Elemi erővel… 1. rész

Elemi erővel…

 

Elemébe jön…, elemi részecske…, elemi erő…, elemi csapás… Sokat sejtető mondások, melyek mindegyike mögött, az élet “titkos összetevője”, a négy elem áll. Nyelvünk elemi erővel segít megérteni életünk alapvető értelmét és annak minket tükröző, világi következményeit, azaz kapcsolatunkat a négy elemmel.

Most induló sorozatunkban azt boncolgatjuk, melyek azok az árulkodó jelek, amelyek megmutatják, mi történik, ha élünk, s mi, ha visszaélünk a földi négyesség szabályrendszerével és az elemi erőkkel!

 

Az elkövetkezendő részekben szót ejtünk mindarról, hogy:

- Mi köze van a négyes számnak evilági létezésünk otthonához, a Föld bolygóhoz?

- E stabilitást és szilárdságot jelentő négyes szám, miként jelenik meg emberi szervezetünkben, látható és láthatatlan testeinkben?

- Hogyan épült be gondolkodásunkba, emberi kulturánkba és a keresztény misztikába?

- Mi a közös pont az ókori bölcs, Hippokratesz elmélete és a Négy Evangelista között?

- Miféle keresztet vesz magára az újszülött az első levegővételével a létbelépés pillanatában?

- Hogyan jelenik meg a Szent Korona testén a négyesség? S a mindenkori, Szent Koronával koronázott, magyar uralkodó, a beavató szertartáson vajon miért vágott négyrét a kardjával?

- Miért kell nekünk, embereknek felelősséget vállalnunk a további három élő organizmus csoportért - az ásványvilágért, a növényvilágért és az állavilágért - a Föld bolygón?

- S, miképpen "találkozik" korunk legfeszítőbb problémája - a természet pusztulása és a klíma változása - a négy elemmel…

 

 

 

Elemi Erővel… - Életünk keresztje, avagy a létbelépés és a földi négyesség rajzolata

 

1.Rész… 

 

Az Ember Fiával a Teremtő minden üzenetet elküldött a földi világba. Téves volna azonban azt hinni, hogy nekünk, már semmi dolgunk sincsen, Ő mindent elrendezett helyettünk, s mi bármit megtehetünk rövidre szabott, egyszeri életünkben...

 Elemi tévedés!

 

               A születés utáni felsírás pillanata, az újszülött első kapcsolata a fizikai világgal. A tüdő kitágulásával, az első levegővétellel, a Lélek létbe lép! Ez a szívhez szóló élmény, “személyes világunk” megszületését, a lélek testbe szállásának konkrét pillanatát jelenti. Világi keresztünket, és az ahhoz tartozó négyességet, ebben a szent pillanatban vesszük magunkra.

 

Lenyűgöző és egyben megható jelenet, az élet értelmét boncolgató ember számára.

 

Ugyanígy történik a visszaút is… Életünk utolsó pillanatában, az utolsó lehelettel leheljük ki az Öröklétbe visszatérő Lelkünket.

Könnyfakasztó szépsége az emberi létnek...

 

 

Kereszt, köröszt

 

A kereszt, az emberiség őstudásával egyidejű szimbólum. Az archaikus kultúrák jelképrendszerében, az etruszk, szkíta-magyar, székely, kínai írásban testi létezésünk otthonát, a Földet jelenti.

 

A Földhöz és a Kereszthez tartozó négyes szám, alapvetően írja le a Kék Bolygó világát:

a négy égtáj,

a négy évszak,

a négy elem,

a négy személyiségtípus

analógiáját.

 

       Születésünk, felsírásunk pillanatában a testbe szálló lélek, ennek a szépségével rabul ejtő, földi tanulóterepnek, a tér és idő kereszteződését, a földi négyesség metafizikai törvényszerűségeit “veszi magára”.

Ha úgy tetszik ki-ki a saját, földi keresztjét veszi a vállára.

 Az asztrológiában - amely pedig az emberiség őstudását jelképekbe szedő kozmikus összefüggések szimbólumrendszere - egy születési, úgynevezett Radix horoszkóp is épp erre az analógiára épül.

