A hely szelleme... - Ne bántsd a magyart 2. rész

A hely szelleme... -Ne bántsd a magyart

2. rész

 

Genius loci, azaz a hely szelleme. Közös érzés, történelem, élet, hit, kötődés. Egy közös tőről fakadó szellemi erő, amely, ha megértésre lel az emberi tudatban, erősíti, élteti, talpra állítja, éltető erejével megsokszorozza az emberi erőt...

 

 

 

 

Az ősi szellemtudományok - amelyek a világ jelenségeit, szimbólumok és jelek formájában írják le - a magyar nemzetet, s Magyarországot is tradicionálisan a Nyilas csillagkép égiszéhez, szellemiségéhez társítják.

Ahhoz, hogy mit is jelent mindez, s mi köze van a címben és az előző részben is feltett kérdésekhez, először is meg kell értenünk mit szimbolizál a Nyilas csillagkép, mi a működési elve?

S a Nyilas csillagkép hogyan helyezkedik el tágabb otthonunkban, a mi naprendszerünket is magába ölelő Galaxisban, a Tejútrendszerben?

S mi közünk van nekünk magyaroknak mindehhez?

 

A magyar hagyomány - népdalkincsünk, népmeséink, népi díszítő művészetünk, archaikus hímzéseink, hímes tojásaink díszítőelemei, mítoszaink, magyar mitológiánk, eredettudatunk - ezer szállal kötődik az égbolton fölénk magasodó csillagporos úthoz, a Tejúthoz.

De vajon mit jelent ez a magyarság életére, földi működésére nézve?

 

 

Mi is az a Tejút?

 

Életünk tágabb otthona az aranyló csillagmiriádból kirajzolódó Tejút, jobban mondva a Tejútrendszer egy négy ölelő karral rendelkező spirálgalaxis, s a mi Naprendszerünkön túl magába ölel még többszáz (100-400) milliárdnyi csillagot, bolygót, fehér törpét és feketelyukat...

 

E fénylő égitestekből kirajzolódó, örvénylő spirálgalaxisnak mi - a földről nézve - a fölénk boruló égbolton annak egy csillagokból, csillagporból fehéren kirajzolódó részletét, a Tejutat látjuk.

A Tejút-rendszer pulzáló magja, galaktikus középpontja - amely körül a forgó, lüktető csillag-áramlás, a galaxis élete zajlik - az nem egy számunkra idegen Naprendszer, de nem is az ősi mitológiákból vagy földrajzi tudásunkból ismert Naprendszerünk s annak bolyongó vándorai, a bolygók, sőt nem is az égbolton felettünk ragyogó éltető Napunk, s nem is az otthonunk, a szépséges Kékbolygó, amelyet Anyaföldnek hívunk.

A galaxis életét örvénylésben tartó középpont nem más, mint az égbolton fölöttünk ragyogó Nyilas Csillagkép, s annak is a Saggittarius „A” nevű csillaga, valamint a tőle 3 fényévre koncentrálódó fekete-lyuk.

 

Az a mítoszokból és az antik mitológiákból ismert, nyilával célzó Nyilas csillagkép -amely a Tejútrendszer spirálgalaxisának a lüktető, éltető, életadó középpontjára, a Tejút legfényesebb csillagára, az Antaresre céloz a nyilával.

Vagyis a mitologikus Nyilas - a ló és lovas, azaz test és szellem, fizikai világ és égi világ kettősségét egységesítő Kentaur - a Tejút központi, vöröslő fényben izzó csillagát, az életerőt, az élet lüktetését, a kozmikus szív dobbanását szimbolizáló Antarest veszi célba a nyilával.

 

Mindez „csak” a szemet gyönyörködtető, emberi ésszel szinte felfoghatatlan távlatokba mutató fizikai sík. Ám tárgyiasult világ fölött - legyen az életünk szűk mindennapi, földi világhoz kötött anyagi síkja, vagy éppen a kozmikus világ, a Galaxis, az univerzum anyagi síkja - létezik egy szellemi sík.

Egy idea,

a kiváltó ok.

A szellemi kiinduló pont,

maga a Teremtő elv.

