Az eljövendő Élet reménysége - a Sarlós Boldogasszony ünnep üzenete a mának

Az eljövendő Élet reménysége - avagy a magyar Sarlós Boldogasszony ünnep üzenete a mának…

Magyar „aratás”... 2. rész

Hogy mi történik július első napjaiban az égi jelek szimbólumai alatt a bennünket körbeölelő világban? Szakrális, asztrális  és világi értelemben is “ugyanaz”... Ezért, amint a most aratott búza, úgy a most "aratott" emberi cselekedet is a jövő stabilitását és Élet boldogító reménységét szolgálja!

A keresztény magyarság egykor minden munkáját a Szűzanyával és a Szűzanya oltalma alatt végezte, így a nyári Napfordulatot követő, júliusi napokra beérett, „királyi színbe” öltözött aranyló búzanövény begyűjtésének, az aratás kezdetének ünnepét is a Szűzanya oltalmába ajánlotta azzal, hogy - a világegyháztól eltérően, sőt a Világegyházat időben meg is előzve -, a Kereszténység előtti időkből áthagyományozódott ősi, magyar, Boldogasszony nevét társította “nehézkes Máriának” a keresztény ünnepéhez, azaz a magzat Jézust a méhében hordó Mária Erzsébetnél tett látogatásának a szakrális eseményéhez.

A július 2-i Mária ünnep, a világegyház számára azonban nem volt mindig kézenfekvő. Csak a 13. század táján indult a Kárpát-medencéből hódító útjára ez a Mária-Ünnep is. Azonban a világegyháztól eltérően, amely „csak” a Jézust a méhében hordozó Szűz Máriának Erzsébetnél tett látogatását ünnepli ezen a napon, mi magyarok az ünnep szakrális mondanivalóját, az Életet óvó, védő, éltető, s Életet gazdagító, boldogasszonyi tulajdonságát ünnepeljük “magyar módra”.

Eleink ugyanis úgy tartották, hogy Sarlós Boldogasszony azért az aratás édesanyja, királynéja, mert Mária az a “nagybetűs” Nő - az asszonyi tulajdonság, a napi minőség hordozója -, ki lemondva a saját akaratáról, fejet hajtva a Teremtő magasabb rendű akarata előtt, miután (fel)növelte, nevelte szent gyermekét, önzetlenül adja oda egy magasabb rendű, szent cél érdekében.

Csakúgy, mint az a női természetű búzanövény, aki „gyermekét”, az aranyló kalászban növelt, nevelt, Jézus-arcot formázó búzamaggal, önamagából adva, önzetlenül táplálja az embert, s ezzel az eljövendő életet...

Vagyis a magyarok hitében - Sarlós Boldogasszony ünnepében egyszerre találkozik a Szűzanya méhében hordott magzatnak, valamint a búzanövény életet adó magjának az analogikus olvasata:

 az az életet adó, és tápláló, női-anyai minőség, amely a bővítő, bódogító, azaz boldogító, reményt adó, s az Isteni akarat előtt önzetlenül fejet hajtó, tehát boldog asszonyi - női tulajdonságok felmagasztalása.

Lenyűgöző égi, s földi analógiák…

S az sem véletlen, hogy éppen ezért a magyar nyelv a búzát Életnek keresztelte, s hogy régente a magyar gazdák nem azt kérdezték egymástól, hogy mennyi búzája termett a másiknak, hanem „mennyi élete”...

Ezzel az Életet oltalmazó, s tápláló, női minőségű tulajdonsággal vált az évkör számos Boldogasszony ünnepének a sorában, a június 2-i Sarlós Boldogasszony a szegények, a szükségben szenvedők oltalmazójává, a betegségben, fogságban sínylődők pártfogójává, s a várandós édesanyák vigyázójává, magyarul az eljövendő élet reménységévé.

Égi-földi "találkahelyen"...

