár, 1618-ban, Bécsben megjelent „Katekizmus”-a, amely a változó ünnepeket követő, klasszikus öröknaptár mellett, szól: „A közönséges keresztény egyházban való fő ünnepek”-ről, a „Házasság ideje”-ről, és az „Az esztendőről és azoknak részei”-ről.

A hosszú évszázadok során, ilyen módon kalendáriummá alakult Cíziók igen sok kiadást értek meg, egészen a 20. századig. Hiszen a legtöbb írástudó ember könyvespolcán megtalálhatóak voltak, s négy évszázadon keresztül népszerűségük elterjedtségében és olvasottságában is a Bibliával vetekedtek.  

A későbbi Csíziók magyar szövege és főbb illusztrációinak mindegyike azonban az 1650-ben készült lőcsei kiadványban rögzültek, s bár az egykori Csíziók hangsúlyozottan öröknaptárként készültek, 1797-től konkrét évszámmal, majd olykor az adott év legfontosabb égi jelenségeinek taglalásával egészültek ki.

Az 1500-as évekre visszanyúló, 1650-ben kiadott Lőcsei Csízió öröknaptárát a pesti Landerer nyomda az 1730-as évektől vette át, hogy egy évszázadon keresztül, egészen 1833-ig, magyar nyelven adja ki a „Landerer-féle Cíziót”, azaz „az Astronomia tudományának rövid értelemmel való le-írása”-it.

A magyar történelmet jelentősen befolyásoló nyomdász-dinasztia utolsó tagjának, Annának a halála után a budai, vízivárosi nyomdát – amelyben egy évszázadon keresztül készültek a reformkori csíziók is – a műhely korábbi vezetője, Bagó Márton, majd fia vette át, hogy a csízió-nyomtatás stafétabotját továbbvíve, egészen a 20. század elejéig áthagyományozzák, s rendszeresen megjelentessék az akkor már több, mint 400 éves csízió-kalendáriumot.

Láthatjuk hát, hogy aki a saját korában, az elmúlt évszázadokban „értette a csíziót”, az az ember a világban tájékozódni képes, nyelveket beszélő, olvasni tudó, tehát művelt, „értő ember” volt...

Innen ered hát a sokszáz éves mondás:

„Érted-e a Csíziót?”