 

Maga az indíttatás, a miért arra a kérdésre, hogy:

- mi végre az Élet?

- miért a teremtődött a világ, s benne az ember?

- s miért rendezett bennünket magyarokat a Teremtőnk egy nemzetbe?

- miért adott hozzá egy különös nyelvet, amelynek ősi írása, a székely-magyar rovásírás betűi vajon mi végre rendezik egymásra logikusan épülő írásjelekbe e kozmikus rendszer törvényeit, működési elvét?

 - s mi célból rendelt különféle – a laikus számára is jól elkülöníthető - karaktereket a népekhez, a nemzetekhez, így amagyarokhoz is a Jóisten?

- S mi végre rendelt bennünket, Európa szívébe, a Kárpát-medencébe?

S mivel már elég időt töltött az emberiség a földön ahhoz, hogy a történelem ismeretében részrehajlás nélkül is feltehető legyen a kérdés:

- mi végre rendelt különféle sorsokat, és sorsfeladatokat a Teremtő Úristen a nemzetek közösségében a különböző nemzeteknek?

 

 

Mi a magyar sors?

 

Az emberiség archaikus gondolkodásában a Tejút mindig is az éltető, isteni erők szimboluma volt, amely a földi világnak is Életet adó és azt mozgásban és működésben tartó energiáinak a „lakhelye”.

A magyar hagyomány szerint a Tejút, az Életfának, az Égigérő fának, a Lelkek útjának, a Hadak útjának, de Jézus Krisztus útjának is nevezett csillagösvény, amelyen a mitologikus „lóember”, a Nyilas-Kentaur vágtat, hogy íjával a kezében, a Tejút „magvában” található Antares csillag lüktető szívére célozva valójában

 

a nagybetűs Élettel,

a szeretet lüktető, termékenyítő erejével,

a dobogó, pulzáló,

mindent mozgásban tartó energiával,

Isten szeretet-erejével töltekezzen.

Mert ezen az erőtéren át táplálódik

az igazi élet Élet

idelenn a földi létben is.

 

Ennek a dobogó, lüktető, az életet áramlásban tartó, a Nyilas nyilával megcélzó, kozmikus dobogó szívnek a földi megfelelője a szakrális földrajz ősi tudományában a Kárpát-medence, annak is közepén fekvő Pilis hegységben található Dobogókő, amely maga a közép.

 

S az sem véletlen, hogy a történelemben a Kárpát-medence megszerzéséért - amely stratégiailag fontos, hiszen Európa kellős közepe, életadó folyókkal áldott, nemesércekben gazdag, természetes védvonallal, a Kárpátok gyűrűjével övezett termékeny föld - a római birodalomtól, a Német-római birodalomig, a tatároktól, a Habsburg, a török, majd szovjet birodalomig, most pedig a társadalmak fölött és mögött álló internacionalista magán-birodalmakig bezárólag - oly sokan munkálkodtak.

 

Ismertek - s ma is ismerik - a különféle történelmi korok, a hatalom megszerzése érdekében különböző politikát formáló alakítói ezeket a gondolatokat, s más és más módon, mégis ugyanarról beszéltek: arról, hogy

amilyen energia uralja a Kárpát-medencét, az uralja a Földbolygót magát...

vagyis, aki meg akarja szerezni a hatalmat a világ felett, annak meg kell szereznie a Kárpát-medencét is. Mert

ahogy a szív működése, annak pulzáló dobbanása élteti a jóval kisebb léptékű szerves rendszer, az emberi szervezet mikrokozmoszát, úgy élteti az eggyel nagyobb szív, az eggyel nagyobb szerves organizmust az Anyaföld szerves egységét, a Föld bolygót magát. 

 

Ezért nem mindegy, hogy a történelem folyamán a magyarság, a magyar-tudat által lakott Kárpát-medencét az isteni szeretet éltető erejét nem megkérdőjelező szakrális magyar uralkodó, vagy nemzetének küldetését értő vezető irányítja-e - az emberi hatalom fölé az istenit helyező szent Korona szellemisége alatt - vagy egy deszakralizált, a minél nagyobb földi hatalom megszerzéséért küzdő, ránk kényszerített világi hatalom birtokolja.