A Nap égbolton való járását szimbolizáló zodiákus kört, keleti és nyugati, valamint északi és déli tengelyek szelik keresztül. Születésünkkor, a zodiákus körbe kerülő kereszt, percre pontosan mutatja meg, hogy egyéni sorsunk, hogyan illeszkedik bele a tágabb világi keretekbe, az évkör, a szakrális év állandóan, körbe-körbe forgó ritmusába.

Személyes értelemben pedig, e létbelépés pillanatát leíró horoszkóp mesél egyéni életünk, évről-évre ismétlődő, ám évről-évre más és más feladatokkal bíró körforgásáról. A horoszkóp köre, tehát “nagyban” a szakrális év, “kicsiben” a személyes Élet kerek egysége.

 

A mundán, azaz világasztrológia Zodiákus körébe írt tengelyek, az évszakok, és az égtájak elválasztója. A12 cikkely az égbolton látható, a Nap által körbejárt, 12 állatövi jegy és azok “mögötti” csillagképek, illetve ebből fakadóan, naptári hónapjaink megtestesítői.

 

 

Ez

a körbe írt kereszt,

más néven,

kört osztó kereszt, magyarul

a köröszt

rajzolata.

 

E körbeírt

égtájkereszt,

a keresztény szimbolikában,

a Mária Méhéből születő (kör),

a keresztet a vállára vevő

Jézus

szimboluma.

 

 

A Kör és a kereszt “felrajzolja” minden egyes leszületett lélek személyiség-térképét, sőt testünk négyes irányú rajzolatát. 

 

 

 

Személyes Tér-idő keresztünk,

a testünk rajzolata és

a négy évszak,

négy égtáj

    szimbolikus "találkozása"…

 

Ha a kereszt formáját emberi testünkre értelmezzük, azaz magunkra vetítjük, akkor BAL oldalunk, a felsírás pillanatát jelző, keleti horizonttal egylényegű. Ez a KELET-i égtáj szimbóluma, ám nemcsak a mindennap újjászülető Nap felvirradásának pontja, hanem személyes napunk, személyes Fényünk felragyogása is. A születés utáni, felsírás pillanata – mely, az újszülött első kapcsolata a fizikai világgal - “személyes világunk” megszületését, a lélek testbe szállásának, “keletkezésének” a konkrét pillanatát jelenti az úgynevezett Ascendens. A személyes "kikeletnek", azaz a mindig újrakezdést biztosító "TAVASZ"-nak a jelölője…

 

Vele szemben, testünk JOBB oldalán, azaz a “külvilágunkban” áll, énünk “visszatükröző” oldala, az úgynevezett Descendens, azaz külvilágunk "elemei", így társasági kapcsolataink és társas kapcsolatunk. Vagyis a nekünk tükröt tartó oldalunk, a párunk, azaz a társunk megjelenítője. Ez tehát a felkelő nappal szembeni “pár”, a keleti égtájjal átellenes, személyes “napnyugtánk” lenyugvó pontja, tehát NYUGAT-i “oldalunk”. Amint a neve is mondja, a lenyugvó természet, vagyis az ŐSZ szimbóluma. 

 

A horoszkóp legfelső pontja, a FEJünk “magassága.” Itt, az “Ég magosa” áll. Hiszen, ezen a ponton – a csillagbölcselet fogalmával élve - az “Ég magasán”, a delelőn, az úgynevezett Mc ponton jár a fejünk felett a déli órákban az áldott Nap. Mivel DÉL-ben árad a legtöbb fizikai fény a világra, ezért e delelőpont egyben, a fényesen ragyogó NYÁR szimbóluma.

Szellemi fényből is éppen “itt”, a fejünk búbján található koronacsakrán keresztül hatol belénk a kozmikus energia. Ezt a szellemi fényt, aurát festette hosszú évszázadokon keresztül a képzőművészet arany glóriaként, az ember feje köré.

