Porta Luminis - a Kapu, ahol a Világ átvilágosul... (A két kereszt misztériuma - 2. rész)
Porta Luminis - a Kapu, ahol a Világ átvilágosul...
A két kereszt misztériuma című sorozat - 2. rész
A "Porta Luminis" nem egy hely, hanem egy szellemi–asztrális állapot, az Ég és a Föld rendjének egybeesése, az a pont, ahol a világ egésze átvilágosul.
Amikor a Rota Mundi, azaz a "Világ kerekének" a két tengelye egy időben fénybe fordul, a régi világ úgy tudta, hogy megnyílik az átjáró, a „Porta Luminis”, a Fény Kapuja.
A hagyomány szerint ez nem metafora volt, hanem kozmikus-történelmi tapasztalat: a Porta Luminis az a pont, ahol a teremtett világ függőleges tengelye (axis mundi) és vízszintes tengelye (az idő köre) egy ritmusba kerül, mintha a világ lélegezne egyet, és egyetlen pillanatra a látható és láthatatlan szférák összehangolódnának. Az évköri pont, amikor a Tejút (a Tejút-galaxis fénysávja) és a Napút ferde kereszt metszése az égen, valamint az adventi kör négyrét osztása – a teljességet négy naptári pontban osztó „köröszt” szimbóluma a Földön - ugyanarra a törvényre mutat: a fény e kereszt tengelyeken át jön a világba. Vagyis a két tengely találkozása az a pont, ahol a világ kinyílik...
A teológiai hagyományban ezért a Porta Luminis, a „kapu, amelyen át a Fény belép a világba”.
Ezért hívják Máriát is a középkori himnuszokban Porta Lucis-nak, a Fény Kapujának, mert rajta keresztül születik a világba a Világ Világosságának a Királya, a Lux Mundi.
A csillagászati hagyományban pedig ugyanígy értették: amikor a két égi tengely összeér, akkor az Ég megnyílik, és magasabb rendű fény árad be az alsó világokba.
A Porta Luminis tehát nem egy hely, hanem egy szellemi–asztrális állapot: az Ég és a Föld rendjének egybeesése, az a pont, ahol a világ egésze átvilágosul.
Ez a találkozás decemberben jelenik meg: a kozmikus ferde kereszt (X) és a liturgikus, négyrét osztó kereszt (+) képében, amely ugyanannak a rendnek két dimenziója, amelyek egy pillanatra egymásra felelnek.
Vagyis a ferde „X” kereszteződése – ahol a Napút és a Tejút egymást metszi – a világ felülről nyíló kapuja, a Tejút hasadékának kapuja, ahol az Ég erői átlépnek az időbe.
A liturgikus „+” kereszteződése – ahol az idő négy főkapuja nyílik (napéjegyenlőségek és napfordulók) – a világ alulról nyíló kapuja, ahol az emberi idő rendje megnyílik a magasabb ritmusra.
Az Ég rajzolja az „X”-et, ahol a Napút és a Tejút találkozik; a Föld rajzolja a „+”-t, ahol az idő négy kapuja osztja a kört.
A kettő együtt azonban nem kettő, hanem a világ egész szerkezetének a megmutatkozása: ahol a kozmikus vertikum és az emberi horizontum egymásba csúszik, hogy a teremtés két oldalát a rejtett összhang kapcsolja össze.
A szakrális hagyomány szerint ezért a Porta Luminis akkor nyílik meg, amikor a fény útja keresztezi az idő tengelyét. Ekkor válik érezhetővé az ősi törvény: a fény alászáll a mélybe, hogy onnan induljon újra fölfelé.
A fény azonban sem fizikai sem spirituális értelemben nem a teljesség idején születik, hanem a mélyponton; nem a ragyogás csúcsán jön, hanem a sötétben ott, ahol a világ tengelyei összeérnek.
Ezért volt a régi ember számára december „a kapu hónapja”, amikor a sötétség mélyén megnyílik a Porta Luminis, és az új fény elkezd beszivárogni a világba, még láthatatlanul, még pislákolva, de már legyőzhetetlenül.