Hiszen ennek a központi szívnek a közepén fekvő Pilis hegységben fekvő Dobogókő, maga a közép, a kiegyenlítődés, az egyensúly szimbóluma, az életerő központja és tápláló ereje.

A Pilis olyan szakrális tér, amely tudott volt a beavatottak előtt, olyan ősi szent hely, ahová a pálos atyák kolostoraikat szentélyeiket építették, majd azokat a Habsburgok lerombolták, őket pedig elkergették.

 

Vajon mért?

 

Mert a Tejút „csatornáiról” a Nyilas égiszén át érkezik a Teremtő erő a földi létbe.

A Pilisben olyan égi csatornák, utak nyílnak meg, amelynek inspirációja sugallata - más szakrális helyekkel párhuzamosan - felerősödött, magas minőségben a mennyei világból érkezik.

A genius loci, azaz a hely szelleme miatt ezért minden szent hely hatalom, amelynek éltető erejét isteni, szellemi erők biztosítják, táplálják.

 

Ha a Nyilas eszmeiségével párhuzamosan egy szellemileg érett, tudatosan élő Nyilas nép működteti a Kárpát-medence szent helyét, akkor az az isteni Igazsághoz mért igazodással, a hit, az erkölcs, az igazság és törvény világát szabja meg, s közvetíti a földi létbe.

 

 

Éppen ezért

a magyarság számára a szív csakrán élni

- nem valamiféle elvtelen büszkélkedésre okot adó, kéretlen, ölünkbe hulló ajándék,

- nem is a felhőtlen élet különös szerencséje,

- de nem is a sérült önbecsülés és a tudatlan kishitűség által szított nevetség, vagy a hatalomféltés gonosz élcelődésének a tárgya,

hanem komoly kihívás. Rendkívüli áldozatokkal járó, az isteni mértékek melletti rendíthetetlen elköteleződés.

 

Mert bizony - aki törekedik rá tudja-, milyen komoly kihívás az egyetemes Igaznak, s jónak megfelelni.

Komoly feladat a mindennapokban az Istent az emberi egó öncélúsága fölé emelni.

Nehéz megbízatás a magas fokú erkölcsiséghez, magához Istenhez való igazodás alapján gondolkodni, dönteni, cselekedni.

Mi magunk is térdre zuhantunk, megrogytunk, többször majdnem meg is haltunk már a történelemben... mert megtagadtuk őseinket, gyökereinket, égig érő hitünket.

Ám legrosszabb pillanatunkban is élt és él ma is az a kritikus tömeg, az a mag, az a mennyiségű józan, lelkiismeretes, az Élet értelmét tisztán látó magyar ember, aki nem alkudott, ha az igaságról volt szó. S felkelt...

 

Ezért nem mindegy milyen erő birtokolja a Kárpát medencét!

Ezért a magyar történelem oly sok kínkeserves szabadságharca, ezért a ma is a látszólag érthetetlen, indokolatlan támadásmennyiség egy a világtérképen is alig látszó országnak.

S ezért oly időszerűek most is a hazáját féltő, jövőbe látó Zrínyi Miklós szavai:

Ne bántsd a magyart!

 

Mert amióta a sátán Szent Mihály által kiűzetett a szellemi világból, s letaszíttatott a földi szférába, a földi lét örök kérdése hogy: Ki uralja a lelkeket? Kié az emberek feletti hatalom?  ISTenNé vagy a SáTáNé.

 

Mert világok háborúja zajlik, két világ harca: a jövőt garantáló Életet éltető, és a múltban gyökerező Életet elvevő erők harca.

Ez a világháború zajlik az ember gondolkodásán, értékrendjén, politikáján, Istenről alkotott álláspontján keresztül ma is a földi világban.

Ezért harcol oly régóta a Szent Korona égisze alatt a magyarság, hogy a hatalom Istené, s ne a gyarló emberé, azon keresztül pedig a gonosz erőké legyen!

S ezért kell küzdenie ma is minden értő embernek, mert nem mindegy, hogy a jelenkor sorsfordító korszakkapujában állva, kinek a kezébe kerül a hatalom!