 

S végezetül, a Delelő ponttal, tehát a DÉLi égtáj jelölőjével átellenben, van az a “talpalatnyi Föld”, ahová születünk. A gyökerek, ahonnan táplálkozunk, mindaz, amelyre “szemünk fénye” nélkül, becsukott szemmel is támaszkodhatunk. A tér és idő földi keresztjében ezért, ez a biztos, és biztonságot adó “gyökérpont”, a delelővel szembeni, “fényt nem kapó”, személyes éjjelünk, vagyis ÉSZAK-i, éjszakai “oldalunk”. Nem más, mint a “fénytelen” TÉL szimbóluma.

 

 

Evilági keresztünk,

- vajon korlát, vagy kapaszkodó a lélek számára?

 

A Lélek megtestesülésekor, pont olyan “keresztet” azaz, pont olyan horoszkópot, és ennek okán pont olyan testet, nessus inget ölt magára földre szállásakor, amely pont ott “bő” és pont ott “szűk”, ahol magának a Léleknek van még tapasztalni, tanulni, változtatni valója e varázslatos bolygó tanulóterepén.

 

E tér-idő kereszt, pedig mesél az értő szem számára...

 

Elmeséli életünk magasabb rendű célját, jelenlegi sorsunk, bennünket építő, elvégzendő feladatát.

 

Ezért, ha leküzdjük állandóan vágyakozó egónk szándékát, s elfogadjuk Istentől kapott lehetőségeinket, mint szabályrendszert, akkor világi keresztünk személyes korlát helyett, igazodási pontokat adó, fogódzóként szolgáló kapaszkodó lesz az előrejutásunkban!

 

Ezért, csak ezen a viszonyrendszeren belüli kiteljesedésünk adhat személyes boldogságot és szabadság érzetet is!

 

A mindig boldogtalan, egy életen át elégedetlen ember, problémája, hogy más keretek között keresi az egó a boldogulását, nem ott, ahol a születési “keresztje” áll.

 

Ha saját tér-idő lehetőségen, azaz saját “keresztjén” kívül akar élni az ember, elveszíti kapcsolatát a kozmosz szabályrendszerével, amely energetikai káoszt okoz. Ezzel óriási csapdát állít fel önmagának, melynek kimenetele nemcsak veszélyes, de végzetes is lehet… Ez magának a gender elméletnek a buktatója, komoly karmiaus terheket gerjesztő elszámolnivalója!

 

Ez az energetikai káosz, az igazodási pontok elvesztése, e személyes szabályrendszer be nem tartása, kerget oly sok embert elérhetetlen vágyai illúziójába.

Az egy-egy pillanatra jutó boldogság-élmény meghosszabbításához pedig, hosszú távon pótszerekre lesz szüksége. S pótszerből sokféle van...

 

Nemcsak a drog, az alkohol, vagy más ajzószerek adnak pillanatnyi kielégülést, hanem pótszer a szerzés, a hatalomvágy, a fölös birtoklási vágy, de még a nem elég szépnek, jónak, szeretetre méltónak tartott testünk fizikai átszabása is “méregdrága vágy-szer”.

Mind, az önmaga kereteit el nem fogadó, a szellemi sík helyett, önmagát csakis a fizikai-anyagi világgal és annak vágyaival azonosító, többre vágyó egó különféle “boldogító” ajzószerei.

 

A baj csak abban áll, hogy a pillanatnyi boldogság-szerek, csak rövid távon hatnak. Ideig-óráig ugyan továbblendítik az egyént a szűknek megélt személyes keretein, azonban újabbnál-újabb, költségesnél-költségesebb, egészségtelenebbnél-egészségtelenebb pótszerekre lesz szükség.

S mikor az egó már mindent kipróbált, mindent átszabott, mindent hatalmába kerített, s mindent birtokolt - sőt bizonyára jónéhány óva intő “stop-táblán” is “keresztül hajtott” már - ám továbbra sem érez megelégedettséget és boldogságot…

 

…akkor - drámai fordulatokkal -, lép közbe a Teremtő…

 

Folytatjuk…

Négy test egy ember,

azaz látható és láthatatlan testeink és a négy elem kapcsolata…