Vérző seb a Földbolygó gyökércsakráján, a Szentföldön, s a béke magyar küldetése Földanya szívcsakráján, a Kárpát-hazában...Ma, amikor a bolygó gyökércsakrája – az ősi Szentföld – vérzik, nem lehet közömbösen ünnepelni. Ahol egy térség ég a gyűlölet, a bosszú, a megtorlás, s az önvédelem tüzében, ott a test szenved. És ha a test egyetlen része is beteg, azt megérzi az egész szervezet.Az emberiség is csak akkor gyógyulhat, ha a szívében béke van!

A „Szűzanya, a keresztények segítője”, máriás ünnepnapjának fényében az „Idő kérlelhetetlen Ura”, az elszámoltatás planétája, a Szaturnusz elhagyja az önámítás, a spirituális zavarkeltés és a hamis illúziók világát, a Halak zodiákusát, és a tüzes Kos tettrekész mezejére lép. Ez a jegyváltás nem pusztán kozmikus esemény, hanem az idő, a tett, az elszámolás szimbolikus pillanata a nemzeti sorskérdés színpadán, ahol most nem lehet mellékszereplőként meghúzódni...

Szent Ágoston égre rajzolt bölcsessége XIV. Leo pápa beiktatási ceremóniájának május 18-i csillagzatában…

A megszokottól eltérő módon, jóval személyesebb hangvételt ütök meg az alábbi írásban, mert tollamat az Ég jeleinek, s Magyarország beavató csillagzatának ismerete mellett, a felfelé ívelő jövőbe vetett rendíthetetlen hit, ugyanakkor nemzetféltés, és mély megdöbbenés vezeti… A felettünk ható, május 12-i - Fagyosszentek napi - Telihold valóban megrázkódtató hideget hozott - nemcsak világi értelemben, hanem a nemzet lelkületében is…

Nincs is jobb alkalom a fejünk felett ható, Virágvasárnap hajnalán pontosodó Telihold lelkiismereti tükrébe, még egyszer - a nagypénteki kereszthalál és a húsvéthétfői feltámadás előtt - jó mélyen belenézni, valós önmagunkkal szembesülni, mielőtt a feltámadás, a magasabb minőségben való újjászületés misztikus pillanatához érnénk...

Az ünnep - most is -, üzen. Az égbolt felettünk ragyogó, asztrális jelei, a teremtés törvényszerűségének szakrális jelei, az évkör naptári jelei és ünnepei, s Magyarország csillagzatának, bevatató jelei most is - mint mindig – egy és ugyanazt üzenik! Hazánk küldetéses sorsfeladata éppen az Angyali Üdvözlet, s a Szeplőtelen Fogantatásnak, azaz a magyar hagyomány szerinti Gyümölcsoltó Boldogasszonynak az ünnepnapján áll!

 

Ébresztő ember, s ébresztő magyar, mert bár pengeélen táncol még a békevágy, mégis rég volt oly nagy esélye a béke megteremtésének, s Magyarország béke iránti erőfeszítéseinek, mint manapság! A 2025-ös, tavaszi nap-éj egyenlőséggel induló asztrológiai újév ugyanis, a Béke királynőjének, Szűzanya csillagának a planéta-oltalma alatt áll. Hiszen mától indul a Vénusz év!

 

 

Február közepén, Vízöntő égisze alatt, Oroszlán Telihold aranyló fényében érdemes lesz elgondolkodni azon, mekkora feladatot szánt Magyarországnak a Teremtő azzal, hogy Vízöntő sorsfeladattal bízta meg a magyar nemzetet az Ég! Íme, 2025. február 12. Teliholdja és Magyarország csillagzata, avagy a nemzet küldetéses sorsfeladata...

A „megszokottnál” is különösebb éke, fénye, "égi dallama" van a február 2-i, Gyertyaszentelő Boldogasszony napjának! Vegyük észre, hogy létezik a hétköznapok világi síkja fölött, egy fényes szellemi, ékes Isteni valóság, amelyet a világi síkon, e sorsfordító korban, elképesztő erővel támad az ál-profétikus, ál-messianisztikus erő...

„Ki tudja ennek a jelentőségét? - Csízió biztosan... „ – szólt az Olvasói kérdés, s mivel megszólíttattam - ugyan kissé megkésve, ám továbbra is időszerű módon -, válaszolok is...