Az Élet Világossága... - a Tavaszi Nap-éj egyenlőség spirituális üzenete (1. rész)
Az Élet Világossága... - a Tavaszi Nap-éj egyenlőség spirituális üzenete (2024. március)
1. rész
" Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága..."
- írja János evangélista, Jézus legszűkebb köréhez tartozó „szeretett tanítvány”, ki tanúságtevőként látta Jézusnak, az Igazság Napjának, a Világ Világosságának a színeváltozását, azaz metamorfozisát, magyarul szellemi átalakulását.
2024. Kikeletén a Nap éve jön el világasztrológiai értelemben - amelyről a cikksorozat következő részében hosszasan szólok még.
Szakrális értelemben a Nap, azonban maga a teremtő erő. A Nap a Logosz, az isteni Ige, az Igazság Napja. Keresztény hagyományunkban Krisztusnak és „életigazságának” a szimbóluma.
Ezért 2024-ben kizárólag rajtunk, egyes embereken áll, hogy „küldöttként” felismerjük-e az „isteni szikrát”, „az életigazságot”, a Fényt egyéni- és nemzeti küldetéseinkben és képesek leszünk-e érvényesíteni a döntéshozatalunkban? Ha igen, van remény, hogy Életigenlő módon színeződjék, azaz transzformálódjék át a világ egy ilyen „napikus” időszakban...
Az évkörbe írt kereszt...
Március 20-án a kora hajnali órákban, az Életadó, életünket tudati megvilágításba hozó, mindent értő világosságba borító áldott Nap, az Isten által teremtett világ szabályos ritmusa szerint az Egyenlítő fölött haladt át, hogy a Kos csillagjegy 0. fokára lépve uralomra jusson...
Ez a szent pillanat, a Tavaszi Nap-éj egyenlőség napja. A magyar hagyomány szerinti kikelet, a csillagászati tavaszpont, s az asztrológiai Újév, s az évkezdet kitüntetett pillanata tőlünk keletre, vagy 300 millió embernek, többek között ősi testvérnépeinknek.
A Tavaszi Nap-éj egyenlőség pillanata, Spirituális értelemben véve a fény uralomra kerülésének évkezdő ünnepe, fény és sötétség egyensúlya, azaz szimbolikus „násztánca”...
Mert ekkor, az “alsó világból”, a “sötétség birodalmából” a fejünk felett haladó áldott Nap átlép az Egyenlítőn a Fény "felső birodalmába", hogy földi életünkben – ha csak egy pengeélen táncoló pillanatra ugyan, de- 12 óra hosszat töltsön a fényes, nappali órákban, s ugyanígy 12 órányi időt adjon a pihentető sötétség éjszakai időszakának, mielőtt átadná a hatalmát a sokasodó fény, az egyre hosszabbodó nappalok, s a növekedés időszakának...
Az ókori nagy kultúrák, mindegyike így a magyar ősvallás is megemlékezett a Nagy Anyatermészet ébredésének, termékennyé válásának ünnepéről.
Ezt a kozmologikus, kortól, időtől független jelenséget, kozmológikus törvényt, az Anyatermészet törvényét "keresztelte" meg a katolikus egyház Gyümölcsoltó Boldogasszony napjával, majd a Tavaszi Nap-éj egyenlőségtől számított Húsvéti feltámadással.
Ilyenkor ugyanis az „évkerék” oly pontján jár emberi létünk, amikor az éltető Nap aranyló sugarai épp merőlegesen sugározzák fényüket a Föld bolygó forgástengelyére. Ezáltal épp keleten kél, s nyugaton nyugszik az emberéletet mindennapjait befolyásoló, éltető Nap.
Innen a szépséges magyar szó, Kikelet.
Ebben a kozmikus pillanatban, a szakrális évkör két egymást keresztező tengelye négy egyenlő részre, négy fordulatra osztja az egy kerek esztendőt. (tavaszi- és őszi nap-éj egyenlőség, nyári- és téli napforduló)
A szimbólumok képi világában, ez maga a körbe írt kereszt, a köröszt, azaz kört osztó kereszt rajzolata.
De ez maga a Horoszkóp Nap képe, vagy óraképe is asztrológia ősi tudományában. S e kozmikus, természeti törvény szimbólumrendszerét mintázzák az archaikus naptemplomaink: az árpád-kori keletelő templomaink is az alaprajzukkal.
Mert a kozmológikus szemléletű vallások „temploma”, maga az égbolt. A Mindenség égi, s földi jelei, így a földi négyesség pedig az Isten által teremtett világ embernek szánt keretei, korlátai, ám kapaszkodói is egyben.
Az ehhez való igazodás pedig maga az egyensúly, a harmónia, az arányosság, a tökéletesség, a rendezettség, a rendszer-elvűség...
Ezért „támad fel” az évkörben írt kereszten Életünk Fővilágosítója, Naprendszerünk aranyló Napja,
s ezért támad fel a kereszten való halál után, s születik újjá - a Nap fényerejével analógiában -Jézus, az Igazság napja.
Mert ekkor győzedelmeskedik újra a világos órák meghosszabbodásával a Fény a sötétség árnyai felett...
Innen, az Évkör e „kapujából” ered a napkerék, a naprózsa, szimbóluma a székelykapuk jelrendszerében, s a magyar díszítőművészetben.
Most, a mindent megújító, mindennek új színt, új lendületet adó, a természetet újjászülő Kikelet ünnepén, éledjen hát az egyes emberben is ez az életösztön!
Mert erre az Isten-, természet-, Élet- és ember tiszteletre volna legnagyobb szüksége ma is az emberi tudatnak. Erre az ösztönösen életet termő, nem mások fölé kerekedő, hanem személyes életét egy nagyobb rendbe belehelyező életelvre, természetes hajtóerőre volna szűkség, ebben a megveszekedetten hazug, az Isten által teremtett világ természeti törvényeitől eltávolodott, éppen ezért az emberi tudatot természetellenes irányba befolyásoló korban...
Folytatás következik