Magyarország horoszkópjában az Évkör e nyári “találkahelyén”, nemcsak Mária és Erzsébet, hanem a Tejút és a Napút is összetalálkozik az Ikrek csillagkép égiszében, s éppen e hónapkezdő ünnepnapnak az égisze alatt “érkezünk el” Hazánk csillagzatának a külvilágot, külföldöt diplomáciát szimbolizáló, úgynevezett Descendens pontjára, a Kint és a bent, azaz a magyar nemzeti én-érzet, én-kép (Ascendens) és a külvilág (Descendens) “találkozási pontjára”, valamint a Descendens ponttal együtt álló Jupiter , azaz a Magyarok csillagának a bővítő, tágító, gazdagító naptári “helyére”…

Mit jelent mindez mundán asztrológiai értelemben, az asztrális, szakrális, világi analógiák összeolvasásával?  

Azt jelzi, hogy Magyarország Radix képlete, azaz világ-, vagyis mundán horoszkópja szerint éppen itt, éppen ebben az időminőségben “használhatjuk” leginkább “rendeltetésszerűen” a külföld előtti befolyásunkat…

Éppen ezen a szakrális “találkahelyen” a Descendens -Jupiter együttállás okán, a jupiteri analógiáik “segítségével” bővíthetjük, tágíthatjuk a külvilág, külföld előtti “bemutatkozásainkat”, megnyilvánulásainkat… 

A július 1-2-i Descendens pontról továbblépve pedig az úgynevezett VII. Házba, vagyis a Külfönd, Diplomácia, Külkapcsolatok életterületére lépünk asztrológiai értelemben, segítve mindezzel hazánk ezévi, éppen ezekben a napokban kezdődő soros küldetését.

Vagyis Magyarország horoszkópja szerint ez a naptári időszak az, amely a legkedvezőbb időminőség arra, hogy egyrészt a külvilág, a külföld szemében Magyarországról alkotott véleményt lehető legkezvezőbben tudjuk “befolyásolni”, másrészt pedig az énképünket, azaz nemzetképünket, s küldetésünket ezidőtájt tudjuk a legjobban “hasznosítani”... 

S mindeközben mi történik éppen az égi jelek szimbolumai alatt a bennünket körbeölelő világban? 

Szakrális, asztrális és világi értelemben is “ugyanaz”.... 

Asztrológiai értelemben Hazánk diplomáciai “pontján” járva, 

a magyar aratás kezdetét jelző Sarlós Boldogasszony óvó, védő, gyámolító, s élettel gazdagító, oltalmazó erejű szakrális ünnepe “alatt”

kerülünk világi értelemben is a külvilági, diplomáciai  figyelem középpontjába azzal, hogy az Életet gazdagító, éltető, bővítő, oltalmazó Mária ünnep, Sarlós boldogasszony napjának az előestéjén, 

éppen  2024. július 1-én válunk az Eu soros elnökévé... 

Ezzel pedig egy dermesztő világi konfliktus közepette a jelentőségteljes, békítő, boldogító, bővító, s gazdagító, azaz a boldogasszonyi tulajdonságokkal bíró magyar küldetés teljesítőjévé!

 Azé a magyar küldetésé: amely - amint azt a cikk cím is hordozza, “az eljövendő  Élet reménysége”… 

Ezért, amint, régente a keresztény magyarság - amely ősi gyökereiben őrizte a kozmosz archaikus hagyományát, s azt ötvözte a bölcs naptárkészítők által a kozmikus szimbolumokra „ültetett” keresztény hagyománnyal - minden munkáját a Szűzanyával együtt és a Szűzanya oltalma alatt végezte, tegyünk mi is így!

Itt az idő, hogy egy-egy mélyen ható pillanatra meg-megálljunk az aranyló búzatáblák mellett, és köszönetet mondjunk az Életet mozgásban tartó, éltető, teremtői elvnek, s az ősi ünnepnek, amely most is, mint oly sokszor - amelyet igyekszem rendre meghangosítani a Csízión – több rétegében is üzen, s támogatja hazánk sorsát!  

Ezért: amint a most aratott búza, úgy a most "aratott" emberi cselekedet is a jövő stabilitását és boldogító reménységét szolgálja!

Vagyis több rétegében is igaz a mondás, hogy: 

 “Isten áldása van azon a helyen, 

ahol a szent Szűz keresztül megyen…”